Szembe kell szállni a szervezett gyűlölettel!

A Városmajor történelmének egyik leggyalázatosabb szégyenfoltja az 1945. januári nyilas terror. A pribékek rövid időn belül három helyszínen mészároltak le több száz ártatlant, zsidó és nem zsidó embereket egyaránt. Az áldozatokra emlékeztünk a XII. kerületi önkormányzat támogatásával megvalósuló januári ökomenikus imahéten, továbbá mindazokra, akik saját életüket is kockára téve segítettek az üldözötteknek.

Az Alma utca 2/b alatti emléktáblánál tartott január 19-i megemlékezésen Hegedűs Pál a helyi zsidó közösség képviseletében arról beszélt, hogy a gyilkosok a zsidókat idegenszívűnek, a többieket zsidóbérencnek nevezték. „Ezek a nyelvi erózió szavai, használatuk ragacsossá teszi az alanyt és a tárgyat is. A nyelv, a nép szellemi tradícióinak primer hordozója nem tudta megóvni magát a romlástól. Mert évezredek mérgező munkája aláásta védekező mechanizmusait” – fogalmazott Hegedűs Pál.

Mint mondta, a retorika, a nyelv erodálása, a dehumanizáló jelzők és a pusztító igék csak fokozatukban jelentettek újdonságot, irányuk a szokásos volt. Ugyanakkor nyilvánvalóvá tették az eredeti jelentést: az embert az ember alattivá degradálni. Megkísérelni letörölni arcáról az isteni képmást. Az, hogy ez sikerül-e, csak rajtunk múlik: hogy odafigyelünk-e a nyelv megszentelt használatára, kiűzzük-e belőle a mérgező szavakat. Az áldozatok mártírsága nekik megváltást hozott, nekünk viszont traumát és felszólítást, hogy képviseljük: minden ember isteni képmás, és szembe kell szállni a szervezett gyűlölettel!

Kerületi művész mentett üldözötteket

Az Alma utca tőszomszédságában élt Árkayné Sztehlo Lili. A neves képzőművész házánál egy csodálatos történetet elevenített fel Váradi Zsófia, a Lili és Ruth projekt létrehozója. 1944–45 telén a szomszédban élő zsidó család tagjai arra kérték Sztehlo Lilit, hogy bújtassa el őket. Árkay Bertalan, aki a nyilas párt tagja volt, először elutasította a segítséget. Ennek ellenére, amíg férje a fronton volt, Sztehlo Lili megnyitotta házuk kapuját a menekülők előtt. Mintegy negyvenen élték túl a nyilas terrort annak köszönhetően, hogy végül a hazatérő férj tartotta távol otthonuktól a nyilasokat.

A Városmajor utca 35–37. alatti volt nyilas székház helyén lévő parkolónál Vadász Gábor alpolgármester az önkormányzat emlékezetpolitikai feladatairól beszélt. Mint kiemelte, büszke, hogy a kerület közössége végre kész szembenézni a múlttal.

„Felelősséggel tartozom, hogy a Hegyvidéki Önkormányzat miként tekint vissza erre a sötét múltra. Különösen annak fényében, hogy az elmúlt évtizedekben nagyon komoly adósságot halmozott fel a kerület az emlékezetpolitika területén. Terhelt örökséget vettünk át, sok mindent nem mondtunk ki, sok helyről nem beszéltünk, sok történet maradt láthatatlan, és ezzel a tartozással szembe kell nézni! A kerület vezetésének célja, hogy ezen változtassunk, és az emlékezetpolitikánkat nyitottan, sokszereplősen, komplexen gondoljuk újra” – jelentette ki az alpolgármester.

Az emlékezés, a történelemmel való szembenézés nem lehet egy szűk kör ügye – hangsúlyozta Vadász Gábor. Ezért minél többeket szeretnének bevonni a munkába. Az emlékezésnek párbeszédnek kell lennie, egy folyamatnak, ami segít megérteni, hogyan történhettek meg a szörnyűségek, és miként lehet elkerülni, hogy megismétlődjenek. Hogy az emlékezet ne a lezárt múlt legyen, hanem élő erkölcsi iránytű.

„Mint a mai este – tette hozzá –, amikor zsidók, keresztények, világi közösségek együtt emlékeznek, a beszéd, ének, ima, csend elfér egymás mellett. A felelős emlékezetpolitikát erre lehet felépíteni, és ennek arról kell szólnia, ami összeköt minket.”

Fontos a közösségek szerepe

Kövesdi Tamás, a Városmajori Katolikus Egyesület alapítója elmondta, hogy helyi lelki közösségként örökölt feladatuk a méltó megemlékezés, a múlt feltárása. Ehhez bátorítást kaptak Csonka Laura történésztől, aki arra biztat, hogy ne csak a szakemberek kutassák a múltat, és tartsanak megemlékezéseket, hanem a közösségek is ugyanezt tegyék.

Keszler Gábor, az ortodox izraelita hitközség elnöke szerint nem mehetünk el napjaink történései mellett sem, hiszen a nyugati világ zsidóellenes eseményei a harmincas éveket idézik vissza. Fontos az emlékezés, de az is, hogy tudjuk, mi történik most máshol, és hogy ez ne gyűrűzzön be Magyarországra. Ne ismétlődjön meg a vészkorszak se a zsidók, se más kisebbségek számára.

A beszédek után Bakó Krisztina elénekelte a Szól a kakas már című dalt, majd a jelenlévők a Mohácsi András szobrászművész által készített Emlékkőhöz, a második világháború hegyvidéki áldozatainak emlékművéhez sétáltak, ahol mécseseket és kavicsokat helyeztek el. Ezt követően kezdetét vette az ökumenikus imaheti megemlékezés a Városmajori Jézus Szíve Plébánia-templomban, a Városmajori Katolikus Egyesület szervezésében, Martos Balázs katolikus püspök, Lányi Gábor református lelkész, Keczkó Pál evangélikus püspök és Forgács Alajos plébános vezetésével.

Ervin Gábor vértanú katolikus pap születésnapján, január 24-én Göncz Balázs levéltáros, történész „Mártír papok Budán – Sorsok a XX. századi többszörös hatalomváltás évtizedében” címmel tartott előadást a városmajori kistemplomban. A megemlékezés szentségimádással zárult, Ervin Gábor lelki szövegeivel és énekekkel.

sm.