Így kívántunk anno boldog új évet

Amíg a húsvéti és karácsonyi képeslapok elsősorban az egyházi motívumok világán vezetnek végig bennünket, addig az újéviek igazi vizuális kavalkádot kínálnak: a különféle babonás elemek, szerencsehozó jelképek sokszor keverednek a mai szem számára kifejezetten giccsesnek ható ábrázolásokkal. A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény gazdag képeslapanyagára, valamint Petercsák Tivadar A magyar képeslap története című kötetében közölt kutatásaira támaszkodva mutatjuk be, miként alakult az újévi képeslapok hagyománya Magyarországon, és hogyan változtak a különféle motívumok az elmúlt másfél évszázadban.

 

Az év végéhez és az új esztendő kezdetéhez számos olyan hagyomány kötődik, ami a bőséget, a jólétet és a család szerencséjét hivatott biztosítani. A magyar népszokások közül például a zajkeltéssel járó kongózás, vagy épp az ostorcsattogtatás kettős célt szolgált: egyrészt elűzte a bajt, az ártó szellemeket, másrészt a szilveszter éjszakáján felriasztott állatok – a hiedelem szerint – termékenyebbé váltak.

Ennek modern, bár kevésbé környezetbarát „örököse” a tűzijáték, ami az egykori durrogtatás mai formáját testesíti meg. Mágikus erőt tulajdonítottak az újévkor házról házra járó férfiak és fiúgyermekek által mondott köszöntőverseknek és rigmusoknak is, amelyek jókívánságai a következő esztendő szerencséjét voltak hivatottak megalapozni.

 

Amilyen az év első napja, olyan lesz a többi is

A 19. század második felének polgári társadalmában rohamosan terjedő új kommunikációs eszköz, a képes levelezőlap is hasonló szerepet töltött be. Az újévi üdvözlőlap címzettje örömmel nyugtázta, hogy ismerőse gondol rá, és a legjobbakat kívánja neki az új esztendő kezdetén.

Általános vélekedés volt – és sok helyütt ma is az –, hogy amilyen az év első napja, olyan lesz a többi is. Ennek megfelelően az újévi képeslapok motívumai kezdettől fogva a szerencsét és a bőséget szimbolizálták. A 20. századi újévi lapokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy döntő többségük ilyen jelentéstartalmú jelképeket vonultat fel.

A magyar paraszti kultúrában általánosan elterjedt hiedelem szerint az év első napján nem volt szabad tyúkot vagy más szárnyast vágni, mert az „elkaparja” a gazdagságot. Ezzel szemben sertéshúst fogyasztottak, mivel a malac „kitúrja” a bőséget, és szerencsét hoz a család számára. Nem véletlen tehát, hogy az újévi üdvözlőlapok egyik leggyakoribb motívuma a sertés, az újévi malac. A havas domboldalon szánkózó lányok és síelő fiúk szánját sokszor malac húzza, de a gyerekek kocsija elé is gyakran sertést látunk befogva. Gyakoriak a malacokkal játszó, azokat kergető vagy terelő gyermekalakok is.

Az újévi jókívánságok jelképtárához tartozik a szerencsét hozó négylevelű lóhere, az ártó szellemek ellen is védelmet nyújtó patkó, a vagyont és gyarapodást szimbolizáló pénz vagy pénzeszsák is. Sok képeslapon gyerek vagy angyalnak látszó nő ül malacon, négylevelű lóherék és pénzeszsák társaságában.

A lóhere és a pénzeszsák mellett ismert motívum a patkó is, amelyet többször ábrázolnak akár egyedül, hangsúlyosan, vagy szinte észrevehetetlenül is gyerekek kezében, szánkón, vagy a képen elrejtve, törpék társaságában. Utóbbiak különösen az osztrák–német importból származó üdvözlőlapokon tűnnek fel.

