Tragédiák és titkos szerelem az egykori Erzsébet-lakban
A mai Dobsinai utca 7. alatt áll egy elegáns, századfordulós villa, amely az idén ünnepli a 130. születésnapját. A környéken csak Erzsébet-lakként ismert épület múltja bővelkedik fordulatokban: falai közt tragédiák és újrakezdések sora játszódott le az elmúlt közel másfél évszázadban. A villa első gazdája egy országgyűlési képviselő volt, aki végül a saját házában vetett véget az életének. Később több tulajdonos váltotta egymást, majd a rendszerváltás után iskola költözött ide. Nemsokára pedig új fejezet kezdődik: a villában kap helyet a XII. kerület inkubátorháza. De ki volt Erzsébet, akinek a nevét viseli az épület? Mit mesélnek a régi térképek, tervrajzok és a korabeli lapok? Utánajártunk a villa kalandos múltjának – tartsanak velünk!
A Dobsinai utca 7. alatti villa eredeti tervei nem maradtak fenn, így sokáig csak találgatni lehetett, ki és mikor építtette az elegáns házat. Egy fontos kapaszkodót azonban ad a homlokzaton olvasható felirat: „1895 Erzsébet lak”. Ez alapján egyértelműen arra következtethetünk, hogy az épület 1895-ben készült.
Az építtető és a kezdetek
Az építtető kiléte és a pontos dátum egészen a közelmúltig homályban maradt. A legfrissebb kutatások azonban választ adnak a kérdésekre: a házat Kovács József, a neves ügyvéd készíttette, miután 1895 szeptemberében engedélyt kapott rá. Erről az Építő Ipar című szaklap adott hírt az 1895. szeptember 18-i számában: „Kovács József I. ker. Orbánhegyen 7444. hr. sz. telken épít. nyaraló, istálló és mellékhelyiségek.”
A telekszám alapján a helyszín beazonosítható, így biztosan tudjuk: a szaklap által említett nyaraló nem más, mint a ma is álló Erzsébet-lak. A villa mellett több kiszolgálóépület is készült – istálló, gazdasági melléképület, pince és kocsiszín –, ami jelzi, hogy nemcsak lakóháznak, hanem komoly nyaralóbirtoknak szánták a területet.
Az Építő Ipar később többször beszámolt a munkálatokról, például 1896 áprilisában arról írt, hogy a gazdasági épületeket átalakítják, amiket a neves építész, Hauszmann Alajos fivére, a szintén építész Hauszmann Sándor tervezett. Egy évvel később már bővítésekről olvashatunk; nagyobb lett az istálló és a kocsiszín, sőt jégverem és pince is épült.
Különösen értékesek azok az 1897-ből fennmaradó építési tervek, amik nemcsak az új melléképületeket ábrázolják, hanem egy apró helyszínrajzon a villa eredeti alaprajzát is mutatják. Ezekből kiderül, hogy a melléképületek a mai háztól északnyugatra helyezkedtek el.
A villa neve: Erzsébet-lak
A villát építtető dr. Kovács József ügyvéd nem volt ismeretlen a közéletben: a híres Baldácsy-hagyaték gondnokaként és 1892–1896 között Hajdúnánás országgyűlési képviselőjeként is dolgozott. A ház homlokzatán olvasható „Erzsébet lak” felirat azonban a mai napig izgalmas kérdést vet fel: kit rejt a név?
