Hogyan alakul ki egy műfaj?

JUNGLIST! Old Skool Ragga, D&B, Jungle 1993–95

Egy-egy műfaj, még inkább alstílus kialakulása mindig nagyon izgalmas zenetörténeti fejlemény, és szinte kivétel nélkül utólag felfejthető sztori. Az elektronikus tánczenében kiváltképp rengeteg az ilyen eset, hiszen se szeri, se száma az újabb és újabb stílushajtásoknak. De nyugodtan gondolhatunk bármilyen másik műfajra, a metáltól a soulig, mindegyikben hasonlóan mennek végbe a dolgok. Egy már létező zenei műfaj elkezd mutálódni, máshogy nyúlnak hozzá, találkozik más stílusokkal, véletlenül kereszteződik valami váratlannal, a hangkeltő eszközök változásával fejlődik tovább. Egy kicsi közösségben divatos lesz valami, ami koncentrikusan terjedni kezd, vagy épp végigszáguld a világhálón, mert annyira azonnali a hatása. A drum ’n’ bass a kilencvenes évek közepétől letarolta a világot: olyan nagy hatású zenei forradalom volt, hogy az is hallott róla, akit távolról sem érdekel a tánczene. Magyarországon főleg nagy kultusza lett, nem kis részben DJ Palotai munkásságának köszönhetően is. A műfaj gyökerei a jungle nevű stílushoz vezetnek – ennek létrejöttét, fejlődését mutatja be ez a válogatáslemez, amely a legkülönbözőbb színtereket fókuszba helyező, Soul Jazz nevű lemezkiadónál jelent meg. A 15 számos JUNGLIST! tökéletesen reprezentálja a születő műfaj energiáját, újdonságérzetét, adja vissza, hogy miért volt ez igazán forradalmi, kulturális olvasztótégely zene a kilencvenes évek első felében. A rave (breakbeat hardcore) szárnyalása, a jamaicai sound systemek hatása (reggae-hangminták és a digitális dancehall ragga tört ütemei), a hiphop breakbeatjeinek felgyorsítása (az Amen Break-dobkiállás hangmintájának kulcsszerepe), mindezek keverése olcsó számítógépeken, szoftvereken, samplereken, Dél-Londonból, a kalózrádiók hangján. Merülj el benne, hamar magába szippant! (2026, Soul Jazz)

Beck: Everybody’s Gotta Learn Sometime

Vannak évek, mint a 2026-os is, amikor szinte semmi érdekes nem jelenik meg az első hónapban. Ilyenkor tud kiemelkedni még egy válogatás is, főleg egy olyan előadótól, aki már lassan hét év adta ki az utolsó stúdiólemezét. Beck karrierjében soha nem volt ekkora szünet, és bár csak találgathat az ember, hogy 2019-es válása milyen hatással volt rá, mindenesetre a kilencvenes–kétezres évek egyik legfontosabb, művészileg sokszor megújuló dalszerző-előadója régóta hallgat. Ugyan akadtak másokkal történő közreműködései az elmúlt években, és beszélt arról, hogy nagyzenekari hangszerelésű koncertjei mintájára egy ilyen lemezen dolgozik, azért ez már kellően hosszú idő ahhoz, hogy a rajongók kiéhezettek legyenek. Ilyenkor jön jól egy válogatás, ami nem „best of”, hanem ritkaságok összegereblyézése, olyan felvételek gyűjteménye, amiket egyben még nem élvezhettünk. Beck hatalmas interpretáló, szinte minden feldolgozása telitalálat, saját képére formált, de az eredeti hangulatát is visszaadó remeklés. És van neki rengeteg ilyen, szívesen merül el mások dalaiban. Akár dupla lemezt is kiadhatott volna, de ez most egy rövid, 8 számos válogatás, ami az előnyére válik, mert mindegyik dal tökéletesen illeszkedik a többihez. Hangulatában, történetmesélésében is nagy szeretettel és gonddal összeállított produkció. Valamennyi track megjelent már korábban – filmzeneként, feldolgozáslemezen, válogatásokon –, de így együtt nagyon szépen mutatják, hogy miért számít Beck az egyik legnagyobb előadónak az elmúlt harminc évben. (2026, Capitol/Universal)

BJ