„A pesti srác, a budai férfi” – 80 éves Bereményi Géza
A 20. századi és kortárs magyar kultúra megkerülhetetlen alakja. Az irodalomtól a filmen és a színházon át az utánozhatatlan dalszövegekig tartó munkássága – az alkotó felejthetetlen figurájával kiegészülve – valóságos legendárium. Bereményi Géza 80 éves. Színházban, moziban, sőt a MOMkultban is ünnepelték a Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas írót, dalszöveg- és forgatókönyvírót, filmrendezőt, a Nemzet Művészét, a Hegyvidék díszpolgárát. Lapunk a Magvető Kiadó és a Petőfi Irodalmi Múzeum január 27-i estjén járt.
„Hősök kellenek, mágikus helyek, hogy a túlélésen túl jusson más is: mesélhető, megélhető élet, város, szabadság, emlékek, szerelem” – fogalmazott Grecsó Krisztián költő, író a 80 éves Bereményi Gézát köszöntő közönség előtt a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM).
Török Petra, a PIM főigazgatója az ünnepelt Digitális Irodalmi Akadémia-tagságára hívta fel a figyelmet. A virtuális könyvtár a kortárs magyar irodalom legfontosabb és hiteles forráshelye határainkon innen és túl, ahol Bereményi művei is maradéktalanul elérhetők. A főigazgató a kortárs szerzők és más írók kapcsolódásáról beszélve kiemelte az elmúlt évek egyik legnagyobb irodalmi sikerét, Bereményinek a 2020-ban megjelenő Magyar Copperfield című önéletrajzi regényét, amelyből azt a részletet olvasta fel, amikor az egyik szereplő, Nagy Zsigmond elviszi látogatóba a főszereplőt, a kis Gézát a Fiumei úti temetőbe, Jókai sírjához.
Bereményi Géza gyerekkora a Teleki tér környékéhez kötődik. Dávid Anna kiadóigazgató köszöntőjében megemlítette, hogy ő maga a Magyar Copperfield kapcsán rendezett séták nyomán került bensőséges kapcsolatba azzal a hellyel, ahol az író könyveinek kiadója is található.
„Jó, hát akkor itt fogunk élni”
Mi volt a „kapudrog” Bereményihez? – tette fel a kérdést Szegő János moderátor, Bereményi könyveinek szerkesztője Bárány Tibor filozófus-irodalmárnak, Bereményi-rajongónak, akivel az est folyamán különböző szempontok alapján vizsgálták a gazdag életművet. Sokunknak a Cseh Tamás-dalok és a Megáll az idő című film volt az első találkozásunk vele, ami jó esélyt adott arra, hogy rájöjjünk: „ez ugyanaz a Bereményi!” Mert kiterjedt, műnemeken, műfajokon áthidaló munkásságról van szó, másfelől egy olyan szerzőről, aki folyamatosan újrarendezi az életművét.
Felvetődött, mennyire jellegzetes interregnum állapot 1946. január 25-én megszületni Budapesten. A szocializáció és az a közeg, amibe megérkezik, folyamatosan meghatározza szemléletét, világképét, mindig ebből az „Eldorádóból” bányászik elő valamit.
Lehet generációs olvasata az életműnek, de az ifjabb korosztályok jelentős részben nem történészi érdeklődéssel olvasnak. Bárány Tibor még meg tudta ugrani például azt a részt, hogy „váltsunk át koronára 65 zlotyt”, de nem biztos, hogy a kicsit fiatalabbak képesek dekódolni ezt a mondatot.
Ám a szövegek ma is működnek, ahogyan a világ feltűnik bennük, azzal közösséget tudunk érezni, könnyen hozzáférhetők a fiatalok számára is. Kevés nagyobb dolog történhet egy alkotóval – értettek egyet a jelenlévők –, mint hogy néhány mondata leválik az életműről, és lebeg a végtelenségben. Mint például a Bereményi forgatókönyvéből készített, Gothár Péter filmjéből megismert és a Magyar Copperfieldben újraolvasott „jó, hát akkor itt fogunk élni”. Ikonikus mondat.
Grecsó Krisztiánnak van egy jó híre
Grecsó Krisztiánt először, gimnazistaként, a dalszövegek szippantották be. Laudációjában kifejtette, hogy Bereményi Géza a legnagyobb magyar mítoszteremtők közé tartozik, hatása és jelentősége csak Krúdy Gyula és Kertész Mihály távlataival érthető meg.
„Komplex művész, író, rendező és költő. De nem az az igazán átütő benne, hogy ezekben mindben külön-külön is kimagasló, hanem hogy ez nála együtt és egyben van. És ehhez jön a létező, a megközelíthető, a megélésben is performatív magasságokat elérő karakter. A pesti srác, a budai férfi, az éjszakai kulturális élet ikonja, a példakép. Megpróbáljuk megérteni, mi ez a város, melynek vagyunk lakói… – mondta Grecsó, majd egy húsz évvel ezelőtti közös kulturális kirándulás élményét felidézve így folytatta: – Valamit megértettem abból, hogyan is lenne érdemes élni. Hölgyeim és uraim, van egy jó hírem! Mi itt mindnyájan Bereményi Géza kortársai lehetünk.”
A Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai archív fotókból készítettek vetített képes összeállítást, amit Cseh Tamás dala festett alá („De jó, hogy szembejöttél, fiú / ideje volt már, hogy te megérkezz / indiánok vagyunk, fiú / elég egy sarkon csak úgy összenézni / egymásnak átüzenni, fiú, / milyen a sok sápadt arcú közt titokban élni”). Szaniszló Judit író, ez alkalomra novellával készült, de nem maradt el az élő zene sem: Járai Márk és Bereményi Géza napokban megjelenő Összevissza tánc a világ című közös lemezéről a zeneszerző gitárkísérettel adott elő számokat.
Újabb intenzív alkotói korszakát éli – tudtuk meg a pódiumra hívott Bereményi Gézától. Mint elmondta, mostanában Cseh Andrásnak, Cseh Tamás fiának ír dalszövegeket. Az est zárásaként viszont a régi dalszövegeiből olvasott fel, mindannyiunk legnagyobb örömére.
Sz. D.