A "mély érzésű bohóc" és nemzedéke
Az alig négy hónapja elhunyt Kálloy Molnár Péter Mezőcsátról indult el a világot jelentő deszkák felé; eljátszotta Tóbiást, Kucót, Hamletet, Villont, Sancho Panzát; és nélküle itthon éppúgy elképzelhetetlen a S.Ö.R. (Shakespeare Összes Rövidítve), a Beugró, mint Ben Stiller filmjei. Barátja és munkatársa, Szabó Zoltán Attila író – vele közösen több irodalmi est, színházi produkció és dokumentumfilm alkotója – öt éve K.Ö.R. (Kálloy Összes Rövidítve) címmel rendhagyó színészportrét írt róla, amely kávéházi beszélgetések hangulatát idézve követi nyomon a színművész pályáját, életét. A könyvről és főszereplőjéről zajlott beszélgetés március elején az Ugocsa utcai könyvtárban.
Kálloy Molnár Péter élete utolsó éveiben családjával a Hegyvidéken lakott. A tavaly decemberben, 55 évesen elhunyt színművészről Szabó Zoltán Attila K.Ö.R. – Kálloy Összes Rövidítve címmel írt könyvet, amelyről a szerző az Ugocsa utcai könyvtárban tartott emlékező esten beszélt bővebben március elején. Az öt évvel ezelőtt megjelenő, gazdag képanyagot is tartalmazó kötet címe természetesen Kálloy Molnár Péter S.Ö.R. (Shakespeare Összes Rövidítve) című nagy sikerű előadására utal.
„Az ember nehezen szokik hozzá, hogy valaki harminc évig a barátja, és ő egyszer csak hirtelen eltávozik az élők sorából. Azt is nehéz felfogni, hogy az eddigi sok közös alkotómunka után, sajnos, már mi mindent nem fogunk megcsinálni” – kezdte Szabó Zoltán Attila, aki megemlítette, hogy a könyvtártól a színházon át a zenei platformokig tervezik elmondani Kálloy Molnár Péter, a "mély érzésű bohóc" történetét (a jelző a könyve hátlapján olvasható).
A problémás közeg
Az esemény vendége, Bozók Ferenc író, esszéista, piarista szerzetes egy videoanyaggal készült. Részletet nézhettünk meg a K.Ö.R. megjelenésekor a Jókai Anna Szalonban felvett beszélgetésből. Akkor senki sem sejtette, hogy ez a kötet szintézis lesz…
A könyvírás gondolata régóta érlelődött, ám amikor Kálloy Molnár Péter közelített „a félelmetes ötvenéves korhoz”, Szabó Zoltán Attilával megérezték, hogy ez korszakhatár. Nem klasszikus színészkönyvet készítettek, hanem barátságuk egyfajta összegzését, ami egyben generációs visszatekintés is. A sztorizáson kívül az 50 és fél év tanulságait fogalmazták meg, így lett ez egy nemzedéki könyv, egy barátság története. És egy művészemberé, akinek állandó problémát okozott a magyarországi kulturális közeg, amelyben szinte fontosabb, hogy ki kivel és hol haverkodik, mint például az, hogy ki mond jobban verset.
A szerző elmesélte, úgy tervezték, hogy ez a kötet az első rész lesz, mivel még nagyon sok minden történik majd Kálloy Molnár Péterrel, és amikor lejön a színpadról, s már csak Ben Stillert szinkronizálja, akkor ő is ír egy könyvet Szabó Zoltán Attiláról. Azt viszont álmukban sem gondolták, hogy a furcsa 2025-ös évben az összes történet, kellemes hangulat és komoly pillanat egy gránitszerű tömbbé áll össze.
A "középre esettek"
Nemzedékük „a már nem és még nem generáció” – fogalmazta meg a kötet kulcsmondatát Kálloy Molnár Péter. Ez sok szempontból igaz az 1968–78-ig születettekre – fejtegették a beszélgetők. Az ő felnőttkoruk "fantasztikus tobzódással" indult, lehetőségek tömkelegével élhettek, úgy gondolták, hogy nagy tervekkel, célokkal bekebelezhetik a világot. Sok minden meg is valósult, mégis valahogy azt érezték, hogy a dolgok egyre szűkülnek.
Talán azért is lettek ők ilyen „középre esett” nemzedék: a rendszerváltó generáció privatizált, az utánuk jövők pedig már sokkal tájékozottabbak a világban, nekik viszont mindenhez hosszabb út vezetett. „Hogy van az, hogy 70-80 éves emberek színházigazgatók; mikor leszek én színházigazgató?” – kérdezte Kálloy Molnár 50 évesen. Furcsállták azt is, hogy a világ elanyagiasodott, és azt látták, hogy szinte nem számít más, csak a pénz.
Utolsó beszélgetéseikben, amikor már súlyos betegen nagyon figyelt arra, hogy a környezetében lévők ezt ne érezzék tehernek, a színművész azt mondta a barátjának: „Figyelj, Zoli, úgy gondolom, azt mi nagyon jól csináltuk, hogy mindig fölötte voltunk ennek az anyagi világnak.” Mennyivel jobban esett egy gesztus, hangulat, jó érzés; az, hogy nem a gázsi volt a fontos, hanem hogy megcsinálták a Beugrót, a S.Ö.R.-t!
Játékra fel!
Kálloy Molnár Péter és Szabó Zoltán Attila barátsága 1992 körül a Komédium Színházban kezdődött, ahol az alapító, Radó Gyula a feltörekvő fiatal művészeket hozta össze az idősebb mesterekkel. Irodalmi esteket, írótáborokat, színházi projekteket, dokumentumfilmet csináltak együtt. Kálloy Molnár benne volt a Szabó Zoltán Attila főszerkesztésében megjelenő Nyugat Plusz irodalmi folyóirat rangos alkotócsapatában is, valamint közreműködött a Hangzó Nyugat Plusz CD-sorozatban, amely hozzáférhető a YouTube-on.
A közös emlékezés végén a Játékra fel! rész hangzott el a kötetből. Ennek az a lényege, hogy szavakra, nevekre, fogalmakra csípőből kell válaszolnia a kérdezettnek, és azt mondania, ami elsőre eszébe jut a témáról.
A „Kálloy Molnár Péter mint költő” felvetésre ez volt a színművész reakciója: „Úgy tűnik, majd a halálom után…” Arra, hogy "Kálloy Molnár Péter mint zenész", azt válaszolta: „Úgy tűnik, majd a versek után”, míg a "Kálloy Molnár Péter mint színész" kijelentésre ekképpen reflektált: „Úgy tűnik.” Ezzel arra utalt, hogy igazságtalan módon csak a színészt akarták látni benne. Érezte, hogy nincs a helyén.
A könyvtári beszélgetés zárásaként elhangzott, hogy Czeizel Endre és Kálloy Molnár Péter műveiből, azokra mások reflexióival, Nyugat Plusz-különszám készül az Ünnepi Könyvhétre.
Sz. D.