Az elmúlt évszázad újévi képeslapjainak kétségkívül legelterjedtebb figurája a kéményseprő. Az ünnepi időszakban vele találkozni szerencsét jelentett, noha a mesterség képviselőit korábban inkább a szerencsétlenség előjelének tartották. A magyar népszokásokba is beépülő, egyre nagyobb számban megjelenő „füstfaragók” a 19. század elejétől újévkor köszöntőlapokat és naptárakat ajándékoztak a háztulajdonosoknak, ezzel is erősítve a mesterségükhöz kapcsolódó szerencsekultuszt. Az őket ábrázoló képeslapok elsősorban német hatásra terjedtek el Magyarországon.

 

Zeppelin léghajón és pezsgősüvegen utaznak a gyerekek

Az 1930-as évektől az évszámmal ellátott újévi üdvözlőlapok szinte elmaradhatatlan motívumává vált a pezsgősüveg és a pezsgőspohár. Ezek az elemek gyakran játékos, aránytalan méretezéssel jelennek meg: egyes lapokon a térben lebegő poharakat tartó alakokat látunk, míg másokon embernagyságú pezsgősüveget húznak szánkón gyerekek, vagy éppen hatalmas palack lóg ki egy kocsiból. A túlzó méretek és a fantáziadús ábrázolások az újévi ünneplés felszabadult, vidám hangulatát erősítik.

Ugyancsak gyakori a téli táj hóemberrel, gyerekekkel és fenyőfákkal, később pedig szarvasokkal, madarakkal, olykor angyalalakkal, befagyott patakkal vagy a gyors növekedés szimbólumával, a gombával – mindez a békesség és a nyugalom hangulatát közvetíti. Ezt az érzést erősítik a kivilágított ablakú házak és a templom ábrázolása, amit nemegyszer bibliai idézet kísér.

Az idő múlását és az új esztendő beköszöntét jelzi az éjfélt mutató óra, a naptárlapon megjelenő 1-es szám, valamint az új év évszáma is. Ezek gyakran dombornyomással, aranyozással, virágkeretben vagy szerencsepatkóba foglalva jelennek meg, de előfordul, hogy tájkép részleteként, a levegőbe montírozva hirdetik az új kezdetet.

A modern technika vívmányai már a 19. század végétől láthatók voltak az újévi képeslapokon: a léghajó, az autó, a vonat és a repülőgép egyaránt felbukkan a motívumok között. Zeppelin léghajón utazó, vagy pezsgősüvegen repülő gyerekek négylevelű lóheréket szórnak a földre, pezsgőző malacok vannak a léggömb kosarában, versenyautóban ülő kéményseprő tart szerencsepatkót és pezsgősüveget. Előfordul, hogy a mozdony vagy kocsi elejét díszítik négylevelű lóherékkel, a haladás és a szerencse összekapcsolásaként.

 

„Selejtmentes újesztendőt” kíván a malac

Az 1950-es évektől megjelentek a szocialista korszakra jellemző képeslapok és sorozatok. A behavazott gyárépület előterében kék szemű malac kíván „selejtmentes újesztendőt”, míg más lapokon Lenint olvasó úttörők tűnnek fel.

A fekete-fehér fotólapokon gyakoriak a havas erdőrészletek, a fenyőfák, valamint az erdei tájban síelő, szánkózó és korcsolyázó gyerekek, akik sokszor a jégbe karcolt újév-köszöntő rövidítéssel jelennek meg. A szilveszteri, újévi csendéleteknek továbbra is elmaradhatatlan eleme az éjfélt mutató óra, a szalagokkal díszített pezsgősüveg és a pohárba töltött ital.

A 20. század végére az újévi képeslapok jórészt kimentek a divatból. A következő évre szóló jókívánságokat ma többnyire a karácsonyi üdvözletekkel együtt, egyre inkább az online térben – üzenet, sms vagy telefonhívás formájában – továbbítjuk egymásnak. A korábbi, gazdag babona-jelképrendszerből leginkább a lencse maradt fenn a sokaság és a bőség szimbólumaként, jóllehet ez a motívum nem jelent meg a képeslapokon.

Mindezek ellenére az egykori újévi képeslapok megőrizték számunkra azt a vizuális világot, amiben egy adott kor reményei, hiedelmei és jövőbe vetett vágyai sűrűsödnek össze. Így ma már nemcsak jókívánságok hordozói, hanem régmúlt korszakok képes lenyomatai is.

Földváry Gergely