Az épület, amelyet Aba-Novák Vilmos is megfestett
2024 végén került a figyelem középpontjába egy régi zugligeti gyermekgyógyintézet épülete, amelyet a tiltás ellenére lebontott a tulajdonosa. Bár az önkormányzat mindent megtett annak érdekében, hogy megakadályozza a pusztítást, végül mégis eltűnt a villa. Reményre ad okot ugyanakkor, hogy időközben az épület helyi védettséget kapott, így a tulajdonost kötelezettség terheli a visszaállításra. De miért volt jelentős ez a ház, és mit lehet tudni a múltjáról? Ennek jártunk utána.
A zugligeti telek, amin a 2024-ben engedély nélkül elbontott Tündérhegyi Pszichiátria állt, első ismert tulajdonosai Barber Ágoston és neje, Barber Ágostonné, szül. Mangelsdorf Berta voltak. A területet – amely egykor hatalmas birtokegyüttes része volt a Virányosi dűlőben – nagyrészt erdő borította, és olyan ismert kirándulóhelyek, vendéglátó egységek közelében feküdt, mint a Disznófő, vagy a Fácán vendéglő.
Vasvári-villa
A telket Vasvári Soma vásárolta meg 1879-ben – erről a Budapesti Közlöny is beszámolt –, és már 1880-ban megkezdte az építkezést. „Vasvári Soma által, Zugligetben 6471. sz. a. építendő nyaraló tervei. (É. Landherr Gyula.)” – olvashatjuk az Építő Ipar 1880. július 17-i számában. Bár az épület 1881-re elkészült, a lakhatási engedélyt csak 1884-ben kapta meg a tulajdonos.
A villa szépségét és egyediségét jól jelzi, hogy már 1882-ben rajz jelent meg róla, mégpedig a Magyarország és a Nagyvilág május 21-i számában. Az építészetileg franciás ízlésű ház egyik legjellegzetesebb eleme a kis erődítményre emlékeztető, magas kupolás torony volt. A lap néhány hónappal később, szeptember 3-i számában néhány mondatban meg is emlékezett az épületről: „A »Fáczány«-tól a vadászlakon túl, mely egykoron mint vadászok laktanyája magányosan állhatott, a Vasvári villához, Vasvári (ezelőtt Hofman) Samu gyönyörű stélben épült nyárilakához jutunk.”
Vasvári Soma és felesége nem sokáig lelhette örömét zugligeti nyaralójukban. Az 1880-as évek közepétől a család anyagi helyzete látványosan megingott, több alkalommal végrehajtás fenyegette. Ennek ellenére a térképek szerint még 1888-ban is a tulajdonukban volt a birtok.
A villa további sorsa már nehezebben követhető. Úgy tűnik, az ingatlan ebben az időszakban többször gazdát cserélt, ám erről kizárólag a Budapesti lakcímjegyzék bejegyzései árulkodnak. Ezek alapján 1891-ben Müller Károly, 1894 és 1896 között az Esztergomi Főkáptalani Alapítvány pénztára, majd 1896-ban Lindenbaum Mór, még ugyanabban az évben pedig Gál Károly volt a tulajdonos. Gál halálát követően, 1916-ban árverésre bocsátották az ingatlant.
Az Ujság 1916. július 23-i számában még mindig Vasvári-villaként említik: „A néhai Gál Károly hagyatékának csődtömegéhez tartozó következő ingatlanok: […] Szilassy-út 6. sz. alatt fekvő, ugynevezett Vasvári villa a Zugligetben, a Fáczán vendéglő közelében.” A telket végül a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság vásárolta meg, majd az 1920-as években ismét több tulajdonosváltás történt.
Preisich Szanatórium
A villa történetében az 1920-as évek hoztak új irányt. 1927-ben a Preisich család vált a birtok egynegyed részének tulajdonosává, ám a név már jóval korábban összeforrt az épülettel. Dr. Preisich Kornél és dr. Rosenberg Gyula ugyanis 1925-től minden jel szerint bérlőként, de annál határozottabb elképzelésekkel működtetett itt gyermekszanatóriumot.
A Színházi Élet 1925. január 4-i száma így számolt be az intézmény megnyitásáról: „[…] az egész világon ismert kiváló reprezentánsa, dr. Preisich Kornél, egyetemi magántanár […] talán Középeurópa egyik legszebb helyén, a Zugligetben életre hívta a Gyengélkedő gyermekek üdülőhelyét. Preisich professzor gyermekszanatóriuma a Zugligetben, a Fácánnal szemben, Szilassi út 6. számú gyönyörű villában van, pár nappal ezelőtt nyílt meg. Az intézetben négy éven felüli gyermekeket lehet elhelyezni kisérő nélkül. A gyermekek oktatást is nyerhetnek. Állandóan egy jól képzett orvos van az intézetben, ahol az apróságok napkúrázhatnak, fekvőkúrázhatnak a gyönyörű verandán, vagy pedig kacagva, vidáman űzhetik az erdőben a téli sport ezernyi faját.”
Preisich Kornél Budapesten végezte orvosi tanulmányait, a Stefánia Gyermekkórházban, majd a Szent László Kórházban dolgozott, utóbbiban Heim Pállal is. Szakmai elismertségét jelzi, hogy 1906-ban egyetemi magántanárrá nevezték ki.
Életútját azonban megtörte a Tanácsköztársaság időszaka, mivel a Szent László Kórház igazgatói posztjának betöltése miatt 1920-ban felfüggesztették, és egy időre háttérbe szorították az egyetemi oktatásban is. Bár néhány évvel később visszakapta főorvosi állását, addigra már körvonalazódott benne az elképzelés, amit 1928 decemberében valóra is váltott: megalapította a Gyermekszanatórium Rt.-t a Zugligetben. Ennek igazgatóságában több neves orvos is helyet kapott, ám szellemi és szakmai értelemben egyértelműen Preisich Kornél volt a mozgatója, aki saját gyermekkori betegsége miatt különös elhivatottsággal fordult a gyerekek gyógyítása felé.
