Ahogyan négy nagy nullából századik Telik lett

• Ritka eset, hogy színművész ír önéletrajzi ihletésű drámát, főleg ilyen fiatalon, ráadásul még el is játssza. Hogyan keletkezett a mű?
• Nagyon sok minden közrejátszott. Marton László, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztályában végeztem. A pandémia miatt úgy voltunk pályakezdők, hogy nem volt pálya. Minden színház bezárt. Hazaköltöztem. Tizenkét év után. Vissza a farmra. Írnom kellett, mivel ez kötelező feladat volt a szakdolgozat miatt. A témához és a minőséghez viszont sokkal több kellett, mintsem csupán a végrehajtandó feladat kipipálása. Közrejátszott néhány olyan dolog, ami mindenkit érintett: a világ lezárása; olyan dolog, ami sokakat érintett: az egyetem bezárása; de akadt olyan is, ami még kevesebbeket: a mesterem elvesztése; és sajnos olyan is volt, ami kizárólag csak hozzám kapcsolódott: édesanyám betegsége. Ezeken kívül nem tudtam mással foglalkozni. Egész egyszerűen nem bírtam nem erről írni. Annyira intenzív volt körülöttem a történés, hogy ez lett. És ez azóta is van. Biztos, hogy a szakmából néhányan azt gondolták, hogy ez Márfi Márk vekengése, „szegény kisgyermek panaszai” – de ha együtt végigtekintünk az elmúlt öt év munkáján, vagy hogy milyen színészek csatlakoztak hozzám, talán még néha én is a meglepődők listáján vagyok – most például jön a századik Telik! Kicsit azért felfoghatatlan. Gyakorlatilag nincs még egy ilyen független színházi előadás Magyarországon, ami elérte ezt a számot, pláne monodrámaként.
• Azóta trilógiává bővült – Telik, Lassan, Tovább –, ezekben pedig kiváló partnerekkel lép fel.
• Igen, amiért nagyon hálás vagyok. A Lassan egy anya és fia közti, halogatott, fontos beszélgetés. Milyen érdekes a magyar nyelv! A „halogatott” szó nem mondja ki, hogy ez már egy megtörtént halogatott vagy egy még meg nem történt halogatott beszélgetés. Az előadások utáni közönségtalálkozón rendszerint szó esik erről is, sok egyéb érdekes kérdés mellett. Az anya szerepében 2026-tól Tóth Ildikó látható. Óriási megtiszteltetés, hogy bizalmat szavazott nekem és magának az anyagnak is. Elképesztő az az alázat, kíváncsiság, elemző technika, odaadás, figyelem, ahogy az anyát megfejtette, próbálta és megformálja. Karnyújtásnyira a nézőktől.

 

Puritán színház

• A Tovább alaphelyzete: három anyátlan férfi egy szigeten. Éjjel. Ebben Terhes Sándor és Ertl Zsombor a partnerei. Hogyan választotta őket?
• Sanyival már dolgoztam együtt korábban egy másik független színházi produkcióban. Tudtam, hogy amint lehetőségem lesz, újra dolgozni szeretnék vele. Felkértem az Apa szerepére, ő pedig érdemesnek találta az anyagot, hogy belevágjunk, és örömmel igent mondott. Nagy boldogság! Zsombival osztálytársak voltunk az egyetemen. Mi valóban megéltünk mindent öt év alatt, amit harminc év alatt két testvér megélhet: látja a másikat gyengének, erősnek, izzadni, szenvedni, kikészülni, örülni, bulizni, vizsgahelyzetben és még rengetegben… Ő a Vígszínház egyik fiatal titánja, és bár ez egy másfajta játékmódot kíván, nagyon szépen megugrotta, hogy itt jóval közelebb engedjük magunkhoz a nézőket.
• Érdekes a tér mindhárom darabban: letisztult, minimalista, mégis funkcionális.
• Ez a – hogy úgy mondjam – puritán színház. Nemcsak azért, mert függetlenek vagyunk, és nulla állami támogatással dolgozunk, hanem mert én ebben a színházban tisztán hiszek. Szeretem azt is, ahol van minden – félreértés ne essék –, olyanban is dolgozom, hál’ istennek, de nagy elismerés, hogy „minden” nélkül is színházzá válik ez a három dráma.
• - Élet és halál – mindenkit érintő kérdések.
• A Tovább esetében egy háromszögfelállást látunk. Vajon megérti az öcs, hogy miben van a báty és az apa? Az apa megérti, hogy milyen érzések kavarognak a két fiában? Megérti a báty, hogy mi van az apában és az öcsben? Hogyan tovább? Fiktív beszélgetés, de minden szava igaz. Lehetne. Ez a beszélgetés soha nem zajlott le köztünk, attól függetlenül, hogy autobiografikus ihletésű a darab. Összességében majdnem két év munkájával épült fel, hogy működjenek a párbeszédek, a struktúra, ki mikor jön be, mikor szólal meg, mit kinek és hogyan mond. Hogy van az, hogy az ember az egyikhez szól, és közben a másikat bántja meg vele? Vagy épp védeni akarja emezt, közben támadja amazt. És mi van közben vele? Hármacskák. Hármasok. Trilógia.

