Föld alatti csöveken utazik a jövő szemete
A városi élet problémái között előkelő helyet foglal el a szemétgyűjtés kérdése, amire egyre több innovatív megoldás születik. Az egyik legígéretesebb – bár nem problémamentes – elgondolás: a lakótelepi szemétledobók és a porszívók keresztezésével elszívni a kukák tartalmát. És mindez nem a ködös jövőben, csak a ködös távolban történik, a világ néhány különleges adottságú pontján.
Az ötlet eredendően Skandináviában született, kórházi hulladékok érintésmentes gyűjtésére. Aztán gyorsan kilépett az épületekből, és elindult hódító útjára, hogy kiváltsa a városi kukásautó-forgalmat, a vele járó zajjal és bűzzel együtt. A – légárammal utaztatott szemét alapján – pneumatikusnak nevezett rendszer bizonyos esetekben környezeti szempontból fenntarthatóbb és olcsóbban üzemeltethető.
A rendszer bevált
A ma működő modellek látszólag hagyományos szemeteskukákból, föld alatti, 30-50 centiméter átmérőjű csővezetékekből, valamint egy központi szívó- és gyűjtőegységből állnak, ahová a hulladék megérkezik, majd további kezelést kap. A rendszer kiépítése drága, de ahol sok szemét keletkezik, és szinte folyamatosan üzemeltethető, ott megéri a telepítésre költeni.
Nem kell nagy konténereket tárolni, így sok hely szabadul fel, és a kukásnak sem kell a felszínen megközelítenie minden szemetest. A bedobott szemét – újraértelmezve a panelvilág szemétledobóit – egy csőben lehullik, majd amikor nagyobb adag összegyűlik, akkor az automatikus rendszer beindítja a ventilátort, és vákuum segítségével sorban kiszívja a szemetesek alatt lévő hulladékot. Ezután megkezdődhet a válogatás, a kezelés vagy az előkészítés a továbbszállításra.
A rendszer leginkább olyan kiemelkedően nagy forgalmú helyeken versenyképes, mint Disneyland, vagy épp a mekkai Kába szentély környéke, ahol több száz tonna szemetet termelnek – és dobnak a 350 kuka valamelyikébe – a zarándokok az év minden napján. A 37 kilométeres csőhálózat láthatatlan módon, folyamatosan tünteti el a hulladékot és minden kellemetlen mellékhatását, anélkül, hogy a felszínen járműforgalmat generálni, vagy takarítószemélyzetet fenntartani lenne szükség. A módszer bevált, ezért a következő években majdnem a duplájára bővülhet a szolgáltatási terület.
Marad a szippantás
Lakónegyedekben is működhet ugyanez a metódus, de ott hatékonyabb lehet a mobil begyűjtés. Ebben az esetben a néhány száz méteres gyűjtőcsövek végpontján nem egy szivattyútelep van, hanem egy csőcsonk, amire a speciális gyűjtőkocsi szükséges gyakorisággal rááll, és kiszívja a csövek tartalmát – valahogy úgy, ahogy az emésztőgödrök esetében történik ott, ahol még nem épült ki a csatornahálózat.
A lakossági rendszerek része az egyedi mérés lehetőségét biztosító szenzor, amely pontosan meghatározza a termelt szemét frakcióját, mennyiségét, és ez alapján számláz. Ez a közvetlen visszacsatolás meglepő módon még a legendásan környezettudatos Skandináviában is jelentősen növelni tudta a szelektív gyűjtés iránti fogékonyságot, és mérhető mértékben visszaszorította a megelőzhető hulladékok keletkezését.
A fejlesztés nem állt meg, az újabb rendszerek igyekeznek a szelektív gyűjtés kihívására is válaszolni. Mivel a ledobóaknák és csővezetékek számának megtöbbszörözése nem járható út, ezért a színkódolt zsákok elkülönítése látszik a legjobb megoldásnak. Szintén növeli a hatékonyságot az automatizálás és ezáltal az élőmunka-igény csökkentése. Baj csak akkor van, ha a föld alatt futó csövek eldugulnak, mert akkor nagy szakértelemmel és speciális berendezésekkel kell mihamarabb megoldani a problémát.
Jobb. De olcsóbb?
Persze felmerül a kérdés, hogy az új megoldás távlatosan olcsóbban üzemeltethető-e, mint a hagyományos. A számítások és a gyakorlati tapasztalatok megoszlanak.
Jobb a helyzet, ha a ventilátor megújuló energiával működik, de így is költségesebb, mint a mobil szívóautós begyűjtés. Számottevő megtakarítást jelent a mintegy ötödére csökkenő vízigény is, hiszen a kukásautókat és a kommunális kukákat rendszeresen mosni kell, ami itt sokkal kevésbé szükséges.
Szerencsére a XII. kerületben nincsenek olyan forgalmas helyek, ahová indokolt lenne efféle rendszert telepíteni. Így nyugodtan figyelhetjük, ahogy mindez máshol fejlődik, és fokozatosan kikristályosodnak a jövő városi hulladékbegyűjtési alternatívái.
Barta István