Merre tart a pop és a hiphop?

Danny L Harle: Cerulean

Na most akkor mi is az PC Music? Alapvetően egy lemezkiadó, amely a 2010-es évek közepén összegyűjtötte a tánczenét megújító, új szintre emelő, korábbi trendeket szintetizáló előadókat. Olyanokat, mint Sophie, Danny L Harle, Hannah Diamond, QT vagy a céget vezető A. G. Cook. Az általuk létrehozott, stílusokat (eurodance, happy hardcore, trance, dubstep, uk bass, skweee) egymásra halmozó, azokat felgyorsító, zizi, heves, játékos, szürreális zenét hívták bubblegum bassnek, később hyperpopnak is. Mindkettő találó elnevezés, mert illatos-színes, felfújható, és gyorsan kipukkanó ez a stílus, és tényleg nagyon hiper: gyors, jövőbe mutató, szuper. Ebből a brancsból aztán Danny L Harle a popzene fő csapását meghatározó producer lett az elmúlt tíz évben, dolgozott Caroline Polachekkel, Florence & The Machine-nel, Charli XCX-szel, Dua Lipával, Clarióval, Rina Sawayamával, yeule-lal, Shygirllel, PinkPantheress-szel, oklou-val, Olly Alexenderrel. Gyakorlatilag szinte mindenkivel, aki nyitott arra, hogy csavart labdákat dobjon közönségének, a megszokott helyett valami előremutatót, kicsit furcsát, mégis fülbemászót nyújtson. A klasszikus zenében nagynevű apától származó, elitiskolákban nevelkedő Danny a szólódalok, az A. G. Cookkal közös projektek után és nagyon sikeres produceri munkák közben, 2021 februárjában adta ki első szólólemezét, a négy alteregóját szerepeltető Harlecore-t – amely a nagy berobbanás helyett a világjárvánnyal találkozott. Ezúttal biztosra ment, a második LP az ügyfeleivel van „kitömve” (Dua Lipától Clarión, oklou-n és másokon át Polachekig), zeneileg pedig a mostanság újra nagyon divatos trance árnyalatai (euro-, vokális, Ibiza-, progresszív) adják a főcsapást. E két dolog kombinációjának végeredménye nem is lehet más, mint hatásos – de azért a korábbi játékosság, camp-attitűd némileg veszített a fényéből. Aki lemaradt, és tudni akarja, hol tart most a popzene, hallgassa meg! (2026, XL Recordings)

By Storm: My Ghosts Go Ghost

Mindig van egy legünnepeltebb lemez – 2026 első hatodánál ez az. Egy új zenekar, amely (elnézést) beviharzott a popzenei diskurzusba. Jó, ez totál hülyeség: csak egy új nevű zenekarról van szó, amely egy jól ismert zenekar utódja. Amikor egy csapat úgy érzi tisztességesnek, hogy új néven kell folytatnia, az általában valami nagy, tragikus változás után történik. Mint amikor a Joy Divisionből New Order lett a korábbi énekes halála után. No, így lett az Injury Reserve-ből By Storm. Az Injury Reserve trió a jazz rapes, boom bapes hiphopszíntéren mutatkozott be 2013-ban, majd egyre tolódtak az experimentális, avantgárd rap felé, és mire megjelent 2019-es, cím nélküli, első rendes sorlemezük, már a legjobbak közé tartoztak, igaz, mainstream áttörés nélkül. Aztán 2020-ban, a második LP felvételei közben egyikük, Stepa J. Groggs meghalt. A másik két tag még befejezte a gyász lemezévé átfordított albumot, amely annyira messze túlmutatott mindenen, ami kortárs hiphop, hogy nyugodtan hívhatjuk posztrapnek is. A duó ezzel a 2021-es év egyik legünnepeltebb lemezét jegyezte, eljutott Budapestre, a Zene Házába is, aztán a korábbi ígéretnek megfelelően 2023-ban nevet változtatott. Attitűdöt nem. A By Storm első albuma továbbra is sosem hallott zene. Absztrakt, stílusokon felülemelkedő, folkot elektronikával keresztező, a jazz folytonos megújulását reprezentáló valószínűtlenség. Megint jönnek Budapestre, áprilisban, ezúttal a Turbinába. Meg kell néznie annak, akit érdekel merre tart a hiphop. (2026, deadAIR)

BJ