Kerti tó létesítése
A tó talán az egyik leggyorsabban terjedő kerti elem. Néhány évtizeddel ezelőtt a hegyvidéken keresve sem lehetett találni ilyeneket, ma pedig szinte minden újonnan tervezett vagy felújított kertben ott csillog a kisebb-nagyobb víztükör.
Színes tündérrózsák |
Alakjánál a természetes hatás elérése érdekében a szabálytalan formák kerülhetnek előtérbe. A szabályos medencének csak a kötött stílusú kertekben van létjogosultsága. A tó elhelyezésénél két szempontot érdemes fi gyelembe venni: a ház mellett jobban látható, de kevésbé természetes hatású, távolabb viszont könynyebben körbeültethető, beolvasztható a kertbe, ám ezáltal látványa csak akkor nyújt élményt, ha kisétálunk hozzá.
Szabályos partvonallal is barátságos |
A tó növényvilágának kialakítása már a tervezésnél elkezdődik. A fóliából olyan területeket kell kialakítani, amelyek megfelelnek egyes növénycsoportok igényeinek. Így ki kell képezni üde zónákat a mocsári, lápi fajoknak, egy már vízborította részt a sekély vízben élőknek, s mélyebb – általában fél méter mély – padokat a tündérrózsáknak. Az ennél mélyebb vízbe az úszó hínárokat telepíthetjük. Természetesen a tó körül helyet kell biztosítani a vízparti növényeknek és a hátteret adó fajoknak is. A kerti tavak leggyakoribb és leglátványosabb növényeiről, a tündérrózsákról érdemes külön is szólni. A csoport változatossága széles határok között teszi lehetővé a telepítést. A törpe méretű fajtáknak elég egy tíz centi mély dézsa is, míg az arasznyi virágokat nevelő óriások méteres vízmélységet igényelnek. A virágok színe a fehér és a vörös között változik. Levelei fajtától függően akár négyzetméteres felszínen is boríthatják a víztükröt. A szaporítás tőosztással otthon is könnyen elvégezhető. A nagy méret miatt jelentős tápanyagmennyiségre is szükségük van, aminek pótlásáról rendszeresen gondoskodni kell.
Ritka trópusi tündérrózsa |
A tó karbantartása az épített elemek állagmegóvása mellett a növények – és állatok – igényeinek folyamatos kielégítését is jelenti. A legfontosabb kérdés rendszerint a víz megfelelő minőségének megőrzése, hiszen ez az egész életközösség alapja. A víz szűrése, utánpótlása és tisztítása mellett törekedni kell a biológiai egyensúly kialakítására. Olyan növényeket és állatokat érdemes betelepíteni, amelyek egymás mellett élve egymás életfeltételeit nem rontják. A halak tartását például megkönnyíti az oxigéntermelő hínárok jelenléte, vagy a szúnyoglárvák elszaporodásának megakadályozásában jó szolgálatot tesz néhány béka (amelyek azonban hangos brekegésükkel sok fejfájást is okozhatnak a környéken lakóknak). A konkrét életközösség kialakításában a tapasztalat és a helyi adottságok ismerete nyújtja a legnagyobb segítséget. A „beállt”, egyensúlyban lévő tó a kertbarát büszkesége és legkedvesebb pihenőhelye lehet.
Barta István