Vigalmi negyed és vesztőhely is volt egykor a Városmajorban
Hol volt az első csók? Melyik híres cukrászda vonzotta ide a környékbelieket? Vajon milyen furcsa szokásaik voltak az itt élő hírességeknek? – hasonló történeteket keres a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény, amely az önkormányzattal karöltve a következő időszakban kiemelt figyelmet szentel a főváros első közparkjának, a Városmajornak. A cél: összegyűjteni mindazokat az apró emlékeket, élményeket és fotókat, amik élővé teszik a hely múltját – ehhez pedig az itt lakók történetei adják az igazi varázst. Előbb azonban lássuk, hogyan vált kaszálóból, vesztőhelyből, majd mulatónegyedből a mai formájában ismert zöld oázissá a Városmajor!
Kevesen tudják, de a Városmajor Budapest legidősebb közparkja, múltja egészen a 18. századig nyúlik vissza. A Rózsadomb és a Kis-Sváb-hegy között elterülő hely eredetileg az Ördög-árok ártereként szolgáló kaszáló volt.
Buda 1686-os visszafoglalásakor a vértesek a mai Alma utca torkolatánál, a Városmajor utcai iskola helyén verték meg a török lovas segédcsapatokat, megakadályozva ezzel a felmentő sereg várba jutását. A sikeres ostrom után a várparancsnok rá is tette kezét a területre, amelyért Buda város tanácsa több mint fél évszázadig pereskedett, hasztalanul.
Daun Henrik és a kertészek
A 18. század elején gróf Daun Henrik József várparancsnok majorságot és villát épített ide, ám Buda irányítói folyamatosan igényt tartottak a Várnegyed közelében fekvő kaszálóra. A megállapodást végül 1729-ben sikerült megkötni Daunnal, aki 3000 forintért eladta a földet Buda városának. Ettől kezdve a területet a város majorjának nevezték.
A birtok hasznosítására több elképzelés is felmerült – például téglaégető, takácsműhelyek vagy kórház létrehozása –, de végül 1731-ben úgy döntöttek, hogy zöldségtermesztő kertészeknek adják bérbe. A következő ötven évben a kertészek művelték a földet, ám 1781-ben az itt gyakorlatozó Eszterházy-ezred katonái elpusztították veteményeiket, emiatt a bérlők felmondták szerződésüket. A helyzet kezelésére Buda városa 1783 elején árverésre bocsátotta a területet, de végül 1785. július 25-én II. József úgy határozott, hogy közkertté nyilvánítja.
A döntés nem volt teljesen előzmény nélküli, ugyanis Tallher József építész már 1783-ban kidolgozott egy barokk stílusú tervet a major parkosítására, amelyet az uralkodói rendelet értelmében 1785-ben kezdtek el megvalósítani. A munkálatok eredményeként 1787-re részlegesen elkészült a park, ahová mintegy 3000 facsemetét ültettek. Sajnos ezek egyike sem vészelte át az eltelt évszázadokat. Az 1960-as években még éltek az első ültetésből származó növények, de egy akkoriban terjedő fabetegség miatt kiszáradtak, és ki kellett vágni őket.
A város vigalmi negyede
Schams Franz 1822-ben megjelenő könyvében így írt a Városmajor életéről:
„A Krisztina-városnak majdnem északi végén fekszik a budaiak legkedveltebb szórakozóhelye, a Városmajor, amelyet mostanában bővítettek ki és szépítettek meg. Amint a budai Vár lakója kilép a Bécsi-kapun, tekintete máris a Krisztina-város legszélső kertjein és a Városmajor élősövényekkel és fasorokkal keresztül szelt pázsitján pihen meg. Szabályozatlan meder az ágya annak a híddal átívelt kis pataknak, amely majdnem a közepén fut végig ennek a mulatóhelynek, azonban amikor a záporok vize túltáplálja, a szomszéd lakók szorgalmának eredményeit is magával ragadja, vagy iszapba temeti.
