Mit tehet egy szülő, ha speciális nevelési igényű a gyereke?
A sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztésének kihívásaival és a lehetséges megoldásokkal kapcsolatban keresték szakértők a válaszokat az Ellenpont beszélgetéssorozat idei első találkozóján a Nyitott Műhelyben. A program célja, hogy vitát generáljon, ellentétes véleményeket ütköztessen helyi és társadalmi jelentőségű kérdésekben.
Sajátos nevelési igényű gyerekek. Sajnos örökzöld téma, aminek aktualitását most az adja, hogy az utóbbi években jelentősen megnőtt az SNI-s fiatalok száma. Ugyanakkor nem az összes kategóriában figyelhető meg az emelkedés. A mozgás- és érzékszervi okok miatti SNI-sek száma stagnál, kevesebb az értelmi elmaradottságra visszavezethető eset, miközben a neuroatipikus SNI-sek, akiknél az idegrendszeri fejlődés zavarai mutathatók ki, egyre többen vannak – hívta fel a figyelmet Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus az Ellenpont beszélgetéssorozat januári programja kezdetén.
Reményi Tamás gyógypedagógus, szenzoros integrációs terapeuta hozzátette, hogy egy évtized alatt 80 ezerről 110 ezerre nőtt az oktatásban részt vevő, SNI diagnózist kapó gyerekek száma. Elmondta, hogy az SNI-sek 65-70 százaléka integrált intézményben tanul, az iskolák 80 százaléka fogadja őket. Nagyjából a diákok 10 százaléka SNI-s – ez az arány az 1990-es évek közepén 6-7 százalék volt.
Gyarmathy Éva szerint az idegrendszer fejlődésének zavarai a környezeti változásokkal is indokolhatók. Sokkal több inger éri a gyerekeket, rengeteg döntést kell hozniuk, ami másként hat az idegrendszerükre, mint korábban. Ugyanígy nagy kihívást jelent a toxikus anyagok és vírusok növekvő jelenléte, amelyek szintén negatívan befolyásolják az idegrendszer fejlődését. Ráadásul az oktatási rendszer változatlan, miközben a környezet folyamatosan változik – ezzel feltétlenül kezdeni kellene valamit.
Nem segít a rossz szociális háttér
A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (BTMN) küzdők aránya ugyancsak 10 százalék. Reményi Tamás arra emlékeztetett, hogy esetükben nehézségről, gyengeségről beszélünk, és amikor ez megjelenik, akkor kerül a gyermek az SNI kategóriába.
Az SNI-n belül az autizmus spektrumzavar kapja a legnagyobb figyelmet. Ezt genetikai hátterűnek tekintik a szakemberek, bár az új kutatások szerint a környezeti változások is szerepet játszanak a kialakulásában.
A szenzoros feldolgozási zavar a lakosság 10-14 százalékát érinti. Ennek hátterében az áll, hogy egyre több és más ingert kapunk a születésünk pillanatától, miközben számos korábban magától értetődő inger eltűnik az életünkből.
Gyarmathy Éva azzal folytatta, hogy a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek veszélyeztetettebbek: a fiatalkorban történő szülés, a környezet, az ellátás hiányosságai miatt ők jóval nagyobb eséllyel lesznek SNI-sek. Könnyebben kerülnek értelmi fogyatékos kategóriába, ezért nem kapnak speciális ellátást. A rossz szociális hátterű gyerekeket tehát nagyobb eséllyel diagnosztizálják SNI-snek, miközben nehezebb a hozzáférésük az ellátórendszerhez.
A pedagógusképzés lehet a kulcs?
Tény, hogy a BTMN-es, sőt az SNI-s gyerekek egy része is sikerrel fejleszthető a többségi iskolákban, de ehhez szakemberekre van szükség. Ma az ellátás a diagnózistól függ, és hogy mennyi speciális foglalkozáson vehet részt a diák – de legalább ennyire lényeges, hogy mi történik vele a fennmaradó iskolaidőben.
Annál is inkább, mert sokat segíthet az osztályszintű támogatás. Ebből a szempontból a szerkezet jó, mégis döcög az ellátás, mert a pedagógusok nincsenek felkészítve a feladatra – állította Reményi Tamás, aki szerint arra kell törekedni, hogy sokkal jobban összefonódjon a pedagógus- és gyógypedagógusképzés. Addig is megoldás lehet a gyógypedagógusok bevonása a többségi oktatásba.
Ezzel szemben Gyarmathy Éva úgy vélekedett, hogy az ellátórendszer nem az igazi, minden iskolában szükség lenne szakemberekre, és nem csak utazó gyógypedagógusokra. Szerinte az integráció fából vaskarika, nem működhet erre felkészített pedagógusok nélkül.
Ma sok helyütt fellázadnak a szülők az SNI-s gyerekek ellen, hiszen a pedagógus nem tudja megfelelően kezelni őket. Az integráció alapját a pedagógiai vagy gyógypedagógiai asszisztens biztosíthatja, aki úrrá tud lenni a problémás helyzeteken. A neuroatipikus gyerekre tehát fel kell készíteni a szakembereket, és a képzésben különösen fontos a terepgyakorlat.
Elfogadás és szemléletváltás
SNI-s gyerekek esetében lényeges szempont a kirekesztés elkerülése. Reményi Tamás az elfogadást emelte ki mint a kiközösítés legjobb ellenszerét. A szülőknek is megvan a szerepe abban, hogy a többi diák ne taszítsa ki a közösségből az SNI-s gyereket.
Gyarmathy Éva ezzel kapcsolatban a pedagógusképzésben is szemléletváltást szorgalmaz, és fontosnak tartja a szülőkkel történő foglalkozást. Az együttműködés motorjai lehetnek a civil kezdeményezések, az önsegítő csoportok, hogy a szülők tegyenek az inklúzióért, ami az integráció túlhaladása. Az a kívánt állapot, amikor az iskola minden szempontból – nem csak fizikailag – akadálymentes, az SNI-s gyerek pedig nem teher, hanem a közösség egyenrangú tagja.
MM.