Egyre többször riaszt a jelzőrendszer
Családon belüli erőszak, élethelyzetkrízis, kiskorú veszélyeztetése – csak néhány példa arra, mikor aktiválódik a XII. kerületi családsegítő és gyermekjóléti központ jelzőrendszere, amely sokkal több, mint „egyszerű” szociális szolgáltatás. Emberi sorsokat, köztük gyerekekét fordíthatja jobbra, sőt, adott esetben akár életet menthet. A legutóbbi éves szakmai napon az elmúlt időszak tapasztalatairól esett szó, a többi között arról, hogy egyre több felnőtt kerül a rendszer látókörébe.
A XII. kerület élő közösség, családokkal, gyerekekkel, idősekkel, szakemberekkel – megannyi történettel. Ilyenkor azok találkoznak, akik naponta szembesülnek a legérzékenyebb szociális problémákkal, emberi sorsokkal – mondta a Barabás Villában megtartott éves jelzőrendszeri tanácskozás résztvevőit köszöntő Kocsik Tekla alpolgármester. Mint kiemelte, sok család él itt, amelynek tagjai folyamatosan vívják meg a mindennapok harcait, valamint sok idős ember is, ők pedig még azt tanulták, hogy bírniuk kell. A nehézségeket gyakran elrejtik, de attól még nem szűnnek meg a terhek, és a konfliktusok rendszerint a jelzőrendszer élesedésekor kerülnek előtérbe.
Ahol a tapasztalat találkozik a tudással
Kocsik Tekla hangsúlyozta, hogy a jelzőrendszer emberek együttműködése, nem csupán, vagy inkább főképpen nem intézmények hálózata. Akkor működik jól, ha a szakemberek ugyanannak az élethelyzetnek a különböző oldalait látják, és ezek a tapasztalások, tudások összeérnek. Emlékeztetett arra is, hogy a stressz az egyik legnagyobb probléma, mert szinte folyamatosan jelen van az életünkben. Nem az a kérdés, hogy tapasztalunk-e nehézségeket, hanem hogy észrevesszük-e, jelezzük-e ezt másoknak.
A szakmai találkozó lényege, hogy a tapasztalat találkozzon a tudással, hogy a szakemberek megerősítsék egymást: ebben a munkában senki sincs egyedül. Kocsik Tekla hitet tett amellett, hogy az önkormányzat feladata ennek a nehéz munkának a segítése, a szükséges feltételek biztosítása. Továbbá az is, hogy olyan programokat indítson, amik egy tudatos, egymásra épülő folyamat részei.
„Egy közösség nem azért erős, mert nincsenek benne problémák – tette hozzá. – Akkor vagyunk erősek, ha észrevesszük ezeket, és támogatjuk egymást. Ez az a közösség, ami nemcsak önmagában létezik, hanem megtart, ez pedig a mi közös felelősségünk.” 
A gyermekbántalmazás hatósági ügy!
A XII. kerületi családsegítő és gyermekjóléti központot vezető Rétvári Zsófia elmondta, hogy az intézménynek minden évben kötelező összehívnia a jelzőrendszeri tanácskozást. Habár eredetileg a gyerekeket veszélyeztető problémák megelőzése érdekében koordinálják a jelzőrendszert, egyre nagyobb figyelmet kapnak a felnőttek is (60 százalékban gyerekek az érintettek, a maradék 40 százalék viszont a felnőttek érintettségének növekedését jelzi). A gyámhivatal mellett jellemzően oktatási intézményekből érkeznek elsősorban bántalmazásra, egészségügyi elhanyagolásra, párkapcsolati konfliktusokra utaló jelzések a családsegítőhöz.
Gyermekbántalmazás gyanújánál kötelező a hatóságot is bevonni. Egyre több a pszichiátriai nehézségekkel kapcsolatos jelentés, valamint iskolai hiányzásokról, magatartászavarokról, tanulási zavarokról érkeznek jelzések. Felnőttek esetében a rendőrségtől, a lakosságtól és az önkormányzati irodáktól is kap információt a családsegítő.
Ha egy gyermek vagy felnőtt az intézmény látókörébe kerül, először kapcsolatfelvétel történik, majd megkezdődik a bizalomépítés és az erre épülő segítő munka. A felnőtteknél, mivel önkéntességen alapuló együttműködésről van szó, a családsegítő tulajdonképpen felajánlja a segítségét.
Kulcsfontosságú az emberi tényező
Rétvári Zsófia felhívta a figyelmet arra, hogy a gyerekek esetében sokszor még a szakemberek is nehezen tudják elkerülni az ún. érzelmi bevonódást. Nem könnyű döntéseket hozni arról, hogyan tovább, és ez akkor is igaz, ha a szakmai protokollok pontosan meghatározzák, mikor mi a teendő. A személyes tényező tehát kulcsfontosságú, hiszen a professzionális segítő nem egy arctalan intézmény, ő is ember.
A családsegítő vezetője elmondta, hogy a jelzőrendszeri megbeszélések mellett rendszeresen tartanak egyeztetéseket szakmai csoportokkal. Hangsúlyozta, hogy egyre többször telefonálnak magánszemélyek, például azért, mert a szomszédjuk nehéz helyzetbe került. A rendőrségtől, a gyámhatóságtól és a köznevelési intézményektől érkezik a jelzések 60 százaléka. Pszichiátriai betegséggel érintettek esetében a Félsziget Klubház is bekapcsolódik a segítő folyamatba.
Rétvári Zsófia összegzésként kiemelte, bármilyen ügyről van is szó, a lényeg a támogató és humánus hozzáállás, az intézményhálózat együttműködése, valamint – ami talán ezeknél is fontosabb – az emberi tényező. Az, hogy az egymás mellett élők figyeljenek egymásra, és ne habozzanak segítséget kérni a rászorulók számára.
MM.