[…] Régi szokás avatta május elsejét – amikor az Ég megcsókolja a Földet, s menyasszonyává fogadja, hogy majd anya legyen belőle – e hely első ünnepnapjává. Bárhová tekintünk, mindenütt nyüzsög a sok ember. Olyan világ gyülekezik itt, mint akár a bécsi Práterben. Grófok, bárók, hivatalnokok, tisztek, tudósok, kereskedők, iparosok, hölgyek és polgárnők keverednek össze tarka egyvelegben, s az öregek éppúgy átadják magukat a jókedv tarka mámorának, mint a fiatalok, a lovagok éppúgy, mint a polgárok, a magas rangú hölgyek éppúgy, mint az egyszerű cselédlányok. Zenekarok hangjai emelik a hangulatot, és ennek a májusi ünnepnek olyan költői a szépsége, hogy az ember elfeledi a hitvány mindennapi tülekedést és a maga vajmi prózai életét. Május elsején a Városmajor az ünnepi királynő, s még Zugliget és a pesti Városliget is szerényen húzódik meg e napon."
A 19. században a Városmajor fokozatosan elveszítette eredeti, nyugodt, természeti jellegét, egyre inkább a szórakozás és a tömegrendezvények helyszínévé vált. A budai polgárok itt ünnepelték a majálisokat, majd 1825-től az elöljáróság mutatványosbódék felállítását is engedélyezte, amivel megkezdődött a park fokozatos átváltozása.
A korábban kellemes sétahelyen vurstlihangulat alakult ki, és ez jelentősen rontotta a park színvonalát. Amely közben zsugorodott is: folyamatosan kisebb-nagyobb területeket csatoltak le belőle, s különböző intézmények, sportpályák létesítésével csökkentették a zöld részeket.
A Városmajor egykor a Vérmezővel összefüggő zöld folyosót alkotott, ám ez a kapcsolat az idők során megszűnt. A mindinkább beépülő és kisebbedő park végül annyira elveszítette korábbi rangját, hogy 1885-ben a Székesfőváros Tanácsa elhatározta a rendezését – mivel addigra már leromlott állapotú, kétes hírű vigalmi negyeddé vált.
A budai vesztőhely
A 19. században egy ideig Ecce homo-rétként is emlegették a Városmajort. Az elnevezés az éppen idén 300 éves, 1725-ben állított barokk szoborra utal, amely Krisztust ábrázolja ülő helyzetben, fejét kezébe hajtva.
A műalkotás elhelyezésének különös jelentőséget adott, hogy a közelben működött Buda egykori vesztőhelye, ahol az elítéltek utolsó pillanataikat tölthették. Bár eredetileg Martinovics Ignác és társai kivégzését is ide tervezték 1795-ben, végül a mai Vérmezőn hajtották végre az ítéletet, mivel ott több ember nézhette végig.
Az Ördög-árok
A 19. században még a boltozatlanul kanyargó Ördög-árok határozta meg a Városmajor arculatát. A parton faiskola és kertek sorakoztak, miközben a park területe egyre csökkent. 1874-ben itt épült fel a fogaskerekű vasút svájci stílusú végállomása, amely azonban 1945-ben, Budapest ostromakor elpusztult.
A fogaskerekű nagy lökést adott a környék fejlődésének: kórházak, iskolák és bérházak épültek, a park szerepe pedig átalakult. A patak egyre inkább teherré vált, esők idején kiöntött, máskor poshadt, bűzös szennyvízcsatornaként keserítette a lakók életét.
Az utolsó mutatványosbódék a világháború éveiben zárták be kapuikat, majd 1920-ra az Ördög-árok teljes városmajori szakaszát beboltozták. A park területét újrarendezték, növényekkel teli részeit megújították, így a Városmajor ismét a pihenés és a kikapcsolódás egyik kedvelt helyszínévé vált.
Kerti mozi és templomok
A Városmajori Szabadtéri Színpad elődje 1922 júliusában nyílt meg Park mozi néven, avatóján számos előkelőség jelent meg. A Világ című lap 1922. augusztus 3-i számában ezt olvashatjuk: „Fényesen sikerült bemutatót tartott tegnap a városmajori Park-Mozi. Az előkelő közönség soraiban ott láttuk József főherceget, Auguszta főhercegasszonyt, Zsófia főhercegnőt, a művészvilág színét javát, kik mind, kivétel nélkül úgy a második igazi kertmozi gyönyörű berendezését, mind a kiváló műsort illetőleg legnagyobb tetszésüknek adtak kifejezést.”
