HEGYVIDÉKI LEVEGŐ - Maros András: Mindenem van

Mindenem van, csillag, jó? Tedd le nyugodtan, és menj a dolgodra, éljétek az életeteket. Mondjuk túró az nincs, azt esetleg... majd ha... de igazából nem kell, mindenem van, ami kell. Jó? Mindenem. Speciel túró tényleg kéne, csinálnék palacsintát, átjön az új szomszéd, már találkoztál vele, nem annyira új, a túrósat szereti, elkotyogta, amikor áthívott, de őmiatta ne hozz túrót, jó? Meggondoltam magam, kap mást, ne hozzál, ne hozzál, csináljátok a dolgotokat. De ha hoztok, ötszáz grammot hozzatok, kétszer kétszázötveneset, nyúlj be hátra, a polc mélyére, csillag; úgy töltik fel, hogy előre rakják, amik már majdnem lejártak – van, hogy már le is jártak –, meg még az a nagy okosság, hogy elhalványítják a lejárati dátumot. Jó, mi? Hogy ez ember ne is keresse rajta, ha elsőre nem látja; én azt mondom, elhalványulós tintával nyomják rá, de ha benyúlsz hátra, jó mélyre, azok ott nem jártak le... és félzsírosat, légy szíves, ha van, nem mindig van, nem baj, jó, ami van, csak hátulról legyen. Azért ötszáz gramm, hogy akkor csinálnék rendes adagot, hogy ha átjöttök, tudjatok kapni. Egy füst alatt, ha már ott vagytok, felvágottat is hozzatok, jó? Dán szalámit, tíz dekát, az sok, de kell, újabban én azt eszem, és nem szívesen mennék le boltba, rettenetesen fáj a bokám, pihentetném... de nehogy most emiatt ide gyertek! A bokám miatt! Isten őrizz! Ide ne gyertek – emiatt! Lefekszem, felpolcolom, elvagyok. A hegyvidéki lejtős utcák, esküszöm, azok készítik ki, hogy ahogy jövök lefele, a lejtmenet, az a rosszabbik, mert amikor így megkapaszkodik a boka, és megy rá a terhelés, akkor szinte úgy belemélyed a beletapadásba a boka... ezt persze nem szó szerint értem, de érted. A lejtő készíti ki a bokámat, másnak meg a térdét, én bokás vagyok, nem térdes, ismerek térdest, még rosszabb, de nincs az a pénz, amiért elköltöznék innen. A levegő, csillag, a hegyvidéki levegő meg a sok-sok zöld. Az új szomszéd, különben már nem annyira új, úgy mondja a „zöld”-et, hogy „züld”. Mi? Pedig pesti. Na de nem rabolom az időtöket, menjetek a dolgotokra, én rendben vagyok, mindenem van. Tedd le, csillag, nyugodtan, tedd le, menjetek szépen, puszilok mindenkit. Egyébként meg ha mégis jönnél, vagy jönnétek – nem tudom, hányan jöttök, rég láttam a gyerekeket –, hozd már fel a szemetesvödröt. Jó, csillag? Lent maradt a földszinten, a postaládák mellett, egy dög undorító „szőrös műanyag” vödör, látni fogod, tudod, amikor az a dörzsös tapintás... amikor műanyag szálka megy be a bőröd alá, ha megsimogatod – mondjuk miért simogatna bárki is egy műanyag szemetesvödröt... jut eszembe erről, ha esetleg az egyik szemeteseket meguntátok, szívesen örökbe fogadom, nektek kettő van, ha nem három, a padlásotokon van az a drapp, nem? Ha ezt elhoznátok, olyat is lehetne, hogy abba pakoljátok, amit vesztek nekem. A túrót, a felvágottat, meg a szénsavas vizet, azt még nem mondtam, abból olyan két-három palackkal lenne jó, ne az enyhéből, a dúsból, hárommal legyen, kék kupakos, az a dús, a fekete már túl dús a refluxra. És ha nem felejted el, csillag, ha esetleg eszedbe jut, de csak kölcsönbe, a vérnyomásmérőt, amit Ervin használ, az