Szükségszerű, hogy éjszaka is fényárba boruljanak városaink?
Télen ébrenlétünk majdnem felét mesterséges fényben töltjük, aztán karácsony táján még több fény gyúl a lakásokban és a közterületeken. Ennek az időszaknak a végén aktuális elgondolkodni városaink kivilágításának sajátosságairól és a fényár túlburjánzásáról.
Nem mindig volt jellemző a városokra, hogy éjszaka is világosságba borulnak. A 19. századig a sűrűn álló házak és a világítás kezdetleges lehetőségei miatt éppenséggel sötétebbek voltak éjszakánként, mint a tágasabb faluk, ahol legalább a holdfény akadálytalanul ömölhetett a házak közé.
A technikai fejlődés aztán elhozta a különböző világítótestek, a köztéri gyertyák, olajlámpások, majd végül a gáz- és elektromos világítás megjelenését. A közvilágítás szerepét már ekkor sem az esztétikum, hanem a funkció határozta meg, bár a világítótestek, kandeláberek olykor művészi kidolgozásukkal is felhívták magukra a figyelmet.
A fény önmagában nem érték
Ahogy egyre több lett a fény, úgy az élet is alaposan megváltozott. Éjjel is folytatódhatott a munka, népszerűvé vált az esti olvasás, hajnalig nyitva tartottak az éttermek és más szórakozóhelyek, új lendületet kapott a közlekedés. A bolygó éjszakai képén halvány pontokként jelentek meg a városok.
Ma már magától értetődőnek tartjuk, hogy éjszaka minden település utcái ki vannak világítva, de a városi fények ennél sokkal bonyolultabb rendszerekből állnak. A megvilágítás első rétege a már említett alapfény, amit a történelmi fények összessége egészít ki. Ez a réteg egy város jelentősebb műemlékeinek, emblematikus épületeinek kivilágításából adódik össze. Az ilyen (dísz)kivilágítás célja az épületek arányainak megrajzolása, szépségük kiemelése, ami éjjel is hirdeti egy város önazonosságát. A kivilágított vár, Parlament, templomok, hidak sötétben is összetéveszthetetlenné teszik Budapestet.
A következő réteghez tartoznak az ideiglenes fények, például az ünnepi fénydíszek, amik a Böszörményi utat is vidámabbá, hangulatosabbá teszik ilyenkor. Ezek akkor tudnak jól érvényesülni, ha harmóniában vannak az állandó fényekkel, megmutatkoznak, de nem hivalkodnak. Ha a díszfények pusztán önmagukban „akarnak” szépek lenni, és hatalmas tömegben elárasztani a közterületeket, akkor gyakran épp ellenkező hatást váltanak ki, és vizuális környezetszennyezéssé silányulnak.
A városi fények utolsó rétegét a mozgó fények adják, azaz a közlekedési eszközök lámpái. Ezek csúcsidőben fehér és vörös sávokkal rajzolják ki az utakat, de néhány órával később elhalványulnak, vagy egészen eltűnnek.
A közterületek fényeinek kialakítása komoly feladat, amin talán nem is szoktunk gondolkodni. A lényeg, hogy a fény nem önmagában érték, hanem az teszi azzá, amit megvilágít.
Attól, hogy sok ezer lumen ragyog be egy teret, még nem nyert értelmet a megvilágítás. Ha viszont a fények olyan hangulatot teremtenek, ami vonzóvá teszi a teret, és arra hívja a környékbelieket, hogy megálljanak egy beszélgetésre, akkor – még ha csak szerény fényforrásokból is származnak – betöltik szerepüket.
Az ünnepi fényeknek különösen is ilyennek kellene lenniük. Nem szabad fékevesztett áradásukkal messzire űzniük a sötétséget, inkább ki kell emelniük a kontrasztot, elgondolkodtatniuk, vagy reményt adniuk.
Jó példa a Normafa futópályája
Manapság könnyen hozzá lehet jutni kültéri fényfüzérekhez, amikkel az épületeket és a kertek növényeit díszíthetjük. Bár a LED-es technológia diódái aprók, a milliónyi fényforrás végül mégis jelentősen növeli egy városrész megvilágítását, különösen a pihenő- és lakóövezetekben. Persze előfordulnak túlzó, ízléstelen, természetellenes vagy vibrálva villódzó megoldások is, tovább csökkentve a jóleső pihenés esélyét.
A technológiai fejlődés tehát ez esetben inkább ártott a lakókörnyezet élhetőségének. Ám a LED-ek előnyeit is ki lehet használni – éppen az ember és az állatvilág életritmusának védelmében.
Erre mutat példát a Normafa futópályája, ahol a mozgásérzékelő lámpák fényereje megnő, ha valaki arra jár, és elhalványul, ha épp senki sem igényli a jobb látási viszonyokat. Ez a technológia nemcsak energiatakarékos, hanem a környező erdők életét is kevésbé befolyásolja.
Barta István
Neonparádé
A városok hagyományosan meleg, sárgás fényeit rikító foltok is tarkítják. A feltűnő színeik miatt használt neonok annak idején népszerű reklámfeliratokat kanyarítottak a sötétségbe, mára azonban szinte eltűntek. Helyüket a hatalmas képernyők vették át, amelyeken éjszaka is futnak a reklámfilmek. Szerencsére a Hegyvidéket még elkerülték ezek a reklámhordozók.