 

Nulláról felépíteni

• Minden előadás után van közönségtalálkozó. Nem sok ez egy ilyen jellegű, megterhelő darab után?
• Igen, minden előadás után közönségtalálkozót tartunk, amit rendszerint imádnak a nézők, előszeretettel maradnak rajta. Természetesen ez rengeteg energia, de talán nekem is szükségem van rá, sokat tanulok belőle. A pihenéshez pedig nálam aktivitás kapcsolódik, és itt jön be a kerékpározás meg az utazás – én ezekbe tudok kapaszkodni, meg a két unokaöcsémmel, a családdal való időtöltésbe. Most, hogy édesanya már nincs, sokkal jobban becsülöm őket, hiszen ők vannak. Óriási nagy tanulás ez. Ha sokan csak azt viszik haza a darabokból, hogy ne csússzunk bele abba, hogy már túl késő, nekem már ez öröm, de azért ennél mindig árnyaltabb a történet, amit útravalóul adunk.
• Ezek egyszerű emberi dolgok, mégis szinte tabutémák. Ki kell lépni a komfortzónából érte, nemdebár?
• A Lóvasút épülete korábban egy romos graffititanya volt, aztán felújították. Soha nem volt előttünk a repertoárján színházi előadás. Nekem menedék lett itt, a város szélén. Nem mellesleg az otthoni pulykafarm, amiből édesapám európai színvonalú mintafarmot kreált, korábban szintén romhalmaz volt. Nulláról felépíteni valamit – ebben látok némi párhuzamot! Azt szoktam mondani, négy akkora nullából indultunk öt éve, mint a ház! Márfi Márkot mint írót nem ismerted, színészként nem volt kifejezetten húzónév – nem is lehetett, hiszen említettük, hogy pálya sem volt, nemhogy pályakezdő –, és mégis! Az akkori alkotótársam, Tóth Péter sem híres rendező, de nekem olyan segítőre volt szükségem, aki tehetséggel, figyelemmel és odaadással adózik a színház felé, nem nyomja el rendezői ambíció, hanem segít abban, amit én szeretnék. Sokak szemében a Lóvasút is mínusz volt, a belvárosból „ki kell ide bumlizni”, nem volt egy bevett hely, nem volt fent a színházi játszóhelyek palettáján. Most már fent van. Felraktuk. Tehát elég rizikós volt négy ekkora mínusszal nekivágni, de nagyon hamar kaptunk fesztiválmeghívásokat, invitálásokat külföldről – Thealter, Művészetek Völgye, Ördögkatlan; Luxemburg, Barcelona, Bécs, Komárno –, ezek mind lendítettek előre. A Lassant is meghívták ugyanezekre a fesztiválokra, és bízunk abban, hogy a Tovább-bal is tudunk menni egy-két rangos eseményre, de természetesen a vidéki fellépéseket is nagyra értékeljük, ugyanúgy, mint a külföldi lehetőségeket.

 

Mitől felnőtt valaki?

