Ünnepelni nehéz

„Az ünneplés, a szembenézés önmagunkkal, az önáltatás nélküli, őszinte beszéd nehéz” – mondta a kerület polgármestere a XII. Kerületi Művelődési Központban rendezett megemlékezésen. Pokorni Zoltán kifejtette: minden ünnepnek van üzenete, ami felmutat valami értéket, és követelményt támaszt velünk szemben. 1956 ünnepe a nemzeti közösség igényét támasztja követelményként felénk, ennek azonban a mai magyar társadalom nem tud megfelelni – vélte.

A polgármester hangsúlyozta: a közösség léte feltétele az igazi ünnepnek, amint az ünnep is mércéje, próbája a közösségnek. Az október 23-i ünnep mércéje is az: tudunk-e közösen emlékezni, megvan-e még a nemzet mint élő közösség, vagy maradt a puszta lakosság, amelyet sokfajta más identitás szakít szét sokszor egymással szemben álló csoportokká.

„Aki magyar, velünk tart” – idézte a kerület első embere a forradalom egyik legfontosabb jelmondatát annak illusztrálására, hogy 1956 legfőbb élménye az önmagára eszmélt közösség nagyszerűségének felismerése. Mint fogalmazott, ezt a jelmondatot ma sokan kirekesztőnek mondanák, pedig egyáltalán nem az: ez egy felhívás, hogy végre közösen tegyünk valamit saját hazánk érdekében. Csak akkor lehetünk szabadok, ha nemcsak az egyén, hanem a közösség is szabadon cselekedhet – emelte ki a polgármester. Pokorni úgy vélte: október 23-án ünnepelni azért is nehéz, mert a forradalom barikádjai még ma is állnak, sőt, időről időre újraépülnek lelkünkben. Ezért „hiába fogalmazzuk meg ’56-tal kapcsolatban a nemzeti egység igényét, ha sokak szívének még mindig kedvesebb az ellenforradalom kifejezés”.

Kiváló pedagógiai munkát végeztek

A polgármester nyomatékosította: az ünneplés joga nem politikai pártállás kérdése, hanem mindenkié, aki elismeri és vallja ’56 üzenetét, aki demokráciát akar, és demokrataként viselkedik a mindennapokban is Magyarországon. „Csakhogy ma nem mindenki viselkedik demokrataként” – tette hozzá. A kerület vezetője szerint 1956-ban tűrhetetlen elnyomás egyesítette a nemzet erejét, egy mederbe terelve ezernyi akaratot.

Ma azonban nincs meder, „a társadalom ezernyi sérelme szétterül, és átitatja mindennapjainkat, mint a belvíz, mocsárrá változtatva a tájat”, ahhoz tehát, hogy hűek maradhassunk ’56 szelleméhez, a magyar demokráciához, „fáradságos munkával le kell csapolni ezt a mocsarat”. Pokorni kijelentette: ma nem forradalomra, hanem a szabadság és a demokrácia kis köreinek megerősítésére, tágítására van szükség, bízva abban, hogy ezek a körök egyszer összeérnek.

Kitüntetések közalkalmazottaknak Az Arany János Általános Iskola és Gimnázium G. B. Shaw Színpadának ünnepi műsorát követően Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina, az önkormányzat oktatási bizottságának elnöke díjakat adott át azoknak a közalkalmazottaknak, akik kiemelkedő munkát végeztek a közoktatás, illetve a közművelődés területén. Életműdíjat kapott Major Aranka, a Zugligeti Óvoda nyugdíjba vonult vezetője. Az Eötvös József-díjat és a vele járó gyűrűt Zord Károlyné, a Fekete István Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola igazgatóhelyettese, a kerületi Logopédiai Szakszolgálat szakmai irányítója, Bartai Ariadne, a Solti György Zeneiskola zongoratanára, valamint Patkó Lajos, az Arany János iskola biológia–földrajz szakos tanára vehette át.

A Hegyvidék Ifjúságáért-díjat Nagyné Orvos Gabriella, a Virányosi Közösségi Ház művelődésszervezője és dr. Gulyás Judit, a Városmajori Gimnázium magyar, angol és spanyol szakos tanára, a Hegyvidék Gyermekeiért-díjat Boka Gézáné, a Németvölgyi iskola gazdasági ügyintézője és Nagy Istvánné, a Zugligeti iskola technikai dolgozója kapta meg. Hosszú időn át tartó, példaértékű munkájáért elismerő oklevelet vehetett át Titkosné Nagy Irén, a Városmajori Gimnázium gazdasági vezetője és Szabóné Baráth Ilona, a virányosi iskola pedagógusa.

Három nyugalmazott intézményvezető, dr. Biernaczky Szilárdné (Solti György Zeneiskola), Kemény Gáborné (Kiss János iskola) és az életműdíjjal kitüntetett Major Aranka (Zugligeti Óvoda) Szolgálati Emlékérmet kapott. Azok a pedagógusok, akik ötven, hatvan, illetve hetven éve szerezték diplomájukat, arany, gyémánt és rubin oklevelet vehettek át.

Hogyan próbáltuk túlélni ’56-ot?

A kitüntettek, valamint az ünnepség résztvevői a díjátadások után a művelődési központból a Gesztenyés kertben lévő ’56-os emlékoszlophoz vonultak át. Itt a polgármester, az önkormányzat tagjai, a kerületi intézmények, pártok, egyházak, civil szervezetek és kisebbségek képviselői, valamint magánszemélyek helyezték el az emlékezés virágait.

Plakátkiállítás a Hegyvidék Galériában A központi ünnepségeket megelőzően Pokorni Zoltán polgármester egy kiállítást nyitott meg a Hegyvidék Galériában, ahol eredeti, az ötvenes-hatvanas évekből származó moziplakátokat tettek közszemlére. Szilvásy Nándor, Konecsni György, Görög Lajos, Darvas Árpád és Balogh Árpád munkái a forradalom utáni kor hangulatát idézik fel.

A kiállítást bemutató Szigethy Gábor író a megnyitón elmondta, a tárlat tükrözi, hogyan éltünk 1956 után. Megmutatja, hogyan próbáltuk túlélni azt a világot, amelyből hiányzott a szabadság. A plakáttervezők tudták: az egyetlen, amit megtehetnek egy ilyen világban, az, hogy sajátos művészi eszközeikkel ébren tartják az emberekben a szabadság utáni vágyat.

-z-