automatikus-pumpálós, mutatta egyszer, a háziorvosomnak is az van, csak egy hétre kérném, hogy lássam, van-e kilengésem, de csak ha Ervin tudja nélkülözni, tudniillik felírogatnám a méréseimet, biz’isten ingadozom, megnézném, tényleg-e. Megkértem a nyugdíjas orvosasszonyt itt, a házban, segítsen szerezni egy vérnyomásmérőt, vagy csak jöjjön le, vagy felmegyek én, mérjen már egy vérnyomást, de magasról tesz rám, inkább kifekszik a kertbe napozni! Októberben! Apropó, orvos, ha jöttök, figyeljetek oda a Városmajor utcában, a szívklinikánál ott egy harmincas tábla, állítólag sokszor mérnek, többen mondták lakógyűlésen. Egyébként meg ha nem jöttök, tényleg ne gyertek. Nem kell, mindenem van. Villanykörtén kívül. Az nincs. Egyszerre égett ki három, összebeszéltek, de hát végül is a tévé fényében ülök meg élek, sugároz az tisztességgel, minek a lámpa. Hohó, de, de, de, de, egy mindenképp kell, a kamrában égett ki az egyik, odáig nem visz el a tévé fénye, viszont, ha már úgyis hoztok, legyen mégis négy! Negyvenwattosból kettő, hatvanasból is kettő. Az négy, tartaléknak lesz a negyedik. De igazából ne hozz, csillag, mindenem megvan. A tévéről eleve le akarok szokni, annyi marhaság megy benne. Ha sötét van, sötét van, legyen. A levegő számít, nem a fény, és itt aztán van levegő dögivel, nem akármilyen, hegyvidéki, tiszta, és körös-körül minden zöld, komolyan mondom, gyógyítja a lelket a természetközeliség, a bokám is meg fog gyógyulni tőle, az új szomszéd – egyébként már nem annyira új – a zöld miatt jött a tizenkettőbe, a „zöld” helyett azt mondja, hogy „züld”, pedig pesti. De tényleg nem akarom húzni a drága időtöket, menjetek már a dolgotokra, tedd le, tedd le nyugodtan. Meséltem már, hogy elkezdtem apró szemű sót használni? Leszoktam a durva tengeri sóról, azt vettem észre, hogy bántja az ínyemet, nem beszélve arról, hogy nem oldódik fel rendesen, hiába főzöm, de az ínyem miatt álltam le vele inkább. Hozzatok apró szemű sót, jó? Csillag. De csak ha túrót is hoztok, meg villanykörtét. Meg dán szalámit, ásványvizet, dúsat, három palackkal, plusz – ne haragudj meg most ezért, de – kérnék egy kis tejet is, ha lehet, ne a zsírszegényből, mert az fehér víz, iszik a tehén, átöblíti bent, visszaadja fehéren, kettőnyolcasat hozzatok, annak íze is van, és jobban habosodik a kávéhoz... ami, jut eszembe, kicsit fogyóban, és hát a bokámmal, szóval ki tudja, meddig leszek idekötve, kávét is hozzatok, ha nem gond, meg két citromot, mert az új szomszéd nem kávézik, majd teát kap a palacsinta mellé. És a szemetesvödröt se felejtsd el, csillag, jó? És hozzátok fel az enyémet is, ami ott áll szőrösen a postaládáknál, de ki is dobhatjátok, ha megkapom a tiéteket... amibe tegyétek bele a vérnyomásmérőt, ha Ervin tényleg odaadja, szigorúan azt kölcsönbe! De tényleg csak akkor, ha ez a pár apróság nektek nem teher, tényleg csak akkor, mert tulajdonképpen mindenem van. Ötszáz gramm túró, jól hátulról, tíz deka szalámi, kék kupakos ásványvíz három palackkal, négy villanykörte, kettő hatvanas, kettő negyvenes, tej, kávé, citrom, szemetes tőletek, szemetesfelhozatal vagy -kidobás, vérnyomásmérő. De csak ha erre jártok, és nem gond, jó? Mikor jöttök? Olyan estefelé?