Vívóedző helyett a Nemzet Színésze lett
Valószínűleg most nyugdíjas vívóedző lenne, ha édesanyja révén gyerekként nem kerül Budapestről a Debreceni Csokonai Színház közvetlen közelébe – mesélte Cserhalmi György Kossuth- és Balázs Béla-díjas, érdemes művész, a Nemzet Színésze, aki a Lívia Villa február végén induló beszélgetősorozatának első vendége volt. A gazdag pályát felelevenítő, telt házas est elején fény derült arra is, hogy a házigazda, Balázs Márti és a beszélgetőtárs, Pálosi Juli szintén debreceni. E felütéssel pedig egészen családiassá vált a hangulat.
Cserhalmi György felkonferálásakor szerényen elhárította a neve elé tett jelzőket – ikonikus, színészóriás –, ám mindhiába. A közönség jólesően nyugtázta, amikor Pálosi Juli a Lívia Villában zajló beszélgetés indításaként eredményei, díjai felsorolása helyett József Attila sorait idézte a Thomas Mann üdvözléséből: „Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt fehérek közt egy európait.”
A hazai színművészet egyik legmeghatározóbb alakja azon kevés művészek egyike, aki emberi tartásával és alkotómunkájával olyan értéket képvisel, amit minden magyar ember a magáénak érezhet! Több mint kétszáz filmben játszott, se szeri, se száma színházi szerepeinek, de betegsége miatt évek óta nem állt színpadon. Tavaly jelentős színházi eseménynek számított az írásaiból szerkesztett önálló estje, a Székfoglaló, Novák Eszter rendezésében az Örkény István Színházban.
Nem volt jó gyerek
A Lívia Villában videóbejátszásokban elevenedtek fel Cserhalmi György pályájának állomásai és a 2025-ben megjelenő, nagy sikerű kötet (Csáki Judit: Cserhalmi – Nem lehet mindennap meghalni) legfontosabb gondolatai. A gyökereknél kezdve – a YouTube-on is megtalálható – kisfilmen láthattuk édesanyját, Varga Magda operaénekesnőt, aki a háborús évekről, harmadik gyermeke születéséről, debreceni pályakezdéséről beszélt. Egy másik felvételen együtt énekelt színművész fiával, aki egy bejátszásban Mécs László A királyfi három bánata című szívhez szóló versét adta elő.
„Tegnap volt tizenegy éve, hogy anyám meghalt… Elnézést, most egy kicsit megsokkolt” – reagált Cserhalmi György. Feloldásként elmesélte, hogy a Don Juan egyik előadásán édesanyja ott ült az Új Színházban, és a tapsnál felállva büszkén mondta: „Az én fiam!”
Gyerekként sohasem gondolta, hogy színész lesz. Sporttal telt az élete, Fülöp Miska bácsi vívómester embert faragott belőle. Akkoriban Debrecenben mindenki mindenkit ismert. A színészklub fölött laktak, záróra után hozzájuk ment fel többek között Latinovits Zoltán, Mensáros László, Márkus László.
„Nem voltam túl jó gyerek, kiszedtek a Hamzsabégi útról meg a Bocskai úti általános iskolából, meg voltam sértődve, a nővéreim se akartak debreceni polgárok lenni; mindegy, hogy végül pozitívra fordult a történet. Elég súlyos cuccok voltak ott! Szegény anyám indult a színházba, én meg fönt ültem a kéményen, és mondtam, mama, ha bemész, akkor én nem jövök le…” Itt került szóba a téglási javító-nevelőintézetben eltöltött nem egészen egy év – erről a kemény időszakról a könyvben is olvashatunk.
Díj a polcon
Ki gondolná, hogy a későbbi ünnepelt filmszínészt 17 évesen eltanácsolták egy debreceni forgatáson? Először kaszkadőrként dolgozott, és amikor nem volt dupla gázsis nemzetközi produkció, ment Jancsó Miklóshoz. „Ady hazájában nem értik a szimbólumokat. A mester szimbólumokban gondolkodott, nem akarta direktben megfogalmazni a történelmet” – foglalta össze a Jancsó-filmek itthoni sikertelenségének okát. Szerinte Jancsóval forgatni ünnep volt. A kétszáz-háromszáz szereplőből volt vagy húsz-harminc színész, de a rendező már másnapra mindenkinek tudta a nevét.
„Nem tudom, hogy csinálta! Jogász, történész, néprajzkutató volt, ez a három valahogy úgy állt össze a fejében, hogy ebből tudott egy köztársaságot csinálni. Megmutatta a szocializmuson belül, hogy működhetne egy működő ország, aminek van egy olyan »köztársasági elnöke«, akit bármikor meg lehet szólítani” – mesélte Cserhalmi.
A nagy sikerű Dögkeselyűről így beszélt: „Ezt a filmet tanítják a jogi karon, mert a polgári törvénykönyvbe ütközik minden sora… Állatot nem kínzunk, nőket nem csapkodunk tarkón, legalábbis engem nem úgy neveltek – fejtegette. – Irgalmatlan pechem volt, mert Harsányi Gabira volt kiosztva a szerep, csak a Ragályi Elemér azt mondta, ez a Cserhalmié. Így kerültem én a moziba.”
Mint sok más filmjét, ezt is elvitték a világ minden tájára, fesztiválokra, de nélküle, mondván, „a Cserhalmi nem ér rá, játszik, vagy forgat”. A Mokép vezérigazgatója utazott helyette a titkárnőjével… Aztán szóltak, menjen fel a minisztériumba, ott van a díja a polcon. Mindig azt üzente, tartsák meg. „Ilyen volt a világ. Ezt kellett szeretni. De volt, aki szerette.”
A 12 pont 1989-ben
Szó esett korképekről-kórképekről, háttértörténetekről, forgatások olykor mulatságos kulisszatitkairól és kollégákról – olyanokról is, akik már nincsenek köztünk. Részletet láthattunk Fábry Zoltán Az ötödik pecsét című filmjéből, amiben két ikonikus kedvence, Latinovits és Őze mellett játszik egy kis szerepet. Megtudtuk, hogy a Szerelmem, Elektra létrejöttéhez az író, Gyurkó László barátsága is kellett. Ő akkor központi bizottsági tag volt, országgyűlési képviselő, beállt Jancsó és Hernádi mellé, tolta a filmet.
Nem maradhatott ki a beszélgetésből az a fellépés sem – ma már történelem –, amikor Cserhalmi 1989. március 15-én a tévészékház előtt elmondta a 12 pontot. „Politikailag most se vagyok képzett, fogalmam sincs, mi van a dolgok hátterében. Vannak sejtéseim, de nem attól, mert az agyam erről szólna, hanem zsigerből” – tette hozzá a filmbejátszás után.
A Székfoglalóban úgy fogalmaz, eljön az az idő az ember életében, amikor fel kell tennie magának a kérdést, hogy ki voltam. A moderátor is feltette: Cserhalmi György ki volt? „Ki voltam? A fene tudja… Még nincs vége!” – vágta rá, de komolyra fordítva a szót hozzátette: erről szól az, amit 700 oldalon megírt, és amiből a színház egy 2 óra 20 perces változatot készített.
„De ez nem arról szól, hogy én ki voltam, hanem arról, hogy kik vettek körül, akik által ilyen lettem” – mondta. Végül a közönség is kérdezett, majd kötetlen beszélgetéssel és dedikálással zárult az est.
Sz. D.