Toszkán szüreti pite a falvak mélyéről

Régóta focaccia-mániás vagyok, és szeretek is focacciát sütni. Annak ellenére, hogy kifejezetten időigényes dolog, ugyanis igencsak sokat kell hajtogatni, és nem árt jó sokáig, akár egy éjszakán át keleszteni.

Nemrég tudtam meg, hogy létezik egy kissé szegényesebb, falusiasabb változata, a schiacciata, ami a toszkán falvak egyik jellegzetes lepénykenyere. Ebben jóval kevesebb az olívaolaj, és nem is kell olyan sokáig keleszteni, így az íze sem lesz annyira mély. Viszont remek kísérője más ételeknek, vagy éppen csodás szendvics is készíthető belőle.

Van ennek a lepénynek egy édes változata is, amit kifejezetten szüret idején készítenek a vörösborhoz használt piros szőlőből. A lepény Chianti vidékének tipikus szüreti étele, ezzel jutalmazták a szüretelő munkásokat a nap végén. Napközben pedig eltették hozzá a legszebb, legédesebb szemeket. Arra a vidékre a Canaiolo nero a legjellemzőbb szőlőfajta, aminek vastag héja és sok magja van, ez kulcsfontosságú. Ropognia kell benne a sok magnak, miközben a sütit áthatja a kissé vörösboros aroma, ami az olívaolajjal és a rozmaringgal keveredve isteni ízvilágot ad.

A magyar fajták közül is érdemes tehát az apró szeműeket, vastag héjúakat választani, szerencsére van belőlük bőven. Ilyen például a kékoportó, a kékfrankos, a kadarka vagy az othello – jellegzetes és erős aromával. Bármilyen vonzónak tűnnek is a nagy szemű, mag nélküli fajták, ehhez a recepthez ezek nem valók, hiszen eláztatják a sütit, és a színe sem lesz olyan szép. A toszkán szüreti lepény nagyon különleges, de egyben tényleg egyszerű recept. Kezdőként is nyugodtan nekiállhatunk.

Hozzávalók a tésztához:

400 g liszt

7 g szárított élesztő (1 zacskó)

1 kk só

4+2 evőkanál olívaolaj

2 dl langyos víz

Hozzávalók a töltelékhez:

500 g fekete szőlő (leszemezett súly)

80-100 g cukor (ízlés szerint)

2 ág friss rozmaring

8-10 evőkanál olívaolaj

1. A hozzávalókat keverjük össze egy nagy tálban vagy a robotgép keverőtáljában. Elég nagyjából öt percig dagasztani, amíg a tészta összeáll. Ezután a tésztagombócot tegyük egy olajozott, nagy tálba, forgassuk át a tésztát, hogy mindenhol érje az olaj, majd meleg helyen keljen 1,5-2 órát.
2. A szőlőt mossuk meg, és magozzuk le. A rozmaringról tépkedjük le a leveleket, és egy kicsit aprítsuk fel.
3. Ha megkelt a tészta, szedjük kétfelé. Egy közepes méretű tepsi aljára tegyünk 2 evőkanál olívaolajat, és kenőtollal egyenletesen kenjük el. Mehet rá a tészta! Ez lágy tészta, nem szükséges sodrófával nyújtani, bőven elég, ha a tepsiben méretre nyújtogatjuk, igazítjuk az ujjainkkal.
4. Mehet rá a szőlő fele, majd locsoljuk meg 4 evőkanál olívaolajjal, és szórjuk rá a cukor felét és egy kis rozmaringot.
5. Mehet rá a tészta másik fele! Ezt már nem tudjuk a tepsiben kinyújtani, így érdemes egy deszkán nagyjából formára nyújtani, majd betakarni vele a szőlőréteget.
6. Erre a tésztára is jöhet a szőlő, 4 evőkanál olívaolaj, a cukor másik fele és a többi rozmaring. Ne sajnáljuk se a szőlőt, se az olajat, ettől lesz igazán szaftos!
7. Kapcsoljuk be a sütőt, és melegítsük elő 180 fokra. Amíg a sütő melegszik, még egy kicsit keljen a lepény. Ezután nagyjából 50 perc alatt süssük aranybarnára. Úgy jó, ha ropogós a széle, belül pedig nagyon szaftos. A lepényben a mag is ropogósra, könnyen haraphatóra sül, és egy kis fanyar aromát ad a sütinek.

K. Gy.