Mit jelent fiatalnak lenni?
Lustaság, öröm, zene, tánc, játék, imádok nevetni – ezek a vidám színekkel festett feliratok jelentek meg nemrégiben az egyik Gesztenyés kerti padon. Jellegéből adódóan akár a „kétfarkúak” városfelújítós akciója is lehetne, de a „tettesek” ezúttal nem a „passzivisták” voltak.
Egy újszerű kezdeményezés, az úgynevezett intergenerációs mesekör keretében találtak egymásra a Kiss János altábornagy utcai idősklub tagjai és a Budai Gimnáziumba járó diákok.
„A kerület megújult civilpályázata és ennek részeként a generációkat áthidaló közösségi programok támogatása adta az ötletet, hogy mese- és művészetterápiás foglalkozásokat szervezzünk időseknek és fiataloknak. Az volt a célunk, hogy a két generáció tagjai megosszák egymással az érzéseiket, gondolataikat, tapasztalataikat, és ezáltal egy kicsit közelebb kerüljenek egymáshoz” – mondta el lapunknak Lakner Zsófia mese- és művészetterapeuta, családszociológus, aki a Rubeus Egyesület képviseletében, Gyarmati Andrea szociológussal, idősellátási szakértővel közösen dolgozta ki a koncepciót, és tartotta meg a foglalkozásokat.
Örök ifjúság vize, horoló és FOMO
Tavaly október óta nyolc alkalommal találkoztak a nyugdíjasok a középiskolásokkal. Legelőször az örök ifjúság vizéről szóló népmese történetéből kiindulva beszélgettek arról, mit jelent fiatalnak és idősnek lenni, és szűrték le a tanulságot: attól még, hogy valaki megöregszik, lélekben fiatal maradhat.
A következő összejövetelen egymás történeteit hallgatták meg, valamint olyan szavakat, kifejezéseket tanítottak meg a másik generáció képviselőinek, amiket a két különböző korosztály nem ismer. A diákok csak pislogtak a horoló és a rocska szó hallatán (fiatalabb olvasóink kedvéért: gyomirtásra való kéziszerszámról és fejőedényről van szó), míg az időseknek – és töredelmesen bevallva: e sorok írójának is – az okozott fejtörést, mi is az az ick, vagy a FOMO.
Most már tudjuk, hogy az ick azt a pillanatot írja le, amikor az illető egy apróság hatására elveszti az érdeklődését a randipartnere iránt, kiábrándul belőle. A FOMO pedig az angol fear of missing out kifejezés rövidítése, és arra a jelenségre utal, amikor valaki folyamatosan követni szeretné a különböző történéseket, nehogy kimaradjon valamilyen – általában szórakozási – lehetőségből. Bár ezek a szituációk inkább a mai fiatalok életvitelére jellemzők, az idősebbek reakcióiból arra lehetett következtetni, hogy őket is hasonló dolgok foglalkoztatták ifjúkorukban.
A férfiak is sírnak titokban
A nyugdíjasklub tagjai és a diákok, ahogy összeszoktak, egyre több személyes témáról tudtak felszabadultan beszélgetni. Szó esett egyebek mellett a jó házasság titkáról, a párkapcsolati konfliktusok kezeléséről, a haragról és a sírásról – az idősebb férfiak elárulták, néha még ők is szoktak sírni, igaz, csak titokban.
A búcsúzás – a szakítás, az elengedés, szeretteink elvesztése – nehéz témáját szintén együtt dolgozták fel a résztvevők. A közös beszélgetések egyik záróeseményeként pedig kifestettek egy padot a Gesztenyés kertben, és arra utaló feliratokat – „lustaság, öröm, zene, tánc, játék, imádok nevetni” – pingáltak a deszkákra, hogy mit is jelent számukra fiatalnak lenni.
„A gyerekek sok hasznos tanácsot kaptak az idősektől, és személyes történeteket hallhattak arról, hogyan lehet tanulni és megerősödve felállni az élet nehézségeiből” – összegezte tapasztalatait Lakner Zsófia. Hozzátette, hogy az időseknek is sokat jelentett a fiatalokkal együtt töltött idő: leginkább azt, hogy általuk ők is fiatalnak érezhették magukat.
-ko-