Száraz tónak nedves partján döglött a béka
Manapság sok szó esik a globális felmelegedésről, és talán egy kicsit méltatlanul szorul a háttérbe a jelenség egyik húsba vágó következménye: a szárazodás. Pedig utóbbi hatása súlyos lehet. A fokozódó párolgás, a gleccserek olvadása és az ember növekvő vízigénye miatt sosem látott mértékben fogy az édesvíz a bolygóról. Persze nem tűnik el, „csak” a tengerekbe jut, ahol a vízszint emelkedését okozza. A probléma nemcsak a sivatagokban, vagy az Alföldön érezteti hatását, hanem a hegyvidékeken is.
Ma már szinte senki sem kérdőjelezi meg a globális felmelegedés jelenségének létezését. Ugyanígy gyűlnek a tények a szárazodás folyamatával kapcsolatban is. A vizsgálatok kimutatták, hogy a száraz területek mérete évente mintegy nyolc magyarországnyival gyarapszik.
A szárazodásnak nálunk a talajvíz apadása a legfőbb oka, ami ráadásul ördögi körként is leírható. A nagyobb szárazságban több talajvizet használunk a hatások enyhítésére, ettől a talajvíz szintje még mélyebbre süllyed, amitől aztán még nagyobb lesz a szárazság.
Átalakulhatnak a kerületi erdők
A klímakutatók számára az egyik legérdekesebb, de legnehezebb kihívás ezekből az adatokból reális modelleket készíteni, amelyek megmutatnák – és ezzel legalább részlegesen megelőzhetővé tennék – a várható hatásokat. Abban egyre nagyobb az egyetértés, hogy a Kárpát-medencét súlyosabban érinti majd a felmelegedés, mint egyes környező területeket.
Valószínűleg az Alföld fog a leggyorsabban és legdrasztikusabban száradni és melegedni, aminek előjeleit már ma is tapasztalhatjuk, sajnos azonban a domb- és hegyvidékeket sem kerülik el a következmények. Várhatóan a közeljövőben sok kis vízfolyás elapad, vagy időszakosan ki is szárad – ahogyan a XII. kerület egyetlen természetes tava, a Béka-tó is csak a mesterséges nyári vízpótlásnak köszönheti csillogó víztükrét.
Az elmúlt években a Hegyvidék kerttulajdonosai is megtapasztalhatták, hogy a szárazság és meleg miatt a fák – különösen a fenyőfélék – hogyan gyengülnek le, majd száradnak ki. Ez a folyamat nem csak a kerítéseken belül zajlik, gondoljunk a Budai-hegység feketefenyőinek pusztulására!
Persze van megoldás a kertekben és azokon kívül is. Bár az elmúlt évtizedek erőfeszítései nem erre mutattak, de fontos lenne növelni a vizes területek számát és kiterjedését. Ez vidéken a kisebb tavak, duzzasztók, árterek, lápok és mocsarak ismételt elárasztását jelenti, a városban pedig az esővíz megbecsülését, összegyűjtését és észszerű, takarékos felhasználását.
Segítségünkre lehetnének az árnyékot adó fák, de sok esetben a változó klíma – közvetve vagy áttételesen is – visszaveti a növekedésüket, csökkenti a lombtömegüket. A szakértők véleménye alapján úgy tűnik, meg kell barátkozni egyes őshonos fafajok erős megritkulásával, ami a kerület erdeinek átalakulását is előrevetíti.
Sótalanítás és villámárvizek
A vízhiány nagy úr, ezért a Közel-Keleten és a világ számos más pontján ma már több tízezer sótalanító üzemet működtetnek a tengerparti országok, hogy ellássák édesvízzel a lakosságot és a mezőgazdaságot. A feladvány megoldható, de a folyamat energiaigénye óriási, ami kontraproduktív módon éppen a felmelegedést hajtó üvegházhatású gázok kibocsátását fokozza. Minket annyiban érint a tengervíz sótalanításának ügye, hogy a boltokban megvásárolható import zöldségek egy részét pont olyan üzemek állítják elő, amikben efféle technológia biztosítja az öntözővizet.
A XII. kerületben manapság nem a szárazodás, hanem a villámárvizek borzolják a kedélyeket. Mindkettő a felmelegedés következménye, és csak látszólag állnak ellentétben egymással. Valójában a gyorsan lezúduló víz a felszínen lefolyik, nem áztatja át a mélyebb talajrétegeket, azaz relatív szárazságot hagy maga után. A mikrotározók és esőkertek épp az ilyen csapadék vizét hivatottak addig tárolni, amíg a szomjazó talaj képes lesz maradéktalanul befogadni.
Magyarország tízezernyi vízfolyásának csak mintegy tizedét monitorozzák többé-kevésbé rendszeresen a szakigazgatási és tudományos intézetek. A főleg állandó és időszakos kis vízfolyásokat magába foglaló fennmaradó hányadra vonatkozó adatokat már a lakosság is begyűjtheti a „DRYRivERS” alkalmazás segítségével.
Az okostelefonra letölthető, egyszerű program szusszanásnyi idő alatt lehetővé teszi a patakok aktuális állapotának rögzítését akár egy kirándulás során is. A mérési eredmények segítik a kutatókat a trendek felismerésében és a lokális állapotok pontos feltárásában, de az adatrögzítő is jól jár, hiszen amellett, hogy adatait térképen is visszanézheti, játékos rendszerben jutalompontokat és jelvényeket gyűjthet az alkalmazásban.
Barta István