Háló, bezárkózás, füstölő, ventilátor

Szúnyogcsapdákat helyeztek ki a szakemberek augusztus végén a XII. kerület három alapvetően különböző adottságú pontjára, és két napon át gyűjtötték a rovarokat. A szerkezet viszonylag egyszerű, az állatok kilégzését imitáló szén-dioxidot bocsát a levegőbe, ezenkívül pedig egy tejsavas „illatcsalit” használ, amit Nagy Gergely „szúnyogvadász” egy nyári teljesítménytúrán alaposan átizzadt pólóhoz hasonlított.
A számunkra megosztó „szagélmény” a szúnyogok szempontjából a terített asztal ígérete, ezért repülnek a csapda közelébe, ahonnan egy kis ventilátor szívja őket a gyűjtőhálóba. A csalizás hatására szinte kizárólag hazai és inváziós szúnyogokat fog a csapda, amelyeket aztán egyesével – mikroszkóp segítségével – meghatároznak a kutatók.
A Városmajori Óvodáknál, a Farkasréti temetőben és a Normafa erdejében elhelyezett eszközök már első látásra is a kutatók által várt eredményt hozták. Míg az óvodánál és a Normafánál kevesebb mint száz rovar ment lépre, a temetőben elhelyezett csapdában több száz csípőszúnyogot találtak. Ezek között a kisebb méretű, csíkos lábú ázsiai tigrisszúnyogok voltak látványos többségben.
Ez a faj néhány éve került hazánkba, miután egyre ellenállóbbá vált a hideggel szemben. A telek is enyhébbek lettek, ami kedvez a terjedésének. Ez a jelentéktelennek tűnő apróság tette lehetővé, hogy dél-kelet-ázsiai őshazájából a mérsékelt égövet is meghódítsa. Magyarországon a Dél-Dunántúlon, a Balaton környékén és Budapesten tűnik fel leggyakrabban. Az eddigi kutatások alapján az a tapasztalat, hogy mindenütt az ember közelségében terjed.
Trópusi állat, ezért a meleg nem riasztja el, és már fényes nappal is zsákmány után néz, ami a mi szempontunkból nem jó hír. Csípése kellemetlen, gyakran jobban meg is dagad, mint a hazai csípőszúnyogok esetében. Ennek oka, hogy ezeknek a jószágoknak a testnedvéhez még nem vagyunk hozzászokva, így intenzívebb reakciót váltanak ki szervezetünkből. Ha tartósan együtt kell élni velük, akkor ez a hatás enyhülni fog.

Csak a nőstények szívnak vért

Vásárhelyi Zsóka tudományos munkatárs azt is elmondta erről az inváziós fajról, hogy a többi csípőszúnyoghoz hasonlóan csak a nőstények szívnak vért, a tojásrakás érdekében. A hímek – bár legalább olyan irritáló a zümmögésük – beérik különböző egyéb növényi nedvekkel. A vérszívást követően a nőstény tojásrakó helyet keres. Őshazájában elsősorban faodvakban szaporodik, élővizekben, pocsolyákban nem fejlődik, nálunk pedig szinte kizárólag az ember által létrehozott „állóvizekbe” helyezi el tojásait. A lárvák a nyári melegben akár két nap alatt kikelhetnek. Ideális költőhelyet jelentenek például a szabadtéri virágvázák, amit a Farkasréti temetőben végzett csapdázás is egyértelműen bizonyított.
Az egész országot lefedő szúnyogmonitoring-rendszer alapján a kutatók elmondták, hogy az idén „szúnyogszempontból” alapvetően jó évünk volt, mert a tavaszi esők után egy hosszabb aszályos időszak következett. Ezért az állatok tömegesen csak az augusztusi esők után tudtak kifejlődni. Ha viszont az időjárás kedvező lesz, sajnos akár a késő őszi időszakig velünk maradhatnak.
Kézenfekvő kérdés, hogy miért nem lehet irtani, vagy legalább gyéríteni a kéretlen vendégeket. Egyrészt a tigrisszúnyogok gyors fejlődése miatt az elpusztított egyedek helyét néhány nap alatt átveszik a frissen kikeltek, így az erőfeszítések nem hoznak tartós sikert. Másrészt a kémiai gyérítés sem éri el maradéktalanul a szúnyogok minden rejtekhelyét, ezért a leggondosabb védekezés esetén is maradnak élő egyedek. Harmadrészt pedig – és talán ez a legfontosabb – a szúnyogirtás rengeteg egyéb rovar, köztük sok viráglátogató, beporzó életét is kiolthatja.

Mit lehet tehát tenni?

Hatékonyságban verhetetlen a szúnyogháló és a bezárkózás, de ha nem akarunk lemondani a nyári esték szabadtéri programjairól, akkor a szúnyogriasztók és füstölők mellett segíthet egy ventilátor is. A szúnyogok rosszul repülnek, ezért már egy kis légáramlat is távol tartja őket.
És ha már a repülésnél tartunk, érdemes tudni, hogy egy szúnyog általában azon a környéken éli le néhány hetes, hónapos életét, ahol kikelt. Csak ritkán merészkedik nagyobb távolságra. Mindezekből következően erősen befolyásolja a helyi szúnyoghelyzetet a környékbeliek hozzáállása. Ha mindenki odafigyel, hogy a kertjében, teraszán ne teremtsen lehetőséget a szúnyogoknak a szaporodásra, akkor a probléma jórészt helyben kezelhető. Ehhez elég egy szúnyog összetett szemével rendszeresen végigjárni a kertet, és megszüntetni minden pangó vízteret.
Elegendő egyetlen, a kert végébe hajított, rég elfeledett gumiabroncs, az öntözőrendszer hatókörében hagyott homokozójáték vagy egy cserépalátét, amiben a víz néhány napra összegyűlik! Akár egy takarófólián megmaradó pohárnyi esővízből is százával kelhetnek ki a vérszívó rovarok – figyelmeztet a kutató. A madáritatókban pedig kétnaponta cserélni kell a vizet.
A részletes kerületi eredményekre még várni kell, de a közeljövőben elkészül egy rövid ismeretterjesztő kisfilm a szúnyogokról, amely a Hegyvidéki Zöld Iroda honlapján (zold.hegyvidek.hu) lesz megtekinthető. Az inváziós szúnyogok viselt dolgainak megismerését és az ellenük való védekezés lehetőségeit segíthetjük, ha bekapcsolódunk az adatgyűjtésbe. Ehhez nem kell más, csak egy okostelefon, amellyel lefényképezzük a kezünk ügyébe kerülő – akár lecsapott – csíkos lábú szúnyogot, és a képet néhány adat társaságában beküldjük az Ökológiai Kutatóközpontba a szunyogmonitor.hu oldalon található lehetőségek egyikén (alkalmazás, honlap, e-mail).
Ott meghatározzák a fajt, eldől, hogy a melyikről van szó, és ennek megfelelően rögzítik az adatbázisban. Nem tűnik nagy feladatnak, mégis hozzájárul ahhoz, hogy hosszabb távon ne a bosszankodás és a szúnyogok csapkodása hiúsítsa meg a nyári szabadtéri programjainkat.

Barta István