„A törököt eleinte a házmester gyerekeitől tanultuk”

• Havay Viki népi énekessel gyerekfoglalkozásotok indul a Szent László Közösségi Házban „Szarkatánc – Magyar népi játékok és dallamok” címmel. Hogyan jött az ötlet?
• Régen aktívan zenéltem, hétéves korom óta hegedülök. A népzene később jött, élveztem, hogy nem kell kotta, kötetlenül, szabadon játszhatunk. A Baár-Madas Gimnáziumban péntek délután rendeztünk táncházat. A Gvadányi-körben Nagy Zsombor és felesége, Tóth Ida tanárok tanították a táncokat, amihez eleinte testvéremmel, Áronnal szolgáltattuk az élő zenét. Nagyon népszerűek lettünk, lakodalmakba is jártunk. Majd utána hosszú szünet következett. Megszületett a fiam, Koppány, akkor letettem a hegedűt egy időre. Szerettem volna zenélni, csak nem volt kivel; úgy hozta az élet, hogy szétszéledtek a zenésztársak. Egy ideje már keresgéltem, kivel lehetne újra zenélni, és közel is lakjon, hogy rendszeresen tudjunk próbálni. Mostanáig kellett várni! Egymásra találtunk Havay Vikivel, aki alapvetően népi énekes, több népi hangszeren is játszik. Tavaly tavasszal kezdtünk el próbálni a református templom alagsorában, hozta az ütőgardonját, így adott volt, hogy gyimesi dallamokat is fogunk játszani, egy pár dallamot kobzon is megszólaltat. Lelkesen gyakoroltunk, és jó fél év múlva a kislányom, Lilla ovijában ajánlottam az óvodavezetőnek, hogy szívesen jövünk egy kis hangszerbemutatót tartani. Így indult újra a zenélés.

A zene, ami elvarázsol

• Fontos a kicsiknek a zene. Kodály szerint a zenei nevelés kilenc hónappal a születés előtt kezdődik…
• ...és nálam ez igaz! Meg sem születtem, édesapám otthon gyakorolt, aktívan zenélt a Molnár utcai Kalamajka táncházban, és én azokat a dallamokat már a születésem előtt hallottam. Úgyhogy szerintem azért is vagyok fogékony a népzenére, mert már nagyon fiatalon megszerettem. A fiam is muzikális, hamar hallotta a nagypapát zenélni. Lilla táncra perdül, ha megszólal a gitár, a hegedű. Elvarázsolja, megnyugtatja. Sok mindenben segít a zene, fejleszti a ritmusérzéket, a memóriát, harmonizál. A fiam nagycsoportos ovisként kezdte a zeneiskolát Juhász Mónika tanárnőnél. Mivel addig sosem látott a kezemben hegedűt, kijelentette, anya, te nem is tudsz zenélni! Ez annyira felbőszített, hogy azt mondtam: jól van, Kopi, akkor most megmutatom, hogy anya is tud hegedülni, nem véletlenül írattalak be. És nagyon egyszerű duókat kezdtünk játszani, ismerkedtünk a hangszerrel, húztuk a vonót ketten az üres húrokon. Aztán mentünk az ovijába kottaállvánnyal, egyszerű kis kottákkal, „koncerteztünk”, a gyerekek ámultak-bámultak! Lillánál már nem akartam hallani, hogy „anya, te nem is tudsz zenélni”. Azt akartam, hogy természetes legyen neki. Az óvodájában már többször muzsikáltunk.
• Hogyan képzeljünk el egy foglalkozást?
• Viki hivatásszerűen foglalkozik gyerekekkel, vállalta, hogy az éneket-táncot levezényli; erős hangon, szépen, tisztán énekel. Bemutatjuk, amit tudunk: kis dallamokkal, énekkel, hegedűvel kezdünk, amikor pedig már nem bírnak ülni, Viki tánclépéseket tanít nekik. A legapróbbak jönnek, egytől hétéves korig, tehát egyszerű, letisztult formákra kell gondolni. Körbeállunk, megfogjuk egymás kezét, párokba rendeződünk, araszolunk előre-hátra, megfordulunk, ugrándozunk, úgyhogy van benne énektanulás, tánc, tapsolás; el is röppen az a félóra. Viki tanított bölcsődékben, óvodákban, hozza a bevált módszertanát, amihez – velem kiegészülve – a hegedű sok mindent hozzá tud tenni.

