Millió könyvvel a Föld körül

• Mivel készülnek április 23-án a MOMkultban?
• Az egész napos összművészeti eseménynek színházi, képzőművészeti, filmes és zenei vonulata is lesz. A program két fő eleme egy délelőtti zenés gyerekszínházi előadás, amit az emlékévre állított színpadra a Sicc Production fiatal színészekből álló csapata Janikovszky Éva könyveiből. Este pedig díszelőadás lesz. A darab – a címe: Kizárólag az utókor számára – a 6Szín produkciója, és Janikovszky Éva fiatalkori, második világháború alatt írt naplóiból készült, Sodró Eliza alakítja az írót. Ezen a napon zárt körű rendezvényen adja át a Janikovszky Irodalmi Alapítvány a Janikovszky-díjat, a díjátadót egy animációs film és egy kórusmű ősbemutatója egészíti ki. Ezt megelőzően, március 12-én a Hegyvidéki Kulturális Szalonban Martinkovics Máté felolvasószínházi bemutatóját láthatják az érdeklődők.
• Édesanyja mit szólna az ünnepléshez?
• Biztos, hogy meg volna illetődve. Az jut eszembe, hogy amikor a Kossuth-díja hírét megkapta négy hónappal a halála előtt – bementem a kórházba, és nagy örömmel újságoltam neki, képzeld, anyu, Kossuth-díjat fogsz kapni –, csak annyit mondott: „ugyan már, Janókám, kizárt dolog, hogy jövök én ehhez”. Valószínűleg a Janikovszky Éva-ünnepre is azt mondaná, ne csináljunk ekkora felhajtást – mert ő egy alapvetően puritán asszony volt.
• Az életműve csodálatos, nem véletlen, hogy ennyi nyelvre lefordították.
• „35 könyv 30 nyelven, több millió olvasónak világszerte” – ez olvasható a plakátjainkon. Budapest több kerületére kiterjedő plakátkampányt indítunk, mert az emlékévet, számomra felháborító módon, nem támogatja a kultuszminisztérium. Negligálják az egyik legkedveltebb, legnépszerűbb, legszerethetőbb magyar írót – de akkor is van „Janikovszky Éva 100 emlékév”! Boldog vagyok, hogy a MOMkultban, a főváros egyik legpatinásabb, legszebb kulturális központjában valósulhat meg a kiemelt rendezvényünk. Végtelenül örülök Hambuch Gerda igazgató asszony és Pocsaji Eszter kedvességének, akik lehetővé tették, hogy éppen április 23-án legyen ez az esemény, mert akkor van anyu szülinapja. Különben harmincegy éve lakom a kerületben; sőt, a hagyaték feldolgozásakor derült ki, hogy anyu engem újszülöttként a György Aladár utca 8.-ba vitt haza, mert akkor ott éltek apuval. Egy év múlva költöztünk a VII. kerületbe, a Bajza utca 8.-ba, ott van Janikovszky Éva emléktáblája is.
• A mi generációnk a többi között az ő művein nőtt fel, ön pedig vele. Hogyan emlékszik a gyerekkorára?
• Máig ható emlékem, hogy imádtam a gesztenyefákat. Két híres gesztenyefasor volt Budapesten, az egyik a Zugligeti úton, a másik a Gorkij – most Városligeti – fasorban. A szüleimmel rengeteg gesztenyét szedtünk, anyuval csináltuk a kis gesztenyebútorokat, bábokat. Jártunk a Normafára síelni, szánkózni, a Ligetbe focizni, télen a szánkódombra.
• A Ha én felnőtt volnék főszereplőjét a kisfiáról mintázta?
• Igen, persze! Aztán ahogy nőttem, egyre nagyobb gyerekek szerepeltek a könyvekben. A Kire ütött ez a gyerek? már egy kamaszról szól, a benne lévő ajánlás ez: „Fiamnak, Janónak”.
• Könyvei sok nyelven megjelentek, én is ajándékoztam a német barátaimnak.
• Az az érdekes, hogy előbb kapott külföldön elismerést, mint itthon. 1977-ben lett József Attila-díjas, és már 1973-ban ő meg Réber Laci együtt vehették át képeskönyv-kategóriában a német gyerekirodalmi díjat (Deutscher Jugendbuchpreis) a Ha én felnőtt volnék című könyvért. Azóta sem kapta meg nemhogy magyar, de még kelet-európai író sem, pedig minden évben átadják.
• Édesanyja kanonikus szerzők munkáit gondozta a Móra Könyvkiadó szerkesztőségében, sokukkal barátságot ápolt, például Szabó Magdával.
• Mutatok valamit! Itt van az Abigél első kiadása, 1970-ből, amit anyu szerkesztett. Magda neki dedikálta: „Horn Micinek, aki Janikovszky fedőnév alatt addig agitált, míg meg nem írtam ezt a regényt. Nagy szeretettel Abigél – itt nyíl vezet az író, Szabó Magda nevéhez – Utóirat: Na, mit szólsz hozzá, hogy milyen fiatalsága volt egyeseknek?” Ők örök barátságban voltak. Sokan elismerték, szerették; aki ebben kételkedik, olvassa el a nekrológokat, amiket a halálakor írtak, például Szabó Magda, Bodor Pál, Vámos Miklós. Vagy Lázár Ervin, aki az első kéziratát a Mórába hozta be, anyu lett a szerkesztője, ő biztatta írásra.
• A Móra tulajdonosaként a rendszerváltás után felvirágoztatta a kiadót. Ez hogyan történt?
• Mérnök-üzletkötőként Németországban éltem tizenhárom évig, és nyilván másképp láttam a vállalkozói létet. Ez olyan befektetés volt, amit nem nyereségvágyból követtem el, hanem féltékenységből. Azt szerettük volna anyuval, hogy ne rövid távú haszonszerzők kezében legyen és tűnjön el a kiadó. Amikor közelebb kerültem az eseményekhez, elhatároztam, az én dolgom lesz visszaszerezni az elveszett kiadói jogokat; viccesen meghirdettem a „Móra kiadó visszavág” programot. Fazekas Anna Öreg néne őzikéje, Weöres Sándor: Zimzizim, Ha a világ rigó lenne, Fekete István, Zelk Zoltán és Kormos István életműve, Tamkó Sirató Károly, Lázár Ervin, Szabó Magda, Zdeněk Miler, Erich Kästner, Szepes Mária könyvei – 2014–15 óta nyugodt vagyok, mert gyakorlatilag minden kiadói jogot sikerült visszaszerezni, amit valaha birtokoltunk.
• Édesanyja is nagyon örülne ennek.
• Igen. Van is tőle egy 1998-as levél az asztalomon, a borítékon az áll: Janónak. Ebben egyebek közt azt írja: „A Mórára vigyázz!” Hát, most ezt csinálom.

Sz. D.

Janikovszky Éva – született Kucsecs Éva (Szeged, 1926. április 23. – Budapest, 2003. július 14.) – Kossuth- és József Attila-díjas író, szerkesztő; a férje nevén lett ismert és világhírű író. Szegeden filozófia, néprajz, magyar és német szakon kezdte tanulmányait, Budapesten filozófiát, pszichológiát és politikai gazdaságtant hallgatott, tanári diplomát szerzett. Az Ifjúsági (később Móra) Könyvkiadó lektora, szerkesztője, majd 1964-től nyugdíjba vonulásáig főszerkesztője volt. Janikovszky Évát nemcsak a közönség halmozta el szeretetével, munkáját számos hazai és külföldi díjjal ismerték el.