• Az sem mindennapi, hogy a Telik meghívást kapott Ausztráliába is. Hol adja elő?
• Az ausztráliai meghívás óriási megtiszteltetés! Perth-ben lesz egy pedagóguskonferencia, ott fogom előadni a darabot, utána lesz egy beszélgetés, majd a felnőtté válás, a határátlépés tematikája mentén két előadást is tartok diákoknak és felnőtteknek.
• Pedagógiai vénája is van?
• Úgy néz ki. Azt mondják. A nagymamámtól örökölhettem, legendásan jó pedagógus. Ha nem vesznek fel a Színművészeti Egyetemre, talán tanár leszek, az volt a B-terv, de aztán, hál’ istennek, kitartottam a színészet mellett. Ehhez jött az írás, mégpedig olyan, amire felfigyelt egy drámapedagógus, és azt mondta, tökéletes alapanyag ahhoz, hogy ezen keresztül a felnőtté válást mint témát a tizenegyedik–tizenkettedik évfolyamosok elé tudjuk vinni, és együtt gondolkodhatunk azon: mitől felnőtt valaki, vagy mitől nem az, felnőtt-e egyáltalán, mi az a trauma, kell-e a felnőtté váláshoz, vagy pont hogy akadályozza? Már több száz diákkal találkoztunk. Nagyon szépen működik. Luxemburgban is tartottam egy diákoknak szóló előadást, ahol valaki elmondta, kétévnyi filozófiaóra sem adott neki annyit, mint az a három óra a darab kapcsán. És mondtak még rengeteg jó dolgot. Például rájöttek, az, hogy élnek a szüleik, teljesen hétköznapi, de attól még nagyon is értékes. Megbecsülendő. És azt mondták, hogy ezután megbecsülik. Sok visszajelzés olvasható a honlapunkon, a „Komplex Telik” fül alatt, lehet csemegézni.

 

Közel a mennyhez

• Vékony kötélen táncol ezekkel a témákkal, nem gondolja?
• Amikor öt évvel ezelőtt nekiálltam egy nagyon vékony kötélen átmenni onnan ide, ahol most vagyok, nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Most azt érzem, hogy Tóth Ildivel, Terhes Sanyival, Ertl Zsombival és a Tovább kapcsán Gardenö Klaudiával, Varga Gáborral, Mikó Csabával, Zsombolyay Lindával, Bukovszky Balázzsal már van egy remek alkotócsapat. És a közönséget se felejtsük ki! Sokan szavaztak bizalmat a projektnek. A Lóvasút és a MOMkult támogatása is óriási, nélkülük sem jöhetett volna létre a produkció. Ezúton is köszönjük! Mindenkinek!
• Interjúkból tudom, hogy a kerékpározás, a repülés mi mindent jelent önnek a színházi munka mellett.
• Egyszerre kiventilálás és energiagyűjtés, miközben rengeteg energiabefektetés. A fizikális megterhelés az elmének is tud adni, és lelkileg is óriási megterhelés. Szintén egy hármas helyzet! Amikor 2024-ben édesanya elhunyt, azonnal írtam annak a hat-hét színháznak, ahol játszottam, hogy szükségem van egy kis szünetre. Végigcsináltam az évadot, aztán tíz napot az erdőben töltöttem, kerékpárral, néhány baráttal, de sokat egyedül. Ez volt a Hungarian Divide, az ország legnagyobb bringás ultramaratonja. Aztán megcsináltam még egyszer. Ez egyfajta El Camino volt, édesanyának ajánlva. Biztos nagyon fura dolog, bár talán mások is tapasztalnak hasonlót, akik már elveszítettek valakit. Én azt érzem, hogy ő most sokkal erősebb onnan, ahol van, mint amikor élt. Mindig azt éreztem, hogy amíg ő a farmon van, én meg Budapesten, akkor nem vagyunk együtt. Most, hogy már elment, azt érzem, velem van mindig, bárhova megyek. Ausztráliában is. A repülőn még közelebb érzem magamhoz, mert valahogy, naiv módon, összeköti az agyam az eget a mennyországgal. Úgyhogy Ausztrália emiatt is különlegesnek ígérkezik, mert több mint húsz órát leszünk a levegőben.

Szepesi Dóra

 

Legközelebbi előadások a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban (Zugligeti út 64.): Telik, Lassan, Tovább – trilógia március 13–14–15-én. Telik – 100. előadás március 21-én. További részletek: marfimark.hu

 

 

Márfi Márk szabadúszó színművész, kétszeres Örkény István Drámaírói Ösztöndíjas. 1994-ben született Vasszécsenyben; 2020-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem prózai színművész szakán. Telik című önálló estjét 2021 augusztusában a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban mutatta be; számos hazai kis- és európai nagyváros látta vendégül; 2024-ben elhozta a legjobb előadásnak járó közönségdíjat a Szemle Plusz versenyprogramjáról. Azóta már elkészültek a darab folytatásai is, a Lassan és a Tovább. A trilógia első részének 100. előadását a március 21-i Színházak Éjszakáján ünneplik a Lóvasúton.