A fotó, mint médium

A különböző stílusban alkotó művészek egy része már évek óta visszajár, és jó előre jelentkezik, hogy részt vehessen a rendezvényen, mások idén jöttek először. Breznay Andrásnak, a Budai Rajziskola pedagógusának, a művésztelep vezetőjének a célja, hogy évről évre visszahívjon egy tehetséges csapatot, de mindig szükség van új művészek bemutatkozására is. Őket – főleg a külföldieket – az internet segítségével választja ki. A művésztelep minden alkalommal egy központi téma köré szerveződik: tavaly a panorámafestészet, idén pedig a fénykép kapta a főszerepet (emellett a festők természetesen egyénileg is alkothatnak).

Füzes Gergely

Breznay elmondta, hogy a fotót mint médiumot választotta elsődleges témának, mert kíváncsi volt, az egyes alkotók mit tudnak kezdeni saját stílusukban egy-egy fényképpel. A legkülönfélébb alkotások születtek, akadt, aki már-már "hiperrealista" módon visszaadta a fotót a vásznon, volt, aki egyszerűen beleragasztott egy-egy fényképet a festménybe.

Breznay András és Szegedi Csaba

Szegedi Csaba, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára érdekes megoldással dolgozott: digitális fényképezőgéppel készített felvételeket, amelyeket számítógép segítségével teljesen átformázott, míg kizárólag csak a színek és a formák domináltak bennük, és az így kapott képeket kinyomtatta. A számos nyomtatott kép közül ezután választotta ki azt, amelyik "megérdemelte", hogy vászonra vigye. A festés során azonban nem ragaszkodott szolgaian a nyomtatott képhez, ezért az elkészült festmény már nem is hasonlított az eredeti fotóhoz.

A meghívott művészek élvezték a nyugalmat, a csendet, a zöld környezetet. Kisebb bosszúságok érték csak őket, például az erős szél belefújta a Balatonba egyikük vásznát, amely nem is került elő. Az ideális körülmények ellenére Breznay jövőre szeretne visszatérni egy XII. kerületi helyszínhez (régebben a Fülemile úti napközis táborban, illetve egy alkalommal egy helyi hotelban látták vendégül az alkotókat), hiszen már a nevében is hegyvidéki ez a művésztelep.

Mint minden évben, most is készült egy nagyméretű festmény, amelyet a résztvevők közösen festettek meg. Ezúttal Jókai Mór volt a közös kép témája, s az elkészült művet az alkotók a XII. Kerületi Művelődési Központnak ajándékozták. Egyébként valamennyi művész egy-egy festményét a kerületnek ajánlja fel minden évben, köszönetképpen a táborban való részvételért.

Breznay András Jókaival "szellemet akart idézni", azaz ráirányítani a figyelmet arra, hogy Hegyvidék mindig is a zöldterületeivel, kertvárosi hangulatával él az emberek emlékezetében. Olyan kerület, ahol az ember nyugodtan alkothat – ezt szimbolizálja a háza kertjében álló Jókai alakja. Breznay szerint ápolni kell kultúránkat, hogy pajzsként tarthassuk magunk elé, ezzel is megszilárdítva kötődésünket hazánkhoz és szűkebb lakóhelyünkhöz.

Balázs Attila

SZÍN-MOBIL KÉPEK
A színek művészetéről tartott bemutatót a művésztelep résztvevői számára Márton Géza, a Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége EFIAP minősítésű alkotója, az Omnicolor Polgári Televízió vezetője. Márton Géza már évtizedek óta foglalkozik ezzel a művészeti ággal, amelynek lényege, hogy különféle átvilágítható fóliákban olyan szerkezeti változásokat hoz létre, melyek egy – a fotósok által jól ismert – polárszűrő segítségével színekben rajzolódnak ki vetítés során. Az így létrejövő képek különlegessége, hogy a szűrő elforgatása a színek megváltozását eredményezi, ami a mozgás illúzióját kelti, holott a kivetített kép áll a vásznon. Innen a szín-mobil elnevezés. A bemutatón elhangzott, hogy a színmobil azért tekinthető mobil képzőművészetnek, mert nem csupán a térrel és a kompozícióval játszik, hanem időben is változik, és ezzel további kifejezési lehetőséghez jut az alkotó. Sok esetben a zenével rokonítható, mivel a képek és színek hasonlóképpen kapcsolódnak egymáshoz, mint a zenében a szólamok. A művésztelepen látott képek leginkább természetes színeikkel hatottak a színek világában nagyon is jártas festőművészekre. A bemutató végén egy zenével aláfestett összeállítást tekintett meg a nemzetközi publikum, amelyben Márton Géza utóbbi években alkotott, folyamatosan változó színvilágú művei szerepeltek.

A KÖZÖS KÉP
Ahogy minden évben, ezúttal is készítettek a művésztelepen részt vevő alkotók egy nagyméretű, közös képet. Tavaly, amikor a panorámakép volt a tábor fő témája, egy látképet festettek a Jánoshegyről és a környékéről, mégpedig úgy, hogy a vásznat függőleges sávokra osztották, és minden egyes művész a saját stílusában készítette el a saját sávját. Ezúttal – az idei témának megfelelően – a művészek régi Jókai-fotókat kaptak: az egyiken a dolgozószobájában volt látható a nagy mesemondó, a másikon a svábhegyi kertjében. A két fényképet a vásznon összedolgozták, a dolgozószobában álló Jókait állították a kertjébe. Breznay a festmény sajátosságainak és a művészek alkotói stílusának megfelelően osztotta ki a kép egyes tartalmi elemeit. A már-már szinte fényképszerűen realistán festő Bartosz Kolata kapta például feladatul Jókai arcának és kezeinek megfestését. Mások az író ruháját vagy a háttér egy-egy elemét készítették el.
Breznay szerint ezek a közös képek segítik, hogy a művészek megismerjék egymást, tanuljanak a másiktól. Ugyanakkor egy ilyen közös alkotás elkészítése nem kevés kompromisszumot és alkalmazkodó készséget kíván az egyébként többnyire elvonultan alkotó festőktől.

A VENDÉGEK
Idén Magyarországról Boda Melinda, Füzes Gergely, Balázs Imre Barna, Szegedi Csaba, Horváth Éva Mónika és Breznay András, Kárpátaljáról Medveczky Ágnes, Villárek Tibor, Kopriva Attila és Jurij Seleviczki, az erdélyi Nagybányáról Győri Kinga, Délvidékről pedig Zsáki István érkezett a XI. Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelepre. Szmirnov Oleg Fehéroroszországból, Bartosz Kolata Írországból, Varsányi Éva pedig Olaszországból utazott a Balatonhoz, hogy részt vegyen az alkotótábor munkájában.