Csökkenő állami normatívák, növekvő önkormányzati kiadások

Az állami költségvetés évek óta halogatott szerkezeti megújításának elmaradásából következően jövőre ismét a fűnyíróelvű szűkítés alkalmazása történik meg, a megszorítások első számú címzettjei pedig az önkormányzatok lesznek – figyelmeztet a kerület képviselő-testülete által elfogadott 2009. évi költségvetési koncepció. A jövő évi büdzsé irányelveit meghatározó dokumentum ráirányította a figyelmet arra, hogy az állami támogatás és a forrásmegosztáson keresztül érkező finanszírozás az önkormányzat megalakulása óta nem nyújt fedezetet a kötelezően ellátandó feladatok ellátására sem, azonban ez a helyzet 2009-ben eddig nem látott mértékben tovább romlik. A normatív állami támogatás és hozzájárulás egyes jogcímeken a 2002. évi szintre esik vissza, ugyanakkor az infláció az árakat többszörösen növelő tényezőként jelentkezik.

Az elmúlt években több intézményt megszüntetettek, feladatokat vontak össze és racionalizáltak, radikálisan csökkentették a létszámot, de mindez – annak ellenére, hogy a több százmillió forint megtakarítást sikerült így realizálni – csak a szinten tartáshoz volt elég. 2008 harmadik negyedévében az önkormányzat nettó befizetőjévé vált az államnak, ami azt jelenti, a normatív állami hozzájárulás havonta már arra sem elég, hogy a béreket és azok járulékát visszafizessék az államnak, tehát saját bevételekből kell finanszírozni a kötelező kifizetések egy részét is.

Az állami finanszírozás drasztikus csökkenése mellett az önkormányzat gazdálkodását tovább nehezítik a gazdasági válság következményei. Az adók, valamint az adók módjára behajtható köztartozások beszedése a megszűnő munkahelyek, illetőleg a jövedelmek csökkenése miatt nehézkesebbé válik, ezért az így teljesíthető bevételek várhatóan elmaradnak a 2008. évitől. A gazdaság romló teljesítőképessége miatt a fővárosi forrásmegosztáson keresztül elérhető adóbevételek esetében szintén csökkenésre kell számítani jövőre.

A kormány jelen lépéseinek és a jövő évre tervezett intézkedéseinek hatásai több helyen, egymást többszörözve jelentkeznek majd a kerület szociális és egészségügyi ellátásában. Egyfelől az elmúlt években mértnél alacsonyabban prognosztizált infláció ellenére a fogyasztói árak és a háztartások rezsiköltségeinek folyamatos emelkedésével számolhatunk. Másfelől a lakosság két jelentős rétegének, a nyugdíjasoknak és a közszférában dolgozóknak jövedelmei messze elmaradnak majd az eddigiektől. Az idős korosztály – amely kerületünkben a budapesti átlagnál is nagyobb ütemben gyarapodik – nyugdíjának emelkedése nemcsak elmarad a korábbi években megszokottól, de a 13. havi nyugdíja csökkentéséről, illetve megvonásáról született döntés is sújtja. A közszférában dolgozók bérének befagyasztása, 13. havi fizetésük eltörlése reálkeresetük szintén nagy mértékű csökkenésével jár majd, pedig ez az a réteg, amely alulfi zetettsége miatt eddig is naponta küzdött meg a létfenntartásért.

Harmadrészt a már most is rosszul kezelt gazdasági válság egy olyan mély és hosszan tartó gazdasági recesszióba viszi az országot, amely során kiszámíthatatlanul sokan válnak a kerületünkben is tartósan munkanélkülivé, és a hitelüket fizetni képtelen eladósodottak száma is jelentősen nőhet.

Az árak emelkedése mellett a nyugdíjasok, a közszférában dolgozók és a válság hatására munkanélkülivé váló vagy eladósodottá válók várhatóan mind megjelennek majd a segélyezésben, a szociális intézményi ellátásban. Jövedelmi helyzetük miatt többen vehetik igénybe például a szociális étkeztetést, az adósságkezelést, az álláskeresési szolgáltatást, az idősebb korosztály pedig a gondozási központok egyéb szolgáltatásait.

Ugyanakkor a jövedelmi nehézségek többnyire magukkal vonzzák a mentális problémákat, a családon belüli válsághelyzetek kiéleződését, amitől a Családsegítő és Gyermekjóléti Központ szolgáltatásai iránt is megnőhet a kereslet.

