Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Oke_celba_ertem_de_mi_jon_ezutan

Oké, célba értem, de mi jön ezután?

„Mi vagyunk az a generáció, amelynek beszólnak a szülei meg a gyerekei is” – idézték a találó jellemzést az Életem közepe című beszélgetősorozat résztvevői a Hegyvidéki Kulturális Szalonban. A program célja a tudatosítás, a lehetőségek felvillantása és a közösségérzés kialakítása a 40-50 év fölötti nőkben és férfiakban.


Élete közepén szinte mindenki mentális és fizikai jelzést kap az idő múlásáról, a test öregedéséről. Ez az életszakasz nem könnyű sem a nőknek, sem a férfiaknak. Több területen kerülhetünk válaszút elé, aminek vannak orvosi, életmódbeli, pszichés, valamint a családot, a szociális kapcsolatainkat is érintő aspektusai.


Hogyan lehet felkészülni erre az időszakra, és miként kezelhetjük az ezzel járó problémákat? – ezeket a kérdéseket állítja középpontba a Hegyvidéki Kulturális Szalonban zajló Életem közepe című beszélgetősorozat, amelyen Hermann Irén és Molnár Kinga moderálásával a családi dinamikák működését tárgyalják szakemberek. A fő cél a tudatosítás, az ismeretterjesztés, a lehetőségek felvillantása és a közösségérzés kialakítása.


Szirmai Vera motivációs előadó – akinek élettörténete az Életem közepe Facebook-oldalon is olvasható – arról beszélt, hogyan mentették meg házasságukat a férjével. Úgy gondolták, több évtized után tartoznak maguknak annyival, hogy ha vége is lesz, próbáljanak meg békében elválni. A párterápián aztán kiderült, hogy nem egymással, hanem a működési móddal volt probléma. Tanulság, hogy mindkét félnek érdemes mélyebben ránéznie a működésképtelenné váló kapcsolatra.


Maros-Kovács Emese családterapeuta szerint a legcsodálatosabb helyzet, ha úgy tudnak transzgenerációs témáról beszélgetni, hogy minden résztvevő jelen van. A 60-90 perces üléseken, zavartalan környezetben, a pár vagy a család saját érzelmi működését, sémáit dolgozzák fel. Az életközépen általában a „válni, vagy nem válni” a kérdés. A munka során elengedhetetlen az őszinteség; a terapeuta attitűdje semleges, ő csak kísér, viselkedésmintákból, interakciókból tudja, hogy milyen új szempontokkal billentheti ki a helyzetet a folyton ismétlődő forgatókönyvből.Oke_celba_ertem_de_mi_jon_ezutan


„Ki is vagyok én, és kik vagyunk mi együtt?” – az életközép jellemző kérdései. Nem könnyű visszatalálni egymáshoz, hiszen már nem olyanok vagyunk, mint húsz-huszonöt évvel korábban. Jó, ha ismerjük a családi történeteket, az ismétlődő emocionális, pszichológiai és egészségügyi mintázatokat, ezért fontos beszélgetni a még élő felmenőkkel, megtudni például, mit tabusítanak, mik a férfi-női szerepkörök – mert ezekből sok konfliktus ered.


Mágikus pillanat, amikor a pár tagjai rájönnek, hogy ők írhatják a saját szabálykönyvüket, a felmenőknek nem tartoznak ezzel. Az eltérő gyereknevelési stratégiák kapcsán sok vita adódik, a nagyszülőkkel ezeket partnerséggel érdemes megoldani – javasolta a szakember, aki a „Pszichológust keresek, ajánlok” Facebook-csoportra hívta fel az érdeklődők figyelmét.


Bokor Attila szervezetfejlesztő, kutató harminc éve követi ötven férfi és női vezető, vállalkozó életét, és a tanulságokat könyv, podcast formájában publikálja. A tízévente készített mélyinterjúk kitérnek karrierre, üzleti életre és magánéletre – ezen az estén az utóbbiról beszélgettek.


A leginkább figyelemreméltó adat az egészséggel kapcsolatos: az 50-60 év közötti emberek nagy része mozgásszervi, keringési problémákkal, stresszel, anyagcserezavarokkal küzd – ebből is látszik, megvan az ára annak az életnek, amit folytatnak. Az életközép azért is izgalmas, mert nagyjából ekkor jutunk el oda, hogy számot vessünk, beváltottuk-e ígéreteinket. Család, egzisztencia, státusz megvan, de mit akarok én? Oké, célba értem, de mi jön ezután? Úgy tűnik, tette hozzá a kutató, hogy életünk első fele a kötelező kör, kialakul a forma, amit életünk második felében tölthetünk meg valódi tartalommal.


A szülő-kamasz konfliktus ott kezdődik, amikor a szülő rájön, teljesen másban élt kamaszként, így olyan helyzetekben kerül pánikba, amikre nincs mintája – osztotta meg tapasztalatát a kognitív viselkedésterápiával foglalkozó Szűcs Szilvia kamasz-szülő mediátor, az Anyapara blog szerzője. A folyamatba régi szabályok, hiedelmek is belejátszanak.


„Ilyenkor az a kérdés, hogy én félek, vagy a gyereket féltem” – fogalmazott. Meg kell tanulni mentalizálni a fiatalt, azaz értelmezni a gondolatait. A szülő és a gyerek ugyanazt a „filmet” mondja el a saját szemszögéből a terapeutának, aztán együtt is elmennek, és sokszor kiderül, hogy csak kommunikációs elcsúszásokról van szó.

Sz. D.

 

Az előadás- és beszélgetősorozat 2. évada március 11-én kezdődik a Hegyvidéki Kulturális Szalonban (Törpe utca 2.). A téma: Életstratégia és mozgás.