Belefulladunk a hiúságunkba
A divatszakma a világ egyik legnagyobb környezetszennyezője, amely már rég nem a funkcionális igényeket szolgálja, csupán a tetszelgést, a kényelmet és a birtoklási vágyat elégíti ki. Magyarországon egyaránt találunk jó és rossz példákat.
A divatszakma felelős a szén-dioxid-kibocsátás 8-10 százalékáért, ezzel megelőzi például a nemzetközi légi- és hajóközlekedést – együttvéve... Egyetlen pamutpóló előállítása annyi vizet igényel, amennyit egy ember csak évek alatt iszik meg, és a műszálas textil mosása során jut a környezetbe a mikroműanyagok harmada.
Ezt a felmérhetetlen mennyiségű erőforrást és szennyezést nem a növekvő népesség felruházása, hanem a fast fashion, azaz a gyorsdivat-hóbort emészti fel, ami újabb és újabb darabok megvásárlására ösztönzi a fogyasztót, akár mindennap. Olyan gyorsan pörögnek a trendek, hogy a tegnapi már nem jó, az új kollekció bemutatását néhány héttel később sürgős készletkisöprés követi, mert kell a hely a még újabbnak. Így aztán a darabok jó része úgy végzi a kukában, hogy egyszer vagy kétszer volt használva – igazából még csak piszkos sem lett.
A second hand a megoldás
Környezetvédelmi szempontból a használt (second hand) ruhák vásárlása mindenképpen előnyös, hiszen így nem kell újabb darabokat legyártani. A rendszer árnyoldala, hogy a relatív alacsony ár miatt a turkálók sokszor többet vásárolnak, mint amennyire ténylegesen szükségük van – különösen hazánkban, ahol a használtruha-behozatal a térség átlaga fölötti népszerűségnek örvend.
Ez pedig újabb környezeti problémát szül, mert a még potom pénzért sem eladható ruhákat itt kell megsemmisíteni, azaz jobb híján a lerakókra szállítani, vagy elégetni. Végső soron a jobb darabok mellett rengeteg hulladékot is behozunk, aminek a kezelésére az ország nem rendelkezik megfelelő infrastruktúrával.
Természetesen vannak pozitív példák a divatszakmában is. Ilyenek a környezettudatos cégek, amelyeknek a termékei valóban környezetvédelmi szemlélettel készülnek. Ezek közé sorolhatók a hosszú hordásra tervezett ruhák és cipők, amik ráadásul még javíthatók is, így akár sok évig kiszolgálhatják gazdájukat (és ezzel rengeteg gyenge minőségű textil legyártását teszik feleslegessé).
A hosszú viselést segítik a varrodák, vagy a közösségi javítóműhelyek, ahol egy cipzárcserével, kisebb reparálással újra hordhatóvá tehetők a kedvenc darabok. Persze a fast fashion itt is felüti a fejét azáltal, hogy egy kisebb javítás áráért kínál új terméket, amely azonban valószínűleg nem lesz tartósabb még a megjavított ruhánál sem.
Nadrágból táska, pólóból párna
Nagy népszerűségnek örvendenek – különösen a fiatalok körében – a kreatív újrahasznosító alkalmak, amelyeken például egy megunt farmernadrágból menő táska készülhet néhány órányi jókedvű varrogatással. De ugyanígy alakulhat át pár feleslegessé váló színes anyag patchwork ágytakaróvá, egy elhordott, ám jópofa mintájú póló párnahuzattá, és így tovább. Az internet kimeríthetetlen tárháza az ötleteknek, szabásmintáknak, díszítési lehetőségeknek és variációknak.
Miközben az anyagok minősége egyre jobb, világviszonylatban 40 százalékkal kevesebbszer veszünk fel egy-egy ruhát, mint húsz éve. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországon évente 60-70 ezer tonna textilhulladék keletkezik. A hatalmas mennyiségekhez képest talán egy kicsit későn, csak az utóbbi években indult el a textíliák szelektív gyűjtése és újrahasznosítása. A feleslegessé váló ruházati és háztartási cikkek leadására kerületünkhöz legközelebb a Fény utcai piacon van lehetőség.
Ha a fenntarthatóság elvét szeretnénk érvényesíteni az öltözködésünkben, akkor érdemes néhány – egyébként egyszerűen belátható – alapelvet követni.
* Mérlegeljük, hogy inkább divatos darabokat választunk, vagy olyanokat, amikben valóban jól érezzük magunkat!
* Vásároljunk kevesebb, de jobb minőségű, tartós, természetes alapanyagból készült ruhát! Szóba jöhetnek a biológiailag lebomló anyagok és az újrahasznosított textíliák is.
* Részesítsük előnyben a helyi tervezők és gyártók termékeit az import tömegáruval szemben, és nézzünk utána, hogy az adott cég mennyi erőfeszítést fektet a környezettudatosságba!
* A ruhák mosásánál kerüljük az automatizmusokat, és csak annyit mossunk, amennyire valóban szükség van!
Barta István
Greenwashing – zöld(re)mosás
Így hívják azt, amikor egy vállalat marketingtevékenységében úgy állítja be a termékét, mint ami környezetbarát, holott valójában csak elenyésző részben tartalmaz újrahasznosított anyagokat, vagy ténylegesen környezetbarát megoldásokat. Sokat hallani például a hulladékba dobott PET-palackok felhasználásával készülő ruhákról, de vásárlás előtt érdemes megnézni, hogy a konkrét termék milyen arányban tartalmazza ezeket az egyébként előremutató anyagokat. Néhány százalék már jogosít a hírverésre, ám még ne várjunk valódi áttörést ilyen arányoktól.