A bolygó neve: Agyhalál – a leghitványabb Alien-koppintások
A Nostromo űrhajó legénysége kétségkívül legendát teremtett, amikor 1979-ben nem szúrta azon nyomban vasvillára a legénység egyik tagjából előtörő ácskapocsfejű lényt. Egyrészt az Alien-franchise kultikussá érett, másrészt megannyi félkegyelmű filmest ihletett meg, aki saját tervezésű szörnyeivel felesküdött agysejtjeink elpusztítására. Lássunk néhány művet ezek közül – a teljesség igénye nélkül!
Jéghideg űr (1991)
A kutatóbolygó legénysége kétségbeesett segélyhívást küld Steve Krieger galaktikus problémamegoldónak, miután a vizsgálóbúra alatt tárolt csápos takonygombóc leszaggatja egyik szakemberük arcát. Talán nem kellett volna az űrállomásra citálni, hogy ott aztán diódákat tuszkoljanak a végbélnyílásába! – az ilyen és ehhez hasonló Oravecz-bölcsességek hangoztatása várat magára, ugyanis az idegen lény pocaklakói előtörnek szülőszobájukból, és csillagközi Benny Hill-hajsza veszi kezdetét. Ám hogy Krieger kapitánynak ne csupán egy felperessel kelljen viaskodnia a plágiumperben, egy leszázalékolt 3-CPO-t is beszervez maga mellé, akit a minap szerzett be egy józsefvárosi lomtalanításon.
Alien 2: Sulla Terra (1980)
Ciro Ippolito olasz rendező egy évvel az Alien premierje után úgy döntött: ő bizony nem várja ki, hogy egy James Cameron nevű dilettáns féltehetség leforgassa a sztori folytatását, ezért nemes egyszerűséggel belevágott. Amikor pedig hivatalos emberek holmi filmes jogokról kezdtek el hadoválni neki, kotlóstyúkot imitálva próbálta elterelni a figyelmüket. Az általa prezentált audiovizuális mocsárláz története szerint expedícióra induló űrhajósok egy csoportja visszatér a Földre, csakhogy arcuk immár kevésbé tűnik pirospozsgásnak. Tudniillik utazásuk során béranyaságra kényszerítették őket, a belőlük kicsírázó szottyos testű lények pedig barlangászokkal táplálkoznak.
Terminator 2 / Shocking Dark (1989)
Nem Ciro Ippolito volt az Imbecillis Olasz Rendezők Szakszervezetének egyetlen tagja, aki vajmi kevés türelmet tanúsított a James Cameron által tervezett folytatásokkal kapcsolatban. Bruno Mattei a Terminator 2-re csapott le különös kegyetlenséggel, miután valaki holland alapanyagokkal turbózta fel a bolognai szószt a stáb büféjében. Ennek hozományaként nem átallott csúcstalálkozót szervezni a leszázalékolt xenomorfok és a terminátor között. A jövőbeli Velencében járunk, ahol nyoma vész egy kutatócsoportnak, és a jelek szerint nem posztapokaliptikus fosztogató gondolások állnak az ügy hátterében. A fejesek ide is egy alulfizetett különleges osztagot küldenek a rejtély felderítésére, amelynek tagjai hamarosan polipfejű zseléemberekkel és a terminátor Pentium II-es alaplappal bíró változatával kerülnek összetűzésbe.
Creepozoids (1987)
A jövendőmondó szakon summa cum laude diplomával végzett forgatókönyvírók szerint 1998-ban immár hat éve nukleáris háború zajlik a Földön, bár a Family Frost jó eséllyel még mindig rója a kistelepüléseket. Miután dezertőrök egy csoportjának végképp herótja lesz a katonaélettől, egy elhagyatott laboratóriumkomplexumban keresnek menedéket. A környezet túlontúl idillinek tűnik, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy rajtuk kívül egy kétméteres ember-vöröshangya hibrid is ott lakik, a Chemotox szavatossága pedig már vagy húsz éve lejárt. S ha mindez édeskevésnek bizonyulna ahhoz, hogy a néző barlangrajzokat kezdjen festegetni a nagyszoba falára: egy porszívó méretű patkány is garázdálkodik az épületben, és emberi szervekkel bolondítja meg a ratatouille-t.
Hibrid (1997)
Végtelenül csalódottak lettünk volna, ha pont a téboly hírhedt napszámosa, a Szupercápa, a Bögyös macák a szellemtanyán, a Piton 2 és a Tangatündér rendezője, Fred Olen Ray nem gázol bele a xenomorfok becsületébe. Az ún. történet szinte szóról szóra megegyezik a fentebb taglalt Creepozoids sztorijával, csak míg ez utóbbi celluloidmerénylet főhősei a savaseső, addig a Hibrid szereplői az ionkatasztrófa – jelentsen ez bármit is – elől keresnek menedéket. És az 1987-es trágyafilmhez hasonlóan ezúttal sem menti meg a produkciót a maximálisan indokolatlan csöcsvihar.
Tiltott világ (1982)
A Xarbia bolygó légvonalban három fényév távolságra található Tápiószecsőtől, de a NASA már gőzerővel dolgozik azon, hogy két órával lerövidítse az utazást. A planéta egyik titkos laboratóriumában egy kelekótya tudós egy nagy kupac húsipari nyesedéken végez genetikai kísérleteket annak reményében, hogy ezáltal majd megakadályozza a közelgő élelmiszerválságot. Reményteli próbálkozása kudarcba fullad, ugyanis a pacalfejű mócsinglény kiszabadul, és ahelyett, hogy raklapszámra szülné a háromszögszendvicseket, módszeresen felkoncolja a labor dolgozóit.
Alien: Rubicon (2024)
Zárjunk egy nem annyira retróval! Az Asylum stúdió immár huszonkilenc éve gőzerővel dolgozik azon, hogy 60 alá szorítsa a filmrajongók általános intelligenciahányadosát. Hollywood-alsó latrinájának rendszeres eltömítője abból csinált karriert, hogy aktuális blockbusterek gyépés verzióit gyártja le, amelyek költségvetései a sztárgázsikkal együtt sem haladják meg az 500 dollárt. 2024-ben az Alien: Romulus-ra csaptak le különös kegyetlenséggel. Egy gigászi, fenyegető CGI trüffelgolyó az USA partjai felé tart. A Willkommen-politikát gőzerővel hangoztató amerikai elnök rögtön kiadja rá a tűzparancsot, mire az űrhajó hat futurisztikus Gripennel rövidíti meg a légierőt. Az űrhajókból idegen lények törnek elő csapatostul, akik szemlátomást a xenomorfok és génlaborban előállított tacskóvaránuszok szerelemgyermekei. Arról nem szól a fáma, hogy képesek-e savat hányni, mindenesetre nézőként vélhetőleg mi magunk is megtesszük majd ezt a képsorok láttán.
Kirsch András