A már idén is jelentkező probléma – miszerint egyre több anya szorul rá, hogy korábban menjen vissza dolgozni, és gyermekét bölcsődébe adja – a bölcsődei férőhelyek száma miatti feszültséget élezi tovább. Az elégtelen jövedelmekből fenntartott családok tagjait nagyobb mértékben fenyegeti az egészségi állapot romlásának veszélye, a növekedő igénybevételre tehát az egészségügyi intézményeknek is fel kell készülniük.

Mind a segélyezésben, mind az intézményhálózatban a megnőtt szociális szükségletek kielégítésének ára van. A kormány költségvetési csomagjának utolsó változata azonban nemhogy a többletszükségletek finanszírozására nem reagál, de a 2008-ra megszavazott önkormányzati támogatásokat is alulmúlja, azok több esetben az évekkel ezelőtti szinten realizálódnak.

A központi finanszírozás a szociális intézmények minimálisra szorított létszáma és dologi kiadásai mellett sem volt már elegendő az elmúlt években a kötelező feladatok ellátására. A képviselő-testület által 2008-ban elfogadott költségvetés szerinti, a szociális intézmények személyi és dologi kiadásainak együttesen 524 millió forintjából a normatívák mindössze 200 millió forintot fedeztek, tehát az ellátás biztosításához az önkormányzatnak nagyjából a forrásigény kétharmadát önerőből kellett hozzátennie. Ehhez képest a 2009. évi normatív támogatás tovább csökken.

Az állami normatívák a kötelezően fenntartott oktatási intézmények működtetésére sem elegendők – emiatt a képviselő-testület felterjesztést fogalmazott meg Veres János pénzügyminiszter részére. A petícióban jelezte: a helyi önkormányzatokról szóló törvény szerint a kötelezően ellátandó önkormányzati feladatokra – amelyekbe az óvodai nevelés és az általános iskolai oktatás is beletartozik – az Országgyűlésnek kell biztosítani az ellátáshoz szükséges anyagi feltételeket.

A 2007–2008-as tanévtől kezdődően azonban, egy új finanszírozási rendszer bevezetése miatt, a támogatás a korábbi évekhez képest nominálisan is csökkent, azaz a kormány jelentős forrásokat vont ki a közoktatásból. Ez a lépés lehetetlen helyzetbe hozta a fenntartókat, mert a támogatás és az ellátandó feladat költsége nincs összhangban – erre a tényre az Állami Számvevőszék is felhívta a figyelmet.

A költségvetési támogatás időbeli alakulását és a mostani forráscsökkenés mértékét jól szemlélteti, hogy míg 2006-ban egy első osztályos kisdiák tanulmányait még 204 000 forinttal támogatták, addig 2008-ban már csupán 145 000 Ft-ot, 2009-ben pedig 140 000 Ft-ot szánnak erre a célra. Holott a 2006. évi támogatás reálértéke 243 000 Ft lenne, ami még szintén nem jelentene előrelépést, csak a szinten tartást biztosítaná.

Az önkormányzat ráadásul olyan időszakban részesülne kevesebb állami támogatásban, amikor a közeljövőben az óvodai nevelés terén jelentős többletfeladatokat kell megoldania.

A közoktatási törvény értelmében ugyanis 2010. augusztus 31-ig valamennyi óvodai ellátást igénylő szülő gyermekének elhelyezéséről köteles gondoskodnia.

A kormányzati szereplők nyilatkozatai szerint a megszorítások a közoktatás területén kizárólag a közalkalmazottak 13. havi illetményének megszüntetése miatt „felszabaduló” forrásokat érintik, ám ezzel ellentétben a bérmegvonással érintett összeg nagyjából másfélszeresével csökken a támogatás.

Ilyen mértékű megszorítás a fenntartók többségét lehetetlen feladat elé állítja, mert az óvodáik, iskoláik működtetéséhez szükséges forrásokat képtelenek lesznek előteremteni, ez pedig az oktatás-nevelés színvonalának csökkenéséhez, újabb intézménybezárásokhoz és tömeges elbocsátásokhoz vezethet. A képviselőtestület ezért arra kérte a pénzügyminisztert: tegyen intézkedéseket, hogy a 2009. évi költségvetés legalább a törvényben kötelezően előírt közoktatási feladatok ellátásához minimálisan szükséges forrást biztosítsa.

(z.)