A korszakban általános szokás volt, hogy a villák építtetői családtagjaikról nevezték el házaikat. Már az 1890-es években is tucatnyi hasonló „-lak” elnevezés terjedt el Budapesten és szerte az országban. Arról, hogy ezek inkább feleségekről, lányokról, unokákról vagy titkos szerelmekről kapták a nevüket, eltértek a vélemények. Az Észak-Magyarország című lap 1958. október 31-i számában így írt erről:
„Régi divat, hogy családi házak, nyaralók homlokzatára felírják, vagy téglakiképzéssel, kőfaragással odaörökítik azt a nevet, amellyel a házacska tulajdonosa legszívesebben illeti nagybecsű ingatlanát, így kerül a házak homlokzatára »Erzsébet-lak«, »Ilona-lak«, vagy a humorizáló „Összekuporgatta-lak” és a keserű ízű „Megkoplalta-lak” felírás és egy egész sor hasonló. Akik ezeket a neveket házaik homlokzatára kiírták, vagy kiíratták, általában őszinte emberek voltak, nem szégyelték, hogy szívükhöz bizonyos Erzsébet, vagy Piroska áll legközelebb [...]”
A villák sok esetben a tulajdonos lánya után kapták a nevüket – így elkerülve a kínos helyzetet, hogy válás vagy özvegység után az épület homlokzatáról le kelljen kaparni az egykori feleség nevét... A Hegyvidéken például a Költő utca 1. alatti épületet Milassin Vilmos keresztelte el Lívia-villának, lánya, Milassin Lívia Leopoldina Alvine után.
A Dobsinai utcai ház esetében azonban minden jel arra utal, hogy az Erzsébet-lak nem lány-, hanem inkább feleségnévhez vagy szerelemhez köthető. Kovács József ugyanis 72 évesen építtette, ekkor pedig már volt egy 12 éves fia, ifjabb Kovács József. Könnyen lehet, hogy a fiú egy idősebb, talán titkos szerelem gyümölcse volt. Azt, hogy a feleségétől született-e, aki később meghalt, vagy egy másik, rejtett kapcsolatból jött világra, nem tudni – de minden jel arra mutat, hogy a villa Erzsébetről, a gyermek édesanyjáról kapta a nevét.
Végzetes sorsok a villában
Dr. Kovács József ügyvéd 1896-ig országgyűlési képviselőként dolgozott, ezután azonban a lapok szerint teljesen visszahúzódott, és magányosan élt a villában, amelyet szinte soha nem hagyott el. Lelkiállapota fokozatosan romlott, és 1901 októberében tragikus döntést hozott: mellbe lőtte magát házában. Bár még órákig életben maradt, másnap reggel belehalt sérüléseibe.
A történteket számos lap feldolgozta, hiszen a hír nagy visszhangot keltett. A Hazánk 1901. november 22-i száma így tudósított az esetről: „A keddre virradó éjjel Kovács József ügyvéd, volt országgyűlési képviselő agyonlőtte magát Budán, az Orbánhegyen levő nyaralójában […] Éjjel egy órakor követte el az öngyilkosságot. Nem halt meg azonnal, reggel 7 óráig vívódott a halállal. A hajdúnánási kerületet képviselte 1892-től 1896-ig. Ő volt a híres Baldácsy-féle óriási hagyaték gondnoka. Hogy mi az oka öngyilkosságának, senki sem tudja.”
A Magyar Szó részletesebb képet festett, és leírta, hogy Kovács 1896 óta teljesen visszavonultan élt, egyre súlyosabb idegbaj gyötörte, ezért aludni sem tudott. Bár környezete mindent megtett, nem tudta megakadályozni, hogy búskomorságba süllyedjen.
„Tegnap délelőtt elment hazulról, de csakhamar ismét visszatért és megebédelvén, szobájába zárkózott, ahonnan többé élve nem jött ki. Horváth Irma gazdasszonynak már fel sem tűnt az öreg úr zavart magaviselete, mert ehhez az utolsó napok alatt már hozzászokott. Este tíz óra felé egy revolverlövés zaja verte fel csendjéből a házat. A gazdasszony, ifj. Kovács József kíséretében kutatni kezdett és legnagyobb meglepetésére az öreg úr szobájának ajtaját zárva találta. A házmester kinyitotta az ajtót és ekkor borzalmas látvány tárult a házbeliek elé. Dr. Kovács József ingre vetkőzve ott feküdt a szőnyegen, kezében görcsösen szorongatta a még füstölgő forgópisztolyt, míg melléből, egy lőtt sebből patakzott a vér…
Az asszony vizes ruhával letörölte a vért az öreg úr melléről és ágyba fektette. A gazdasszony rémültében annyira elvesztette lélekjelenlétét, hogy csak egy pár óra múlva jutott eszébe, hogy orvost hívjon, de már ekkor késő volt, mert Kovács reggel negyed 8 órakor meghalt.”
