Beláthatatlan következményekkel járhat a vízáramlatok lassulása
Szárazföldi ország lévén fellélegezhetünk, hogy legalább a tengerek és óceánok problémáival nem kell foglalkoznunk, hiszen azok nem érintenek minket – gondolhatnánk. A valóság azonban mást mutat: a globális felmelegedés ezeken a jelenségeken keresztül is drasztikus változásokat idéz elő, és ebből mi sem maradunk ki.
Mindenki tanult földrajzórán az óceánok nagy áramlati rendszereiről. Ezeknek a hatalmas víztömeget érintő, lassú mozgásoknak a következménye például, hogy a nálunk északabbra fekvő Írországban sokkal enyhébb a tél, és a nyár sem annyira forró. Az egész évben azonos hőmérsékletű Golf-áramlat ugyanis télen melegíti a sziget partvidékét, nyáron pedig hűti.
A Balti-tenger déli medencéje ugyanilyen földrajzi szélességen található, de mivel odáig nem jut el az óceáni áramlatok hatása, a zord teleken befagy. Az Írországot melegítő áramlat aztán dél felé haladva lehűl, és Afrika partjainál nyugatnak fordul. Mire Kubához ér, ismét felmelegszik, és az észak-amerikai partvidéken végighaladva melegíti a partokat, majd Európa felé veszi az irányt, és visszatér Írország vizeihez.
Ilyen áramlások minden óceán felszíni vizeiben megfigyelhetők, de irányuk a déli féltekén ellentétes. Az akár 10 km/óra sebességű mozgásukat a Föld forgása és az állandó szelek határozzák meg, és létükkel kiegyenlítik bolygónk hőmérsékleti szélsőségeit, miközben a meleg áramlatok csapadékosabb, a hidegek szárazabb éghajlatot alakítanak ki a partok mentén.
A Kisfiú aszályt és áradásokat hoz
Az óceánok mélyén is vannak áramlatok, amelyeket nagy futószalagnak is szoktak nevezni, mert irdatlan víztömeget és a benne oldott anyagokat (például sót, oxigént) szállítanak. Ezeket a sűrűségkülönbség hajtja: a sós sarkvidéki víz lesüllyed és az Egyenlítő felé mozog, a mélytengerek domborzati viszonyait követve.
Ezek a 100 méternél mélyebben – de akár több kilométerrel a felszín alatt is – haladó áramlások nem teljesen függetlenek a felszíniektől, ám útjuk során a világóceán minden szegletébe eljutnak. Úgy gondolunk rájuk, mint komótos mozgásokra, de akár 20 centiméter/másodperces sebességgel is haladhatnak, ami megfelel egy lassú séta, vagy egy teknős tempójának.
Az El Niño, ez a nálunk is sokszor hallott éghajlati jelenség három-hét évente karácsonykor lép fel, innen ered a neve (jelentése: kisfiú, és a gyermek Jézusra utal). Következtében a szokásostól eltérő irányú, erős szelek támadnak, amelyek a Csendes-óceán nyugati partjai felől keletre fújnak 9-12 hónapon át, és az egyébként trópusi Indonéziától az amerikai kontinens felé sodorják az esőfelhőket.
Ebben az időszakban az ázsiai oldalon váratlan aszály jelentkezik, míg az óceán másik partján rengeteg eső esik, és áradások alakulnak ki – mindkét oldalon kihívások elé állítva a mezőgazdaságot. Mindezek következtében keleten a tenger szintje akár fél métert is apadhat, és hőmérséklete 8 fokkal csökkenhet. A dél-amerikai partok közelében a változások felborítják a tengeráramlásokat is, ami miatt a halállomány megcsappan a partközeli vizekben.
Hatalmas területek száradnak ki
A globális felmelegedés hatására a Föld jégsapkái gyorsabban olvadnak, a bennük tárolt édesvíz pedig a tengerekbe kerül. Emiatt megváltozik a sarkvidéki tengerek sókoncentrációja, ami végeredményben az áramlatok lassulását eredményezi. Pozitív visszacsatolás miatt a lassú áramlat vize jobban felmelegszik, ezáltal tovább fokozza az olvadást.
Az éghajlatkutatók modellszámításai (még a legoptimistábbak is) az óceáni áramlatok 20% körüli lassulását prognosztizálják 2050-re. Az évmilliárdok alatt rögzült rendszerek átalakulása ma még beláthatatlan következményekkel járhat. Az óceánok folyamatosan mozgó vize ugyanis kulcsszerepet játszik a bolygó hőmérsékleti egyensúlyának fenntartásában azáltal, hogy a meleg égövben elnyeli a beérkező hőenergiát, és így hűti a trópusokat. A sarkokon pedig kibocsátja az eltárolt energiát, ezzel egyensúlyban tartja az eljegesedést.
Ha az egész bolygó melegszik, akkor az áramló víz is melegszik és lassul, aminek következtében a melegebb vidékekről még kevesebb energiát tud elszállítani. A klimatikus láncreakció következő lépései során megváltoznak a megszokott csapadékviszonyok, eltolódnak az évszakok, és hatalmas területek száradnak ki. Ez a jelenség pedig már minket is érint, hiszen nálunk is apad a talajvíz szintje, és miközben folyóink sikeresen levezetik a Kárpát-medence vizét, addig az erdei és kerti fák szomjaznak a Hegyvidéken.
B. I.
Savasodó tengerek
A túlhalászat és a közismert mikroműanyag-szennyezés mellett az is súlyosan károsítja a tengerek élővilágát, hogy az óceánok még savasodnak is. Az emberi tevékenység hatására a légkörbe jutó szén-dioxid negyedét-harmadát a világtengerek nyelik el, amelyekben a szén-dioxidból – víz jelenlétében – szénsav lesz. Ez a folyamat különösen a hideg, sarkvidéki vizekben jelentős, ahol a savasodás mértéke a világátlag többszöröse. A változás legdrasztikusabban a mészvázat építő csigák és kagylók életét nehezíti meg, rajtuk keresztül pedig minden élőlényét, amely közvetlenül vagy áttételesen ezekkel táplálkozik.