Ki a legjobb ex-fiúzenekartag?

Harry Styles: Kiss All the Time. Disco, Occasionally.

De most tényleg, ki a legjobb ex-fiúzenekaros popsztár? George Michael? Ha a Wham! boybandnek minősíthető, akkor persze. Ez viszont azért kérdéses. Michael Jackson? Hát, ja. A Jackson 5 és a Jacksons kinda boyband volt, de azért nem az a klasszikus értelemben vett fiúzenekar. Az inkább az, amelyiket gonosz menedzserek raktak össze, hogy nagyon sok pénzt keressenek: New Kids, East 17, Take That, Backstreet Boys, NSYNC. Akkor meg Robbie Williams és Justin Timberlake csap össze, ugye? Ha nem számítjuk az utóbbi évek k-pop boybandjeinek áradását (BTS és társai), akkor az utolsó nagy fiúzenekar egyértelműen a One Direction volt, és az X-faktor kiesőiből összeálló kvintett mindegyik tagja vitte valamire szólóban is. Ám senki nem annyira, mint a stílusikon Harry Styles, aki eddigi három lemezével meglepetést tudott okozni, szóval Robbie és Justin nyomában lohol. A negyedik album biztonsági játék lett. Már elsőre szuperkönnyen fülbemászó, langyos-kellemes, dance-popos kísérőzene a semmihez, bármihez. Fajsúly nem került bele, így a tróndöntés sem aktuális. Attól még mindenhol listavezetőként kezdte. Ő most a legnagyobb férfi popsztár. (2026, Erskine/Columbia/Sony)

HELP(2)

Az 1993-ban alapított War Child segélyszervezet az egyik legkézenfekvőbb módon segíti elő a misszióját („azonnali segítséget, oktatást, speciális mentális egészségügyi támogatást és védelmet nyújtani a konfliktusok által sújtott gyermekeknek világszerte”): művészek összefogásával, segélykoncertekkel, segélylemezek kiadásával. A sorban első ilyen rögtön a műfaj egyik, ha nem a leghíresebb válogatásalbuma lett. Az 1995-ben kiadott The Help Album – az akkori fősodor élmezőnyének (Oasis, Blur, Suede, Manic Street Preachers, Radiohead, Portishead, Massive Attack, Orbital stb.) új, exkluzív felvételeivel – az ex-Jugoszlávia területén háború sújtotta gyerekeket segítette. A tényleg nagy sikerű lemezt számos hasonló – jelentős, de kevésbé monumentális megvalósítású – válogatás (1 Love, 2002, Hope, 2003, Help!: A Day in the Life, 2005) követte, a legutóbbi, 2009-es War Child presents Heroes óta viszont nem volt ilyen vállalkozás. Nem mintha ne lett volna a világban gyerekeket mindennél inkább súlyosan érintő felesleges öldöklés. És ne lenne most is. A szándékosan az 1995-ös album sikerét és minőségét megcélzó HELP(2) azért is tud akkorát szólni, mert Ukrajna, Gáza háború sújtotta övezetei mellett a megjelenés idején tört ki egy újabb kemény konfliktus Iránban. Ahhoz, hogy minél több bevételt termeljen egy ilyen lemez, jó zene kell. Az először itt hallható új dalok mellett kollaborációk, feldolgozások teszik változatossá ezt az összességében egységesen magas színvonalú albumot. A Blur (oké a frontember, Albarn, valamint a gitáros, Coxon két külön projektben), az Oasis, a Pulp most is szerepel, sőt a Portishead képviseletében Beth Gibbons is visszatért. A további nagy nevek (Arctic Monkeys, Depeche Mode, Olivia Rodrigo) mellett az aktuális menősereg (Cameron Winter, Black Country, New Road, The Last Dinner Party, Wet Leg, Big Thief, Fontaines D.C.) is jelen van, de akad bőven ötletes finomság is. Például Arooj Aftab és Beck ihletett duettje, az Ezra Collective és Greentea Peng dubos lebegése, vagy épp az Anna Calvi–Ellie Rowsell–Nilüfer Yanya–Dove Ellis alkalmi kvartett egészen megejtő dala. Segélylemez, amit bátran megvehetünk, mert nemcsak jó ügyet támogatunk vele, de még évek múlva is elő fogjuk szedni. (2026, War Child Records)

BJ