2025 a magyar popzenében
A 2025-ös év hazai zenei trendjeit muszáj azzal felvezetni, hogy a 2020-as évek mennyire magasan kezdődött a magyar popzenében. Már az azt megelőző évtized is arról szólt, hogy itthon egyre szélesebbre nyílt a műfaji olló, egyre több új előadó bukkant fel, és egyre változatosabb stílusokban született a korábbiaknál magasabb színvonalú, sokszor a nemzetközi mércéhez méltó produkció.
A hiphop globális előretörésével párhuzamosan itthon is ez lett a legnépszerűbb műfaj a 20-as évekre, csak aztán jött a majdnem kétéves világjárvány, és mindent lehetett elölről felépíteni. Jó, addigra Krúbi, Gege, Dé:Nash, Kapitány Máté, Lil Frakk és a többi trappes letette az új magyar hiphop alapjait, amire Ress, Dzsudló, Beton.Hofi, Holi, Azahriah, DESH, Sisi, Co Lee, Pogány Induló olyan gyorsan építettek, hogy ilyet addig nem látott a hazai popszakma. Közben a gitárzenék is erősek maradtak, burjánzott az elektronika, feljött a modern jazz és sok más.
Így aztán 2025-ben is volt mire várni, és a már régebb óta aktív előadók, az aktuális sztárok mellett lehetett bízni a friss reménységek nagyszámú felbukkanásában is. Az egy ideje élmezőnyös, vagy népszerű, vagy zsánerében jó hazai produkciók közül ismét bizonyított a Platon Karataev, Дeva, a Carson Coma, Azahriah, a Mayberian Sanskülotts, a Csaknekedkislány, a makrohang, a Jü, Barkóczi Noémi, Solére, a The Qualitons, a Henri Gonzo és a Papírsárkányok, az Ivan & The Parazol, az L.A. Suzi, a Berriloom and the Doom, a Kibaszott emberek, Lil Frakk, a Hiperkarma, a Pluto, a Törzs, iamyank és persze a Mirror Glimpse (azaz Krúbi egyik projektje).
De volt izgalom a frissebb együttesek és előadók körül is: a kisbetűs ünnepnapok változatos indie rockja, a Láz zajos punkja, a Hocuspony garázsos pszichedéliája, a Gyáva zajos bátorsága, a Denevér hűvös posztpunkja, a Kolibri szokatlan indie-je, a DARAGE sokszínű gitárzenéje, a Peremgyerek indietronikája, a Cataflamingo art rockja mind jogosan vívott ki figyelmet magának. Ahogy az idén robbant be Csinszka hyperpopos folkkal, Mollywood pedig hyperpopos trappel (és persze popban Manuel és Mehringer is).
Hiphopban nagyot szólt Co Lee és Kapitány Máté közösködése, Mikee Mykanic összegző hangulatú lemeze, glsch & DDT jazzrapje – az újabb arcok közül Cold Gee, Andrej, Susa, Tat volt különösen érdekes. Az itthon mindig hanyagul kezelt r&b-ben pedig Czaffy bemutatkozó LP-je jó.
Jazzben műfaji keretekből kilépő lemezekkel jelentkezett a New Fossils, a Nagy Emma Quintet, a Kovász. Elektronikában Eril Fjord ambientes űrelektronikája, Kovács The Hun eklektikus utaztatása, tschabee bass-etnója, Yinna & S. Olbricht ipari elektronikája, a Gnork meets The Jazzbois lazulása, valamint az EXILES kiadótól Klpflrtpr és Kin Teal anyagai emelkedtek ki. Metálban a csicskakoporsó avantdoomja, a Wall Of Sleep klasszikus doomja és a Fragda black-death-darkja mellett akadt egy kisebb nemzetközi death-doom-sikerlemez is a szegedi Rothadástól.
A m.a.d.a.m.band vokális kamarafolkja szép, a Psychedelic Source Records egész éves elszállós munkája megsüvegelendő, a Dadapest pedig a hazai dubot mentette meg. Az év egyik legjobb albumát a girlhood okos és fülbemászó dalai adták össze, de kiemelkedő volt még a vajdasági Bongor alkoholizmusról szóló konceptlemeze is.
Sokrétű, mély, burjánzó a hazai zenei élet – érdemes lemerülni a gyöngyökért, vagy csak lemenni a klubokba, koncerthelyekre az élményekért.
BJ