A villa hamar szűknek bizonyult, ezért szinte azonnal megkezdődött az átalakítása. Bauer Emil neves építészt bízták meg a bővítéssel, aminek eredményeként 1929-re egy emeletes, korszerű gyógyintézet jött létre.
A frissen megnyitott szanatóriumról lelkes beszámolót jelentetett meg a Budai Napló az 1929. július 14-i számában: „Valóságos gyermekparadicsom a Zugligetben újonnan épült dr. Preisich-gyermekszanatórium. Másfélholdas park közepén emelkedik a kétemeletes villaszerű épület, mely berendezésének és orvosi felszerelésének tökéletessége révén a hasonló intézetek sorában méltán az első helyet érdemli. Dr. Preisich Kornél egyet, m. tanár gyermekorvos és dr. Rosenberg Gyula igazgató-főorvos lekötelező szivességgel mutatták be a szanatóriumot, amelynek létesítése az ő nagy szaktudásuk, áldozatkészségük és a gyermekek iránti szeretetük bizonyítéka. Nagyszerű munkát végzett Bauer Emil budai műépítész is, aki zseniális módon oldotta meg a feladatot: hogy kivétel nélkül minden helyiség telítve legyen napfénnyel és levegővel.”
Nemzetközi hírnév
A Preisich Szanatórium rövid idő alatt nemzetközi hírnévre tett szert, angol, német és francia intézményekkel is felvette a versenyt. Preisich Kornél folyamatosan kutatta a diftéria, a tífusz, a vérhas, a tuberkulózis és a tuberkulinallergia leghatékonyabb kezelési módszereit, miközben egyre több ismert család bízta rá gyermekeit. Páciensei között voltak Bródy Sándor drámaíró gyermekei, Gulácsy Lajos festőművész kisfia és Weiss Manfréd nagyiparos családja is.
Az intézmény egyik legismertebb betege Aba-Novák Vilmos kislánya, Judit volt, akit 1929-ben kezeltek itt. A festőművész hálájáról egy 1929 októberében Rómából Budapestre küldött levél tanúskodik, amely Aba-Novák naplójában maradt fenn: „Feleségem közölte, hogy kislányunk gyengélkedett, de Professzor Úr kezelése folytán hamarosan rendbe is jött. Engedje meg Professzor Úr, hogy így 2000 km távolságból is ezúton megszorítsam a kezét és köszönjem meg megbecsülhetetlen jóindulatát. […] Az év vége felé 2-3 hétre hazajövök, és akkor bátor leszek Professzor Úrnál tiszteletemet tenni.”
A gyógyulás emlékét ráadásul nem csupán szavakban örökítette meg. Feltehetően hálából festette meg két művét a zugligeti gyermekosztály két orvosának: a Cefalù Preisich Kornél tulajdonába került – amit a Magyar Művészet 1931-es évfolyama is megemlít –, míg a villát ábrázoló festményét 1931-ben az intézmény másik vezető orvosának és társtulajdonosának, dr. Rusti Gyulának ajándékozta, köszönetképpen azért, hogy meggyógyították Juditot.
A háború és a zsidótörvények Preisich Kornél életében is tragikus fordulatot hoztak. Nemcsak vezetői posztjáról kellett lemondania, hanem családtagjaival együtt bujkálni kényszerült, miután származásuk miatt sárga csillag viselésére kötelezték őket. Bár sikerült elkerülniük a deportálást, sőt, a villa falai között másokat is rejtegettek, a háború után Preisich már nem térhetett vissza orvosi hivatásához.
A hely szelleme
Az épület sorsa ekkor végleg elvált alapítójáétól. 1950-ben államosították, majd rövid ideig az ÁVH használta, mielőtt 1958-ban ismét egészségügyi funkciót kapott. Az egykori szanatóriumban tbc-s és mentális betegeket kezeltek, az 1970-es években pedig egy könnyűszerkezetes nappali kórház épült a Szilassy úti telken.
Az intézmény 1978-ban bezárt, ám nem sokkal később újra megnyílt, 1979-től Tündérhegyi Pszichoterápiás és Pszichoszomatikus Rehabilitációs Osztály néven működött. 1984-ben részleges felújításon esett át, 1994-től az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) részlegeként depressziós és pánikbetegek gyógyultak itt, végül 2009-ig a Szent István Kórház kihelyezett osztálya volt.
Ezután az épület évekig üresen állt, majd magántulajdonba került. Az új tulajdonos azonban semmilyen állagmegóvó munkát nem végzett, így az egykori villa állapota fokozatosan életveszélyessé vált, és gyakorlatilag pusztulásra ítéltetett. Bár a hajdani Tündérhegyi Pszichiátria elővédettséget élvezett, vagyis elvileg nem lehetett lebontani, mégis megkezdődött a nagy múltú épület eltüntetése. Az önkormányzat jelzésére a kormányhivatal azonnal beavatkozott, és átmenetileg sikerült is megállítani a bontást, ám végül a villa sorsa megpecsételődött: 2024 végén eltűnt a hegyoldalból.
Jó hír, hogy az önkormányzat azóta kötelezte a tulajdonost a villa helyreállítására, amely időközben helyi védettséget kapott. Ennek köszönhetően egyszer talán mégis visszakerül a Tündérhegy látképébe az egykor itt álló, sokat látott épület sziluettje – ha nem is az eredeti valójában, de emlékeztetőként arra, ami hosszú évtizedeken át a hely szelleméhez tartozott.
Földváry Gergely