Hizlaló lakás

Ha belépünk egy lakásba, azonnal hatnak ránk a színek, a bútorok, a rend, avagy a rendetlenség, a tisztaság, a növények, az illatok. Vendégként általában nem azt nézzük először, hol találhatunk valami ennivalót. Pedig feltűnhet egy kis kekszes doboz a konyhaszekrény elérhető polcán, gyümölcs és/vagy sütemény az ebédlőasztalon, egy kis sós mogyoró vagy dió, perec a nappaliban, a televízió előtt. Csokoládé, desszert, gyorsan kínálható nassolnivalók a polcon, a szekrényben, az ebédlőben vagy a nappaliban. Észrevétlen csábítások az arra érzékenyeknek, és még sok más hely a lakásban, amely egyeseket evésre ösztönöz, míg mások számára semleges. Ne tartsunk otthon ennivalót? Természetesen nem ez a megoldás, hiszen az otthonunk többek között az étkezések helyszíne is. Akkor mi a baj?

Otthon, édes otthon
Bizonyára többen tapasztalták, ha elmennek egy pékség előtt, és onnan friss péksütemény, kenyér illata árad, az éhségérzet vagy az evés igénye azonnal feltámad bennünk, még akkor is, ha eredetileg nem voltunk éhesek, vagy éppen nemrég ettünk. Ezt használják ki a metróban árusító látványpékségek, amelyeket inkább nevezhetnénk illatpékségeknek. Tény, hogy bizonyos étkezési ingerek helyhez, szituációhoz, környezethez köthetők vagy kötődnek egy-egy hosszabb, rövidebb folyamat során. Gondoljanak csak a pavlovi reflexekre!

Ha valaki az otthonában a legkülönbözőbb helyeken eszik, vagy egy meghatározott filmsorozat alatt mindig majszol valamit, akkor előbb-utóbb éhséget fog érezni akkor is, ha éppen nem éhes.

Nézzünk két egyszerű példát.
1. Ha napi életritmusunk úgy alakul, hogy az esti híreket mindig megnézzük a tévében, de mire hazaérünk, előtte már nincs idő megvacsorázni (és tudjuk, hogy a késői vacsora nem egészséges), akkor állandóan a híradó alatt, tévézés közben vacsorázunk. Figyeljük meg, mi történik, ha véletlenül lehetőségünk adódik előtte enni: amint leülünk híreket nézni, fellép az éhségérzet, mert hónapok, évek alatt a műsor nézéséhez kapcsolódott az étkezés, és ez erős ingerként hat az emberre.
2. Minden alkalommal munka után vásároljuk meg a vacsorához szükséges alapanyagokat. Mivel az ebéd már régen volt, éhesen megyünk a boltba, ezáltal néhány „nasi” is kerül a kosárba, amit aztán azonnal el is fogyasztunk (felesleges energiabevitel). Hazaérve bepakoljuk az ételeket a hűtőszekrénybe, illetve elkészítjük a vacsorát. Ha megpróbálunk változtatni, és nem naponta vásárolunk be, vagy nem éhesen megyünk haza, egy ideig akkor is óhatatlanul először a hűtőszekrény felé vesszük majd az irányt, hiszen a hazaérkezés (egy, az étkezést tekintve közömbös inger) és az evés a rossz szokás következtében összekapcsolódott.

Készítsünk tervrajzot!
Az olyan ember, aki a lakás legkülönbözőbb pontjain eszik, hasonlókat érez ezeken a helyeken akkor is, ha nem éhes. Ehhez társul még, hogy a túlsúlyos, elhízott emberek sokkal inkább a különböző ingerek hatása alatt állnak, mint normál súlyú társaik. Ezért az ételek illatára, egy adott helyre, filmre és egyéb, számukra az étkezéssel összefüggő ingerre sokkal nagyobb intenzitással reagálnak. Az ekkor fellépő éhségérzet nem jelent valós fizikai táplálékigényt. Ezek azok a szituációk, amelyek – sokszor észrevétlenül – néhány kiló pluszt okoznak.

Nézzük meg más szemszögből a lakásunkat, munkahelyünket! Készítsünk részletes tervrajzot az otthonunkról! Jelöljük be pirossal azokat a helyeket, ahol ételeket, nassolnivalót, gyümölcsöt tartunk: hűtő, konyha, ebédlőasztal (ha azon általában van gyümölcs vagy egy kis ropogtatnivaló) dohányzóasztal stb.

Ezt a tervrajzot néhány napig hordjuk a zsebünkben, és jelöljük meg feketével mindazokat a helyeket, ahol enni szoktunk. Ha a dolgozószobában, a gép előtt megettünk egy almát, vagy a televízió előtt a nagy izgalomban bekaptunk egy kocka csokoládét, azt is. Ha nem csak egy helyre koncentrálódnak a színek, bizony, lakásunk a „hizlaló otthon” kategóriába, mi pedig a környezeti ingerek által befolyásolható emberek csoportjába tartozunk.

Hogyan tovább?
1. Meg kell szüntetni azokat a környezeti ingereket, amelyek feleslegesen váltanak ki étkezést. Ha megszakítjuk az összefüggést a tévézés és az étkezés között (természetesen nem máról holnapra), akkor a televízió nem evésre fog ösztönözni, hanem információszerzésre, szórakozásra. Tehát válasszunk ki egy helyet a lakásban, ahol minden ételt – a nassolnivalót is – elfogyasztjuk. Csak ott együnk, ne legyenek kivételek!
2. Ha eszünk, közben ne olvassunk újságot, ne telefonálgassunk. Ténylegesen élvezzük, amit eszünk!
3. Távolítsunk el mindenfajta ennivalót azokról a helyekről, amelyek normális körülmények között nem étkezésre szolgálnak. Kicsit olyan ez, mint a nagytakarítás. Nem könnyű, de megéri! Feltárjuk a lakás étkezésre csábító pontjait, majd ezek fokozatos megszüntetésével felszámoljuk a felesleges kilókat eredményező, eddig láthatatlan kalóriaforrásokat.

(Forrás: TESZ Alapítvány)

B. J.