Ugyancsak a Városmajorban épült fel 1923-ban – Árkay Aladár tervei alapján – a magyaros-szecessziós stílusú városmajori római katolikus templom. A fejlődés ütemét jól mutatja, hogy a templom rövid időn belül szűkösnek bizonyult a növekvő lakosság számára, ezért 1933-ra mellette kapott helyet a modern nagytemplom, amelyet Árkay Aladár és fia, Bertalan tervezett.
Az épület egyik érdekessége, hogy a Városmajor alatt húzódó Ördög-árok miatt, statikai okokból, nem lehetett közvetlenül a templomra építeni a tornyát. Ezért árkádos folyosóval kapcsolták össze az építményt a távolabb álló toronnyal, amely így külön álló, mégis szerves része lett az egyházi épületegyüttesnek.
Véres-major
1945 elején, Budapest ostromakor a Városmajor stratégiai fontosságú harctérré vált, hiszen ellenőrzése kulcsfontosságú volt Buda védelme szempontjából. A magyar és német katonák jelentős erőfeszítéseket tettek a terület megerősítésére: műszaki akadályokat építettek, géppuskafészkeket alakítottak ki, és páncéltörő fegyverekkel, valamint nehézfegyverzettel készültek a támadásokra. A Széll Kálmán térre is tüzérséget telepítettek, hogy támogatást nyújtsanak a városmajori védőknek.
Január elején a szovjet csapatok többször próbálkoztak a térség elfoglalásával, de a heves harcok során a védők még sikeresen visszaverték a támadásokat. Január végére azonban fokozódott a szovjet előrenyomulás, és a folyamatos attakok végül megtörték az ellenállást: a Városmajor is elesett, ezzel megnyitva az utat a budai vár felé.
A felszabaduló Városmajor – ahogy a legtöbb fővárosi park – egy időre részben szükségtemető, részben szemétlerakó hely lett. A rendteremtést szomorú kötelesség teljesítésével kellett kezdeni: a január 12-i, 14-i és 19-i nyilasterror-vérengzés több mint 300 áldozatának holttestét exhumálták és szállították el. Ezután kezdődött meg a háború okozta harci törmelékek eltávolítása és a park sebeinek begyógyítása.
Játszótér és szobrok
1967-ben, a Fővárosi Kertészet centenáriumán mintajátszótér nyílt a Városmajorban, amely azonnal a budai gyerekek kedvence lett. Itt jelentek meg először kerékpár- és görkorcsolyapályák, görgős csúszda, rúgófal, és még játékokat is lehetett kölcsönözni – igazi gyerekparadicsom volt a maga idejében.
A parkban látható műalkotások ma is különleges hangulatot adnak a sétányoknak. Horvay János Beethoven-szobra Barcelonából érkezett, ahol 1929-ben aranyérmet nyert. Kisfaludi Strobl Zsigmond emlékműve 1941-ből az első világháború vadászai előtt tiszteleg, míg a templom mellett Szűz Mária mészkő alakja őrzi az 1942-es bombázás sebeit. A gyerekek kedvence, a Hüvelyk Matyi-szobor kalandos utat járt be: megsérült, eltűnt, majd kőből újrafaragva került vissza. És persze itt áll 1725 óta a legrégibb kőtanú is, a már említett Ecce Homo-szobor.
Földváry Gergely
Van egy fotója?
A Városmajor az elmúlt 240 évben sok mindenen ment keresztül: volt majorság, vesztőhely, mulatónegyed, harctér és játszótér. Ma újra békés, gondozott zöld terület, amely egyszerre szolgál a sportolás, a kulturális programok és a kikapcsolódás helyszíneként.
S hogy mi teszi igazán különlegessé? Az itt lakók és ide járók történetei! Ezért kérjük: ha Önnek is van élménye, fotója vagy családi emléke a Városmajorról, ossza meg velünk! Így együtt tehetjük élővé és szerethetővé ennek a különleges budai parknak a múltját.
E-mail-cím: tomasits.bence@hegytortenet.hu
Telefonszám: 06-70/426-9807