Kirajzás

A kerületben élő Szarka Csilla tíz évvel ezelőtt fejezte be tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, 1999-ben pedig elvégzett egy ikonfestő kurzust. Már a diplomakiállításon kitűnt munkáival: ceruzával kombinált akvarelljeit Szeifert Judit művészettörténész a tárlat legérzékenyebb, legátgondoltabb alkotásainak nevezte. 

Szarka Csilla vászonra is dolgozik

Néhány évvel később ugyanő már az általa „lírai archaizmusnak” nevezett irányzat egyik reprezentánsaként mutatta be az azóta több ízben díjazott művészt. A budavári Magdolna-toronyban kiállított képei kapcsán ezt írta róla: akvarell- és porfestéket, különféle krétákat, pasztellt, ceruzát és plextolt használ. Ez utóbbi segítségével egymásra rakódó, több rétegű, hártyás felületet hoz létre képein. Érdekes azonban, hogy ezekkel az anyagokkal vászonra is dolgozik, miáltal olajfestékhez hasonló hatást ér el. Újabb képein már nem a vonal, hanem a folt a fő képépítő elem. Kedveli a tört színeket: az okkerek, zöldek, rózsaszínek halványabb, fehérrel telített árnyalatait.

A Virányosi Közösségi Házban rendezett bemutatót Kérész Gyula nyitotta meg. Egyebek között elmondta, hogy Szarka Csilla Kirajzás című festménye elnyerte a Magyar Festészeti Alapítvány egyik díját. A képen egy rákszerű alakzat látható, amely – tudván azt, hogy a kép alkotója a lét totalitását akarja megragadni – úgy is értelmezhető, hogy háttal a jövőnek, környezetünk és a magunk pusztulásával nem törődve rajzunk szét a Földön.

A „kirajzás” olyan értelemben is érvényes, hogy mostanában egyszerre több időszaki tárlaton is találkozhattunk Szarka Csilla munkáival: a IX. Egyházművészeti Kiállításon a hatvani Moldvay Győző Galériában, Az álom arcai című csoportos kiállításon, amelyet a Magyar Festők Társasága rendezett a Csepel Galéria új helyiségeiben, valamint a Vas utcai Weszely Galériában, ahol a vele együtt tanító művésztanárokkal mutatott be képeket.

A

A virányosi kiállítás november 8-ig látható. Cím: XII., Szarvas Gábor út 8/c.