A klasszikustól a népzenéig

• Nem valami könnyű hangszer a hegedű.
• Korán kell kezdeni! A fiamnál nagyon bevált; amikor még egy évet maradt az oviban, akkor felvételizett a Solti zeneiskolába. A szüleim ajánlották, hogy járjon úszni, vagy tanuljon zenét, mert már nem fogja lekötni az óvoda. Koppány most tizenhat éves, a Soltiban hegedül, bravúrosan játszik. Nagyapjával napi szinten duóznak. Tagja, szólamvezetője a kerületi vonószenekarnak, amellyel országos első helyezést nyertek. Kiváló zenetanárok tanítják, a karmester, Bolla Milán mindenfelé vitte őket. Turnéztak Hamburgban, Londonban és több magyar városban. Én is klasszikussal kezdtem, a kerületi vonószenekarban játszottam egészen az érettségi előtti évig, de amikor a gimnáziumban rendeztek egy élő zenés táncházat – brácsással, hegedűssel –, nagyon megfogott a harmónia, a ritmus – elhatároztam, kipróbálom én is. Megvolt hozzá a technikai alapom, könnyen át tudtam térni a népzenére. Apum biztatott, ha komolyan gondolom, érdemes egy népzenei iskolában órákat vennem. Az Óbudai Népzenei Iskolába Ökrös Csabihoz jártam. Egyszer bejött az órámra Wéber Julcsi, akivel nagyon jó barátnők lettünk. Mi voltunk a stabil prímások a Kincses Bandában – a további tagok: Fekete Balázs, Hingyi Gábor –, lakodalomban, táncházban, sokfelé zenéltünk együtt. Jártunk Erdélybe, nyári táborokba, tanítottak erdélyi prímások is, Neti Sanyi bácsi Kalotaszegen, Kobobák és Maneszes Márton Válaszúton, Csiszár Aladár pedig Vajdaszentiványban. Felvételről még most is lehet tanulni a régi nagyoktól, nagyon jól fel van gyűjtve az anyag, de az egy emlékezetes élmény, hogy az almafa alatt ülünk körben, és ott van a 77 éves Neti Sanyi bácsi, aki egy sztár!
• Hogyan jön össze mindez a törökországi élményekkel?
• Anyukám turkológus, és lehetőséget kapott, hogy hungarológiát tanítson az Ankarai Egyetemen. 1987-ben kiment a családunk, hat évig maradtunk. Apukámnak, aki matematikus és népzenész, az MMA akadémikusa, nem volt még sok köze a törökséghez, de az első évben megtanulta a nyelvet, és kitalálta, Bartók Béla népzenekutatását vizsgálná, folytatná. Bartók csak kevés dallamot tudott felgyűjteni életében, volt még mivel foglalkozni. Domokos János végigkísérte édesapámat egy stábbal Bartók Béla eredeti kutatóútján 2006-ban. Készült egy portréfilm is édesapámról pár éve, a Bartók nyomában török népek között. A többi közt Bartók Anatóliában címmel 2019-ben jelent meg könyve. Az egész török világot bejárta, számos török nép első létező zenei tanulmányát ő írta meg. Törökországban a második évtől már terepre ment. Aztán őt is felkérték tanításra az egyetemen.
• Hat évig ott jártál iskolába, ugye?
• Épp csak elkezdtem az elsőt itthon, megtanultam írni, olvasni, és tavasszal kiköltöztünk Ankarába. Nagy kincsnek számított, amit szeptembertől márciusig magamra tudtam szedni; dicsértek, milyen szépen írok. Az angol volt a fő oktatási nyelv, az is ömlött ránk, szerencsére anyukám már elkezdett korábban foglalkozni velünk. Az ötéves öcsémnek, Áronnak sem volt egyszerű az átállás. A törököt a házmester gyerekeitől tanultuk, velük játszottunk iskola után az udvaron. Az alapokat jól elsajátítottuk, aztán csak a szókincset kellett bővíteni. Áronnal egymást közt később is használtuk amolyan titkos nyelvként a törököt, leveleztem egykori osztálytársakkal. A nyelvvizsgára érettségi táján anyukám készített fel.