A beszámolókból az is kiderült, hogy Kovács József végrendeletet hagyott hátra. Ebben fiát, ifjabb Kovács Józsefet nevezte meg általános örökösének. A végrendelet végrehajtására és a fiú gyámságára pedig – mivel az ifjú ekkor még csak tizennyolc éves volt – barátját, dr. Győrffy Gyula ügyvédet, országgyűlési képviselőt kérte fel.
A veszedelmes kályha és a villa új élete
A lakcímnyilvántartás szerint ifjabb Kovács József 1909-ig lakott a házban, majd 1910-től már Kovács Ignác és társai szerepelnek a címen. Az újságcikkekből úgy tűnik, hogy a villát több bérlő is használta az 1910-es években, de időnként hosszabb ideig üresen állt. Emiatt fokozatosan romlott az állapota, a berendezések elhasználódtak, a kályha például kifejezetten veszélyforrássá vált.
A Népszava 1912. október 18-i számában arról olvashatunk, hogy egy takarítónő tragikus módon gázmérgezés áldozata lett, és a szerencsétlenség kis híján több ember életét is követelte: „Hocker Hermann tüzérezredes szerdán költözött be az I., Mártonhegyi út 44. számú villába. [Ez a mai Dobsinai utca 7. – a szerk.] A költözködésnél segítségére volt a takarítónője Varga-Adamek Júlia, Kis Pál, Mészáros Béla és Petz István tüzérek. Estére valahogy rendbe jöttek és bevonultak a cselédszobába, ahol jól befütöttek és nyugovóra tértek. Reggel hat órára eszméletlen állapotban találták mindannyiukat. Kihívták hozzájuk a mentőket, akik megállapították, hogy a szerencsétlen emberek gázmérgezés áldozatai: a rossz szerkezetű kályhából kiáradt a szén mérges lehelete, a széngáz, a takarítónőn már nem lehetett segíteni, halott volt. A három köztüzért sikerült nagy nehezen eszméletre téríteni.”
A villa örökösei 1913-ban több részletben eladták a ház és a telek darabjait, de a veszélyes kályha továbbra is gondot jelentett. A Magyarország 1914. január 3-i száma arról tudósított, hogy „Gergely Győző újságírót és családját ma reggel a cselédei eszméletlen állapotban találták a Mártonhegyi út 44. szám alatti lakásukon. A kihívott mentők megállapították, hogy a hálószoba kályhájának megrepedt a csöve és a kitóduló széngáztól lett rosszul az újságíró és családja.” Szerencsére ekkor mindenki életben maradt. Később már nem lehetett hallani-olvasni hasonló balesetekről.
Az 1930-as években új korszak kezdődött. Dr. Halom Dezső és felesége költözött be, akik hamarosan továbbadták a házat dr. Iharos Istvánnak, az Országos Földhitelintézet cégvezetőjének. Ő családjával egészen az államosításig birtokolta az épületet. A következő évtizedekben több lakó is megfordult a házban, amely a rendszerváltás után, 1995-ben új funkciót kapott: a földszintjén három termet alakítottak ki a mai Tamási Áron iskolának, de művészeti szakközépiskola is működött a falai között.
A villa 2009-ben helyi védelem alá került, egy évvel később az iskola kiköltözött az épületből. Amely azóta csendben állt, és várta, hogy újra benépesüljön. Most ismét új korszak kezdődik: az Erzsébet-lak hamarosan a XII. kerület inkubátorházaként születik újjá, és kulturális, közösségi élettel tölti meg az immár 130 éves villa tereit.
Földváry Gergely