Napról napra ritkul a vaddisznóállomány a Hegyvidéken
Különös, ijesztő, zavarba ejtő – írták a különböző országos médiumok a XII. kerületben felbukkanó vaddisznókról, miközben a helyiek „szinte már észre sem veszik” az utcákon „fényes nappal rohangáló” állatokat. A hírek hatására tavaly nyár végén valóságos divattá vált a boarspotting, azaz a vadkanles, amikor a fővárosiak előszeretettel keresték fel estefelé a Hegyvidék „hírhedt” részeit egy-egy botrányszagú videó reményében.
Hogy vannak a disznók? – kérdezte minap kajánul kacsintva egy ismerősöm, lakhelyem újdonsült ikonjaira utalva. Az eset, gyanítom, nem egyedi.
Mindeközben – bár sokkal szerényebb sajtóérdeklődéstől kísérve – intenzív szakmai munka folyt és folyik ma is a háttérben arról, hogy mit lehet tenni a kialakult helyzetben. Az ideális megoldás persze az, amit a lakosság disznóellenes része, a vadak és az állatvédők is elégedetten nyugtáznak, és mellesleg kivitelezhető, szakmailag indokolt és jogszerű is.
Ennyi szempontot nem egyszerű figyelembe venni, de nagyjából egyévnyi munka után tavaly októberre körvonalazódott a megoldás, aminek a végrehajtását meg is kezdte a XII. kerületi önkormányzat. A sikeres beavatkozás eredményeként e lapszámunk megjelenéséig összesen 83 vaddisznót fogtak be lakott és belterületen, s szállítottak el a Hegyvidékről.
Járványhelyzet
Mielőtt azonban rátérnénk a végeredmény elemzésére, érdemes felidézni a folyamat egy fontos állomását: az engedélyeztetést. Alkalmilag korábban is csapdáztak vaddisznókat a kerületi állomány ritkítására, de most a beavatkozás nagyságrendje és a kritikus állategészségügyi körülmények miatt teljesen más volt a helyzet.
Lényegében mindent a nulláról kellett kitalálnia az önkormányzatnak, amiben az illetékes Kormányhivatal és a Pilisi Parkerdő munkatársai is hathatós segítséget nyújtottak. Az országban jelen lévő és a vaddisznókat (is) érintő afrikai sertéspestisjárvány (ASP) miatt például a Pest Vármegyei Állategészségügyi Osztály engedélyére is szükség volt a befogott élő állatok járványidőszakban történő szállításához.
Mutánsok inváziója
A hangzatos „mutáns” jelző nem nélkülöz minden alapot a városi vaddisznók esetében. Ezek az állatok ugyanis egy váratlan, de öröklődő genetikai változás következtében sokkal jobban tolerálják az ember közelségéből adódó stresszt, kevésbé érzékenyek a városi zajokra, és ilyen körülmények között is tudnak pihenni.
A kutatók szerint a változás még csak a városi példányoknál figyelhető meg, és mivel ezek nemigen kereszteződnek az erdei vaddisznókkal, a mutáció sem terjedt el. Evolúciós szempontból a sok utód felnevelésére képes, zárt, városi állomány a beltenyészet miatt gyorsan formálódik, ami megjósolhatatlan átalakulásokat okozhat rövid idő alatt.
Mindezekből két fontos dolog is következik. Egyrészt naivitás lenne azt várni, hogy a városi disznók egyszerűen kikergethetők az erdőkbe, mert ott ez a mutáció nem jelent valós versenyelőnyt. Másrészről a most elszállított állatok helyére várhatóan csak lassabban fognak bevándorolni a zavarást kevésbé tűrő, erdei vaddisznók, így a gyérítés nem hiábavaló.
A csapdákról
Mivel lakott területen a hagyományos vadászmódszereket – a lakosság biztonsága miatt – eddig túl kockázatosnak ítélte meg a kerület vezetése, a vaddisznók eltávolításának jelenleg preferált módja a csapdázás. Most kilenc csapda működik a XII. kerületben, és ezek már néhány hónap használat után nagy fejlődésen mentek keresztül.
Eleinte a Hegyvidéki Zöld Iroda munkatársa a közelben kialakított hűvös rejtekhelyéről személyesen figyelte a beetetett csapdákat, és hozta működésbe a csapóajtót. Ha megfordult a szélirány, és a vaddisznók gyanút fogtak, vagy egy rosszkor érkező autó elijesztette őket, akkor az aznapi fogás reménye szertefoszlott.
Ennek a módszernek mégis előnye az automatikus csapdával szemben, hogy akár egy egész kondát rács mögé lehet dugni egyszerre, csak türelmesen ki kell várni a megfelelő pillanatot. A továbbfejlesztett változat már távvezérléssel is aktiválható, így egy szakember akár több csapdát is működtethet egy időben a kerület különböző pontjain. A csapdák elhelyezésekor a lakossági visszajelzések alapján a vaddisznók által leginkább látogatott lakott területek élveztek elsőbbséget, de ahogy egy kelepce körül fogy az állat, úgy az áthelyezhető, és ezáltal a kerület belső részeiről a külterületek és az erdők felé szoríthatók a kondák.
217?
Korábban egy kevéssé megalapozott becslés látott napvilágot, amely szerint legalább 300 vaddisznó élhet a kerület belterületén. Így a mostanáig elfogott 83 egyed még nem jelenti a probléma végleges megoldását, de minden egyes példánnyal csökken a vaddisznó-populáció létszáma.
A kerület vezetése február végére tervez egy minden részletre kiterjedő helyzetértékelést, aminek a függvényében mérlegeli, szükséges-e folytatni a jelenleg zajló programot ebben a formájában, esetleg más módszerrel is érdemes-e kiegészíteni az eljárást. A végső cél a kerületi lakók biztonságának szavatolása és ennek érdekében a vaddisznók belterületen kívül tartása.
Barta István