A 80-as évek akcióklasszikusai – hullarekordokkal
A bennünk élő Roger Ebert a 80-as években valahogy így foglalta össze a jó film kritériumait: „amiben minél többet lőnek”. Nos, a következőkben e kritikai szempont – pontosabban az áldozatok száma – szerint válogattuk össze a korszak legfenomenálisabb alkotásait, amelyek fura módon egytől egyig az akciófilm műfajából kerültek ki.
Ütközetben eltűnt
Braddock őrmester háborúalkoholista, akinek Vietnam óta nonstop pálinkafesztivál az élete. Ezért visszalopózik a Távol-Keletre, annak biztos tudatában, hogy Ho Si Minh még mindig élvezettel elektrosokkolja túszul ejtett bajtársai ivarszerveit. A falusi turizmus jegyében lángba borít néhány bambuszházat, és szorgosan géppuskázza a Kamu-Rambo-ellenes Deszantegység zsoldosait. Az eredmény 70 halálos áldozat. A piaci dinnyés pultba zuhanó szereplőt ezúton is saját halottunknak tekintjük.
Rambo 2.
John Rambo a filmtörténet másik rommá informált hadtörténésze, akit – hasonlóan Kamasukához a Kincs, ami nincsből – senki sem világosított fel arról, hogy a háború évtizedekkel ezelőtt véget ért. Bár a Rambo első részében gyilkolási kedve a teletubbie-kéval vetekedett, a második fejezetben már jócskán kompenzálta abbéli szégyenérzetét, hogy a helikopterből lövöldöző rendőr is a gravitációnak köszönhetően került fel a ravatalra. Természetesen John J. is a flipflopok őshazájába veszi az irányt, a vietnami túra pedig tokkal-vonóval 81 halálesetet eredményez. (De leginkább a főhős testéről levakart piócákért tűzzük ki a gyászszalagot.)
Vörös skorpió
Bár Rocky kiütötte a filmtörténet legszovjetebb svédjét, majd a meccset követő beszédében kirobbantotta a peresztrojkát, a nonstop mosolyszünetre ítélt Dolph Lundgren újra a sarló-kalapácsos zászló alatt vonul hadba. Ezúttal kommandósként kell likvidálnia egy oroszellenes afrikai csoport vezetőjét, ám amikor arról értesül, hogy a Nu, Págágyí! a Tapsi Hapsi-rajzfilmek silány kópiája, átverve érzi magát, és átáll a lázadók oldalára. Közben pedig olyan bestiális munkát végez exelvtársai rovására, hogy Gorbacsov fejéről leugrik a májfolt, és önálló életre kel. Ellenforradalma nem kevesebb mint 92 halottal jár.
Kommandó
Jó pár éve már, hogy John Matrix ezredes embereivel elűzte a dél-amerikai állam, Val Verde kegyetlen diktátorát. (Val Verde mellesleg Ambi Pur déli határánál terül el, légvonalban mintegy 3900 kilométerre Babosdöbrététől.) Bár Matrix – immár Czibor-Köszméte Lajos álnéven – visszavonultan él lányával, a bukott vezető nyomára akad, és elrabolja Jennyt. Váltságdíjul pedig egy pofonegyszerű és halmozottan észszerű dolgot követel hősünktől: likvidálja utódját, hogy ő régi fényében térhessen vissza a hatalomba. Matrix azonban válaszul feldobja délutáni sminkjét, és magára aggatja a tengerészgyalogság teljes fegyverarzenálját. Az eredmény 105 hulla. Közülük az utolsóra, a testébe fúródó vízvezeték mellett, egy különösen kegyetlen szóvicc („engedd ki a gőzt”) is lesújt.
Amerikai nindzsa
Bár Michael Dudikoff harcművészeti múltja Paudits Béláéhoz volt hasonló, a producerek kiváló érzékkel ismerték fel: a nindzsahacuka ideális viselet számára. Leginkább azért, mert arcával képtelen bármilyen érzelmet közvetíteni, így akár egy csicsás karneváli cicamaszkot is hordhatna forgatás közben. Az általa megformált Joe Armstrong, az amerikai hadsereg közlegénye valahol Soroksár és Indokína határán teljesít szolgálatot. Amikor a Bozótnindzsa Baráti Kör rájuk támad, meglepetésükben az egyenruhás gyépések megfeledkeznek a fegyverhasználatról. Armstrong persze végez a bebugyolált kópékkal, miközben kivételes reflexekkel bíró parasztgazdaként ásónyéllel hárítja el a feléje lőtt nyílvesszőket. Ennél a jelenetnél pedig érvényesül az Amerikai nindzsa-franchise egyik leginkább szembetűnő védjegye: a nindzsák képtelenek vérezni. A schrödingeri vérfürdőben ugyanakkor összesen 114 ember leli halálát.
Tomboló terror
A Family Frost már vélhetőleg tilinkozó űrsiklókkal fogja róni a kistelepüléseket, amikor még mindig napirenden lesz a „karácsonyi film-e a Die Hard?” vita. Feltehetőleg Chuck Norris szuggesztivitása az oka, hogy a Tomboló terror esetében senkit sem foglalkoztat ugyanez a kérdés. (Na jó, legalább ennyit nyom a latba az a tény is, hogy egy Ty-kategóriás alkotásról beszélünk.) Bár az indokolatlan pörgőrúgások világbajnoka egyszer sem hord rénszarvasos szvettert és Rudolf-orrot, a szóban forgó produkció, bizony, karácsonykor játszódik. És mintha a Reszkessetek, betörők! és az Igazából szerelem kényszersugárzása a tévében önmagában nem lenne elég nagy csapás, terroristák ostromolják a nyugati partot. Chuck azonban megunja, hogy képtelen nyugiban betlehemezni, aminek 146 szerencsétlen issza meg a levét. (Lapzártánk után érkezett a hír, hogy Chuck Norris 86 éves korában magához szólította a Teremtőt. Ő pedig kérdés nélkül jött, nyugodjék békében.)
Rambo 3.
– Ki az a John Rambo? Valami isten?
– Isten könyörületes… De ő nem lesz az.
A párbeszéd barátok közt is keményebb, mint öreganyánk diós búrkiflije, egyúttal előrevetíti az abszolút rekordot. Trautman ezredes és az ő Johnny fiúja Afganisztánba utaznak, hogy a helyi turbános-szakállas közösséget segítsék a szovjet megszállók elleni harcban. (Mit sem sejtve, hogy valahol talán egy Osama nevű egyén is ott sündörög a Sandokan-imitátorok között, aki máris vadul teszteli a reptéri fémvizsgálók megbízhatóságát, de ez egy másik történet.) A végeredmény: főhőseink akciójukkal 164 megbízatást adnak a kabuli temetkezési vállalkozóknak.
Kirsch András