Íme, a „használhatatlan használati tárgyak” világa!

• A Hegyvidék Galériában látható kiállításán az alkotásai kicsit úgy tűnnek, mintha nem is szobrok, hanem lakberendezési tárgyak lennének. Cél volt ez, vagy így alakult?
  
  
• Ez a látásmódomból adódik. Az utóbbi néhány évben már nem érzem, hogy feltétlen szükséges olyan élesen elhatárolni egymástól a képzőművészetet és az iparművészetet. Nyilván látszik ezeken a munkákon, hogy egy kicsit „használhatatlan használati tárgyak”, nem a funkcionalitás a lényegük, hanem a távol-keleti kultúrára is jellemző áthatás. Van egy erős keleti kötődésem, például ott sokkal kevésbé határolódik el egymástól a műtárgy és a használati tárgy, mint nyugaton. Náluk ugyanolyan esztétikai érzékenységgel készül egy iparművészeti tárgy, mint egy képzőművészeti munka.
  
  
• Honnan ered a keleti kötődése?
  
  
• Gyerekkoromban, szüleim munkájából adódóan, egy ideig Japánban éltünk. A japán kultúrával való kapcsolat itthon is a mindennapjaink szerves része maradt, és ez, ha nem is mindig tudatosan, beleszövődött a művészeti látásmódomba. Szerintem nincs ember, akit ne ragadna magával a japán kultúrában rejlő esztétikai érzékenység, ha találkozik vele. Szobrászati látásmódom és a japán kultúra esztétikai szemléletmódja sokban párhuzamos. Az évek során egyre többet foglalkoztam ezzel, doktori kutatásomban is központi téma a keleti és nyugati tradíciók kölcsönhatása. Volt időszak, amikor nagyobb hangsúlyt kaptak a japán vonatkozások, az utóbbi időben egy kicsit kevésbé, de a japán megközelítésre is jellemző letisztultság, visszafogottság, a finom arányok és az összehangoltság továbbra is részei a látásmódomnak. Persze ugyanúgy felhozhatnék huszadik századi nyugati művészettörténeti párhuzamokat is.
  
  
• Az az érdekes, hogy szobrászként nemcsak fémmel és fával, hanem textillel is dolgozik. Ez is japán hatás?
  
  
• Nem kifejezetten. Már az egyetemen, ahol főleg fémszobrokat készítettem, volt olyan munkám, amiben hangsúlyos szerepet kapott a víz – mint természeti elem –, és később több alkotásomban is megjelent. Majd több természetes anyagot is bevontam, mint például a hamu, a faszén, vagy olyan talált faelemeket, amiket nem én alakítottam formára. Egyre több munkámban párosítottam egy általam elképzelt formát valami olyan anyaggal, amit annak elemi adottságai határoznak meg. A textil iránti vonzódásomat egy öt éve készült munkám indította el, amelyben egy vaslemezből hegesztett szobrot selyemfonalakkal kombináltam. De akár természeti anyagokkal, akár textillel dolgozom, elsősorban a különböző elemeket jelentő anyagok közötti viszonyrendszer érdekel. Az, hogy miként kapcsolódik össze egymással például előtér és háttér, hordozó és hordozott, a textúrák és struktúrák közti kölcsönhatás valamilyen módon mindegyik munkában megjelenik.
  
  
• A kiállítás címe Felvetés. Szabó Noémi művészettörténész is megjegyezte a tárlatmegnyitón, hogy ez a szó többértelműségében két fontos aspektusra utal. A felvetés mint láncfonal textilkészítéskor az anyag alapstruktúráját adja meg, ez a felvetőszál minden szövet kiindulópontja és láthatatlan tartószerkezete, másfelől a felvetés szó magában hordozza a továbbgondolás lehetőségét.
  
  
• Igen, többértelmű a szó. Kapcsolódik a munkák technikai és tartalmi részéhez is, így a szövött munkákhoz, illetve minden munka egy-egy gondolat, probléma vagy szobrászati téma felvetését is jelenti.
  
  
• „Egy-egy munka megtervezésekor célom, hogy mind tartalmi, mind formai szempontból egyfajta koncentrátumot hozzak létre, ami párbeszédet indít a mű és szemlélője között” – mondta egy interjúban. Eljutnak önhöz visszajelzések?
  
  
• Igen, sokszor! Arra törekszem, hogy a munka ne legyen direkt, sokkal inkább egyfajta szemlélődésre próbálom hívni a nézőt. Ez egy absztrahált, redukált formavilág, ugyanakkor összekapcsolódik egy széles gondolati mezővel, így kinek-kinek más gondolati tereket nyithat meg. Volt, hogy valakinek olyan asszociációi voltak, ami nekem nem is jutott eszembe. Én nagyon örülök, ha az általam elképzelteken túl még belelátnak jelentéseket.
  
  
• A Tihany című alkotása fiktív tájábrázolás. Hogyan készült?
  
  
• Általában akkor kap címet egy mű, miután elkészült. Az acéllemezből készülő munkákat a kivitelezéshez előre meg kell tervezni, de a szövött munkáknál valamennyire lehet improvizálni. Amikor ezen dolgoztam, egy balatoni látkép jutott eszembe, azt hívta elő. Azért lett Tihany a címe, mert a kis vörös kő, amivel le lett fogva a fonalszál, Tihanyból származik; de ez is véletlen. Amikor elhoztuk, még nem tudtam, mihez hozom, sőt a kislányom tette el, nem is én. Ott állt a műteremben, és egyszer csak eszembe jutott, mi lenne, ha ezzel kapcsolnám össze a szövött tértextilt. Ettől lett egész a munka. A tájkép, közvetettebb módon a levegő, a horizont, a víz, a tükröződés, a rétegződés mind benne van ebben a munkában.
  
  
• A kiállításra a Magyar Művészeti Akadémia hároméves művészeti ösztöndíjprogramja során készült alkotásaiból hozott néhányat. Hogyan válogatott?
  
  
• Három éve kezdtem el az MMA ösztöndíjprogramját, a különböző textilalapú anyagok szobrászati felhasználási lehetőségeinek vizsgálatát jelöltem meg a pályázat munkatervében. A válogatáshoz az anyaghasználat is ad egyfajta egységet, továbbá azt is néztem, hogy a munkák hogyan kommunikálnak egymással.
  
  
• A nagy méretű, Sakkos című alkotás anyaga festett, hegesztett acéllemez, lenfonál, selyemfonál. Mesélne erről?
  
  
• A Sakkos egy bizánci liturgikus ruha megnevezése. A ruhaformára emlékeztető motívum több korábbi munkámban is megtalálható: volt, amelyikben a japán kimonó konkrét formajegyei jelentek meg, volt, ahol egészen elvont formában látható. Már elkészült a forma, amikor véletlenül találkoztam ennek a miseruhának a formájával, amely szinte egy az egyben visszaköszön az általam megtervezett szoborban. Az is érdekes, hogy – mint említettem – engem a Kelet és Nyugat közötti kölcsönhatás érdekel, és ebben Bizánc épp egy találkozási pont.
  
  

Szepesi Dóra

Gergely Réka Felvetés című kiállítása október 4-ig, keddtől péntekig 10.00–18.00, szombaton 10.00–14.00 óráig tekinthető meg a Hegyvidék Galériában. Cím: Királyhágó tér 10.