Szélestenyerű Fejenagy törökül

• Fordítóként dolgozol. Kezdettől a török szakos Nagy Mariettával fordítottatok, egymás munkáját lektoráltátok...
• ...kérték az Európa Kiadónál, hogy lektoráltassuk a fordítást, de ez egy hiányszakma, így összedolgoztunk.
• Először a Londonban élő kortárs sztárszerző, Elif Shafak az Isztambuli fattyú című regénye jelent meg magyarul.
• Egy közös utazáson figyeltünk fel az Isztambulban toplistás könyvre, megtetszett, belevágtunk a fordításába. Megtudtuk azt is, hogy e könyv miatt perbe fogták a szerzőt, ez is érdekessé tette. Az írónő stílusát finom humor, burkolt társadalomkritika jellemzi – és benne van a számunkra jól ismert, varázslatos, sokszínű kultúra, a török szokások. Kilenc Shafak-művet lefordítottunk együtt. Külön-külön is számos török szerző művét ültettük át magyarra, köztük meséket, ifjúsági irodalmat. Húsz önálló fordításom jelent meg. Nagyapámnak több versét jelentettem meg török irodalmi folyóiratban. Sipos Gyula József Attila-díjas költő volt, sajnos nem ismertem személyesen, 1976-ban elhunyt. Most Zsuráfszky Lilla zenélő, nyomógombos mesekönyveit fordítottam le törökre, amelyekből a magyar tájak híres népi hangszereit és népdalait ismerhetik meg a gyerekek. A címeik: Bartók és a tücsöklagzi, valamint Kodály és a cifra palota – ősszel jelennek meg a Napraforgó Kiadónál, a sokadik idegen nyelven.
• A Petőfi-bicentenáriumra egy Petőfi-kötet látott napvilágot törökül. Mennyire nehéz Petőfit fordítani?
• Nem könnyű... Több száz verset fordítottunk egy csapattal. A szerkesztők számos népszerű, ismert verset beválogattak, Onur Toparlak anyanyelvi fordítóval mi ketten a Felhők ciklust és A helység kalapácsát ültettük át. Fontos, hogy eredeti nyelvből történjen a fordítás. Ragaszkodtunk az eredeti szöveghez, a gazdag szókincshez és ahhoz is, hogy a neveket – például Márta, Erzsók – megtartsuk, de az állandó jelzőiket lefordítottuk. Átültettük Szélestenyerű Fejenagy és Vitéz Csepű Palkó beszédes karakterek neveit is. Élvezetes, pezsgő közös munka volt, aminek az eredményeként a törökök most először olvashatnak autentikus fordításban Petőfi-verseket.

A zene megy tovább

• A zenei vonalhoz említsük meg nagybátyádat, Sipos Mihályt, a Muzsikás együttes frontemberét is!
• Nálunk tényleg sokan hegedültek a családban. Apum aktívan zenélt, akkor még a Kalamajkában, Sipos Mihály nagybátyám a Muzsikás együttesnek lett a prímása. Bejárták a világot, rengeteg albumuk megjelent. Az egy nagy korszak volt!
• Szoktatok együtt zenélni?
• Előfordult már. Találkozni szoktunk – inkább így mondanám –, meg énekelni ünnepekkor. Húsvétkor, karácsonykor nem maradnak ki a közös éneklések, kirándulások. Miskának három fia van, ők is hegedültek, az öcsém szintén, aki most Isztambulban a Magyar Kulturális Intézet igazgatójaként programokért felel, utazik, fogadja a delegációkat, koncerteket, kiállításokat szervez, és hatalmas sikere volt a tavalyi török-magyar kulturális évad levezénylésében.
• A gyerekeid szeretnének törökül tanulni?
• Egyelőre nem, de a zene megy tovább. Koppány már nagyon magas szinten űzi a klasszikus zenét. Jól tanul, és a zenélés szerves része lett az életének.
• Akkor ez a nagyapai örökség. Azt még nem is említettük, hogy édesanyád az 1995-ben megjelenő török–magyar szótár megalkotója. Ennek mi a története?
• A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején még csak egy zsebszótár létezett, és anyukám a hat év alatt, a diákjaival karöltve, források felhasználásával összerakott egy tízezer szavas középszótárt. Most már van nagyszótár is, de sokáig anyu négy kiadást megérő szótára volt csak hozzáférhető.
• Visszatérve a zenélésre: mikor indulnak a gyerekfoglalkozások?
• Szeptembertől kéthetente csütörtökönként várjuk a gyerekeket a Szent László Közösségi Házban, a Cédrus utca 2.-ben. Egyébként a zenélés most több szálon is újraindult nálam. Az oviban megkérdezték, nincs-e kedvem a Szent László-templom kórusával próbálni. A zenés miséken én szoktam hegedülni.

Szepesi Dóra