Alakul a sikersztori, vastagodik az ózonréteg
Kikopott a közbeszédből az ózonlyuk állapotának felhánytorgatása, mert az időben meghozott, megfelelően drasztikus és többnyire még végre is hajtott intézkedések megtették várt jótékony hatásukat. Persze messze a gyógyulási folyamat vége, de legalább a legfélelmetesebb forgatókönyveket sikerült elkerülni.
Az ózon (O₃) egy speciális, instabil oxigénmolekula, amely a légkörben egyötöd részben jelen lévő oxigénből (O₂) a nap ultraibolya-sugárzásának hatására jön létre a légkör földfelszíntől 10-50 kilométerre található felső rétegeiben. Az ózonnak köszönheti kék színét bolygónk, emellett a különlegességét az is adja, hogy éppen az őt magát létrehozó sugárzást védi ki, napernyőszerű pajzsot tartva védi a Földet és a rajta kialakult élővilágot.
Az ózonréteg nem egységes vastagságú mindenütt, és az év folyamán is ritmikus változatosságot mutat. Az úgynevezett ózonlyuk (kissé pontosabban: a réteg jelentős elvékonyodása) az ember által kibocsátott anyagok következménye, amely jellemzően augusztusban kezd kialakulni a déli pólus felett, és decemberre újra „bezáródik”. A közbenső időszakban sokkal több UV-sugárzás éri el a felszínt, ami egyfelől melegít, másfelől elpusztítja a tengerek élővilágát, különösen a tápláléklánc alapját képező planktonokat.
Talán majd 2070-ben
Az ózonlyuk felfedezését és negatív irányú változását látva már az 1986-ban Montréalban aláírt jegyzőkönyv korlátozta a legjobban károsító, ózonbontó, klórozott-fluorozott szénhidrogének (CFC-k, vagy freonok) kibocsátását. Európa felett az ózonréteg tíz évvel később volt a legvékonyabb, amikor már világszinten megmutatkoztak a regeneráció első eredményei – de az elszenvedett károsodás a mai napig nem „gyógyult” be.
A prognózisok szerint, a jelenlegi tendenciák fennmaradása mellett, 2060-2070 körül nyugodhatunk meg, akkor lesz olyan állapotban az ózonréteg, mint 1980-ban volt. Az emberi szennyezés előtti vastagság helyreállásához további hosszú évtizedek szükségesek, ráadásul olyan váratlan események is befolyásolhatják a folyamatot, mint például egy jelentősebb vulkánkitörés, amit a legmesszebb menő emberi erőfeszítések sem tudnak megakadályozni.
A sikersztori eddig szépen alakul, de még nem dőlhetünk hátra, a globális tilalmak után az ózonvédelem új, szofisztikáltabb szakaszba lép. A hatóságok folyamatosan figyelik az esetleges kibocsátásokat, és ennek mérésére (valamint szankcionálására) új mérőszámot alkalmaznak (IOD), ami a szennyezés mennyisége, időtartama mellett a kémiai úton lebontott ózon mennyiségét is figyelembe veszi. A modellszámításokon alapuló kalkuláció segítségével pontosan meghatározható – és akár forintosítható – az okozott kár.
Égető kérdés
Megszoktuk, hogy nyaranta az időjárás-jelentésben bemondják az UV-indexet, különösen a 8-nál magasabb mérőszámmal rendelkező, nagymértékű UV-sugárzást. Ilyenkor akár negyedóra alatt is le lehet égni a napon, ami az azonnal jelentkező, fájdalmas tünetek mellett tartós egészségkárosodást is okozhat.
A kutatások szerint amennyiben nem hoztak volna eredményt az ózonlyuk megszüntetésére tett erőfeszítések, akkor ma az sem lenne elképzelhetetlen, hogy az UV-sugárzás mértéke 25 körül alakuljon. Ilyen körülmények között szinte lehetetlen lenne fedetlen bőrfelülettel a szabadban tartózkodni, és mit sem érnének az 50-es naptejek. Nem is beszélve a gazdasági növényekről, amik még bőséges vízellátottság mellett is percek alatt megperzselődnének, lehetetlenné téve az élelmiszer-előállítást.
Javul a levegőminőség
Ha viszont gyógyul az ózonréteg, miért növekszik az UV-sugárzás? A kérdés látszólag tényleg ellentmondásos, de a felszíni UV-sugárzás mértéke nemcsak az ózonréteg vastagságától függ, hanem például a levegő tisztaságától is.
Hazánkban mintegy huszonöt-harminc éve – a nagy ipari létesítmények leállásával és korszerűsítésével – egyre jobb a levegő minősége, ami mellékhatásként nagyságrendileg kétévente 1%-kal emeli az UV-sugárzás szintjét. Javulás akkor várható, ha a levegőminőség új egyensúlyi szintre ér, és tovább folytatódik az ózonréteg regenerálódása.
BI.
Ózonfertőtlenítést csak szakemberrel!
Amíg az ózon a sztratoszférában van, addig nincs baj, máskülönben jobb vigyázni vele. Ha megszűnik az ózont létrehozó hatás, akkor az instabil molekula gyorsan atomjaira esik szét, az egyatomos (naszcens) oxigén pedig reakcióba lép, oxidál szinte bármit. Ezt a hatást használják ki az ózongenerátorok, amelyek fertőtlenítésre, penészesedés megfékezésére vagy kellemetlen szagok (és okozóik) eltávolítására használható ózont állítanak elő. Legáltalánosabban az autók klímaberendezését szokták ózonnal fertőtleníteni, de elterjedt megoldás a penészspórák irtására történő felhasználás is. Ilyenkor csak arra kell figyelni, hogy a helyiségben még szobanövény se maradjon, az eljárás után pedig hosszan és alaposan szellőztessünk, nehogy visszájára forduljon az irtóhadjárat. Leghelyesebb szakemberre bízni ezt a veszélyes műveletet.