Hegyvidéki levegő - Tamás Zsuzsa: Hogyan nevessünk? Szaniszló Juditnak

Vegyünk egy reménytelen helyzetet.

Nem kell, hogy tragikus legyen, csak hétköznapian reménytelen, mint például egy lakásfelújítás. Nem, ne is legyen egy egész lakás, legyen csupán egy konyha.

Érezd magad felelősnek ezért a konyháért, tégy meg mindent, hogy jobb színben tűnhessen fel: szó szerint, mert a piszkosfehér, a pókhálószürke, az olajfoltbarna nem tetszetős, márpedig a cél az volna, hogy a konyhába belépők azt érezzék, ej, de takaros, tiszta konyha ez!

Szervezd úgy, hogy legyen egy hétvégéd, amelyet a család többi tagja házon kívül tölt. Készülj erre a hétvére lélekben és tárgyi felszereltséggel egyaránt, hangolódj rá a feladatra. Már péntek este kezdd el a pakolást, készítsd elő a terepet, hogy aztán szombaton, egy korán kelést és az elmaradhatatlan kávét követően csak a nejlont kelljen felragasztani a megfelelő felületre, a közönséges háztartási csomagolópapírt leteríteni a kövezetre, és kezdődhet a festés!

Nem baj, ha időnként megdicséred magad, igen, már azért is, mert előre gondoltál rá, és vettél közönséges háztartási csomagolópapírt. A frissen vásárolt törlőrongyokért is jár egy dicséret, és a nem a papíron landoló festékpöttyök azon frissiben történő feltörléséért külön megveregetheted a vállad. Állapítsd meg nyugodtan, hogy tisztán dolgozol. Légy büszke magadra.

Estefelé, amikor az árnyékokat nézed átfestetlen foltoknak, és újra és újra átkened őket, ismerd fel tévedésedet, lásd be, hogy a munka nem folytatható, légy magaddal elnéző. Pakolj el – tisztaságot hagyva magad után –, maradj annyiban magaddal, hogy másnap, reggeli fényben még átnézed műved.

Vasárnap aztán egy-két apró javítástól eltekintve szinte már nem is kell dolgoznod, ha mégis lecsavarod a lámpabúrát, és elmosod, ismét elönthet egy kis titkos jóérzés, de ne hagyd eluralkodni magadon, figyelmeztesd magad, hogy még sok a dolgod! (Titokban reménykedhetsz, hogy házastársad majd elismerően szól munkádról, és külön szóvá teszi: Nahát, még a lámpabúrát is lecsavartad és elmostad!)

A festés eszközeinek a létrától a legutolsó icipici hengerig történő elpakolása után ne akaszd vissza a falra a bekeretezett csokoládéspapírokat, amelyek egy évtizedet töltöttek a párhuzamosság elleni merényletként a falon. Tedd viszont vissza a polcra az őseidtől örökölt mozsarat és kávédarálót. Ügyelj rá, hogy családod megérkezésekor ne legyen mosatlan edény a mosogatóban, a konyha maga legyen a makulátlanság.

Ha mindezen erőfeszítések és a jól megérdemelt dicsérő szavak után – Nahát, még a lámpabúrát is lecsavartad és elmostad! – a konyha mégsem kelt makulátlan benyomást, mert egy sokáig tartó és térben is jelentősen kiterjedt ázásnak tagadhatatlan nyomai látszanak a plafonon, ne légy rest, vedd tervbe a plafon felújítását is.

Illetve: ez már komolyabb feladat, legyen családi projekt! Házastársaddal közösen gletteljetek. Óvatosan illessétek kritikával a másik túl gyorsan száradó, csomósodó glettjét, könnyen kiderülhet, hogy a sajátotok sem különb. A plafont tarkító hepehupák láttán állapítsátok meg, hogy ezt csiszolni kell. Innentől veheti kezdetét a reménytelenség!

Készüljetek úgy, mintha ez egy kivitelezhető feladat volna. Vegyetek még nejlont, takarjatok le mindent, sőt a kérdéses folt köré mintegy baldachinként aláomló nejlonfüggönyzetet szerkesszetek, amelyben ugyan a levegő mintha megritkulna, de amelytől azt várjátok, hogy a port ki nem engedi.

A csiszolás első öt perce után házastársad állapítsa meg, hogy nincs az a nejlon, amelyen ez a mennyiségű por át ne hatolna, de folytassa heroikus küzdelmét további egy órán keresztül. Nagy darabokban szakadjon a nyakába a plafon, glettestül. Végső kétségbeesésében állapítsa meg, hogy ezen már javítani nem lehet, de majd átfesti, hogy a holdfelszínhez hasonlító kráteres plafon legalább fehér legyen.

Bontsa el a nejlont.

Hőkölj hátra a látványtól.

Amikor megállapítod, hogy a hajdanvolt tiszta konyha minden négyzetcentiméterét porréteg fedi, feltoluló érzéseidet próbáld véka alá rejteni (nem fog sikerülni).

Keresetlen szavakat nem adok a szádba, megtalálod őket magadtól is.

Ám figyelmeztetlek, visszavonulót kell fújnod, házastársadat biztosítanod kell afelől, tudod, hogy erről nem ő tehet, sőt a nejlont te magad ragasztottad fel, ily módon ez a te hibád, már ha egyáltalán valaki tehet arról, hogy a por ilyen alattomos jószág.

Ha házastársad felkínálja, hogy takarítani fog, fogadd el.

Kétségbeejtő helyzetetekbe legott avasd be barátnődet, persze csak írásos üzenet formájában.

Üzenje meg, hogy mindent ért.

Üzenje meg továbbá: nem biztos, hogy használ, de neki bevált egy bizonyos gondolatkísérlet, amely szerint képzeld el, hogy vajon két év múlva számítani fog-e ez a szituáció. Ha azt tudod mondani, hogy nem, akkor nyugodtan engedd el már most.

Írd meg neki, hogy tizennégy éve házastársad képes volt az eleve párosával teregetett zoknikat összevissza leszedni a szárítóról, és egy kupacban az ágyon hagyni őket, és ez a mai napig eszedbe jut olykor.

Barátnőd üzenje meg, hogy nagyon röhög.

Fussa el a szemedet a könny, és aztán röhögj te is, nagyon.