Breznó lépcső

A Sas-hegy oldalában nyújt "rövidítési" lehetőséget a hegyre igyekvő gyalogosok számára a Hegyalja út egyik kanyarulatát levágó Breznó lépcső. A Hegyalja út 51.-től, a 79-es számig tartó lépcsősor 1932-ben kapta a nevét az egykori Zólyom vármegyében fekvő Breznóbánya városáról.

Szlovákia térképén ma Brezno néven találhatjuk meg a Garam partján fekvő ősi bányászvárost, amely negyvenhárom kilométerre fekszik Besztercebányától. A terület már régóta lakott; a város közelében késő bronzkori leletekre bukkantak a régészek. Írásban először 1265-ben jelent meg a neve a második államalapító, IV. Béla egyik oklevelében. Az arany-, ezüst- és vasbányái révén gyorsan fejlődő település 1380-ban kapott városjogot Nagy Lajos királytól.

A Breznó lépcső a Sas-hegy oldalában

1655-ben szabad király város rangjára emelték, azonban a kiváltságok ellenére sem sikerült olyan ütemben fejlődnie, ahogyan a többi felvidéki bányavárosnak, ezért 1770-ben elvesztette azokat. A XIX. század folyamán Breznóbánya a szlovák nemzetiségi mozgalmak egyik központjává vált, ekkor már több szlovák élt ott, mint magyar: egy 1910-es összeírás szerint 4179 lakosból 3081 volt szlovák és 1010 magyar. 2004-ben a városban 22 800-an laktak, többségükben szlovák nemzetiségűek.

Mindennek ellenére számos magyar kulturális emléket őriz a város: reneszánsz stílusú polgári házakat, klasszicista városházát és evangélikus templomot. A látogatók első útja általában Breznóbánya főterére vezet, ahol az 1830-ban épített, nemrég felújított Városi-torony, a település egyik jelképe kapott helyet. Breznóbánya leghíresebb szülöttje Herman Ottó, a neves természettudós. Az 1835-ben született polihisztor azonban csak gyermekéveit töltötte ott, majd 12 éves korában szüleivel elköltözött a Miskolc melletti Alsóhámorba. A város története iránt érdeklődők a régi városháza épületében állandó helytörténeti kiállítást tekinthetnek meg.

B. A.