A téli károk megelőzése
Az elkészült „télikabát” |
A mélyebb – 70-80 centiméteres – vízbe helyezett növények átvészelik a telet, a halak az iszapban áttelelnek, de a szivattyúk, szűrők és csővezetékek könnyen elfagyhatnak. Ha nincs más mód a megvédésükre, vásároljunk a szakkereskedésekben kifejezetten kerti tavak fagymentesítésére kifejlesztett szert. Ez az anyag úgy csökkenti a tó vizének fagypontját, hogy nem káros a növényekre, halakra.
Fagyrepedés |
A mérsékelt égövhöz szokott fák – levéve a gondot a kertész válláról – gondoskodnak téli túlélésükről. A koros gyümölcsfák azonban érzékenyek a fagykárokra. A hosszú, függőleges fagylécek, repedések vagy felületi pikkelyhámlások akkor alakulnak ki, amikor a hideg téli napokon a napsugárzás felmelegíti a sötét törzset. Így a meleg déli oldal és az árnyékos északi rész között jelentős hőmérséklet-különbség alakul ki, ami mélyen megrepeszti a kérget.
Délszaki növény védelme |
A védekezés legegyszerűbb módja, ha a fa kérgét az első elágazásig fehérre festjük. De melyikünk szeretne a kertjében fehér törzsű fákban gyönyörködni? Díszkertekben inkább gondoskodjunk az árnyékolás más, kevésbé szembetűnő módjáról! A fa töve köré kötözött örökzöld gallyak vagy a nádfonat is megfelelő védelmet biztosít.
A fák és cserjék védelmét szolgálja a talajtakarás is. Terítsünk érett komposztot a törzs köré, és takarjuk vastag lombréteggel. A trágyázás mellett a meleg takaró megóvja a gyökereket a fagytól. A különösen érzékeny délszaki származású növényeket nem elég a talaj szintjén védeni, hanem az ágrendszert is meleg kabátba kell burkolni. Legjobb száraz lombbal vagy szénával vastagon körülpárnázni az összekötözött ágakat, majd durva szövetzsákba öltöztetni a növényt. Ilyen védelem mellett még a mediterrán különlegességek is károsodás nélkül vészelik át a hazai teleket.
Hosszabb fagyrepedés |
Az örökzöldekre leselkedő másik veszély a hó. A vastag, nehéz hótakaró ívesen meghajlítja az ágakat, amelyek olvadás után sem egyenesednek ki. A hónyomást szenvedett tuják, tiszafák elvesztik kúpszerű alakjukat és ezzel együtt díszítőértéküket is a kertben, ezért – különösen ott ahol a tetőről lezúdul a hó – az örökzöldeket már ősszel kötözzük körbe, és havazás után rázzuk le róluk a fehér leplet.
Az egynyári és évelő fajok teleltetése nem ad sok feladatot, viszont a hidegre érzékeny hagymás, gumós növények föld alatti részeit még a fagyok előtt fel kell szedni. A kerti kanna, a liliomfélék, a kardvirág, a dália és társaik csak fagymentes helyen vészelik át a telet. Ássuk ki a hagymákat, gumókat, rázzuk le róluk a földet, és vigyük száraz, hűvös, de fagymentes helyre őket. Túl melegben vagy világosban a növények fejlődésnek indulhatnak, ezért a legalkalmasabb tárolóhely a sötét pince.
Barta István