Élő nyári emlékek

A leander a mediterrán nyaralások emblémája is lehetne. Már az ókorban is szívesen ültették a római villák kertjébe. Szép virága mellett mérgező nedvét is nagyra becsülték, egérirtásra használták. A lándzsás leveleket nevelő bokor gazdagon ontja a fehér és a vörös közötti árnyalatokban pompázó virágait.

Szaporításának legegyszerűbb módja a virág nélküli hajtások dugványozása. A lédús hajtásokról távolítsuk el a levelek javát, és ültessük virágföldbe. Párás környezetben viszonylag megbízhatóan, gyorsan meggyökeresedik. Teleltetése azonban nehéz, mert a fényhiány és a szoba melege következtében legyengülő növények érzékennyé válnak, kártevők (levéltetvek, pajzstetvek, takácsatkák) terjedhetnek el rajtuk.

A fügekaktusz otthon lassan fejlődik

Nyáron a napsütötte teraszon érzi magát a legjobban. A virágok nyomán fejlődő vékony, szivarszerű terméstokokat vágjuk le, hogy a növény erejét ne vonják el a virágzástól. A nagyra nőtt példányok jól viselik a metszést. A murvafürt keveseknek mond valamit, a tudományos elnevezése (Bougenvillea) sokkal ismertebb. Pedig a magyar név találó. A vörös árnyalataiban pompázó bokor színét ugyanis nem a virágai, hanem az azokat körülvevő murvalevelek adják. Valódi virágai kicsik, fehérek, megbújnak a feltűnő levelek között.

A növény szaporítására leginkább a kusza hajtásrendszer végéről szedett dugványok alkalmasak. Válasszunk arasznyi, virágtalan ágakat, és fosszuk meg alsó leveleitől. Párás zacskóban szállítsuk haza, amilyen gyorsan lehet, és dugványozzuk el laza, tőzeges földkeverékbe. Folyamatos párásítás mellett – kis szerencsével – néhány dugvány fejlődésnek indul, el kell azonban telnie néhány évnek az első jelentősebb virágzásig. Addig a növény szabálytalan ágrendszere és hulló levelei még nem fogják a nyaralás színpompás emlékét idézni.

Sok helyen díszítik ágávéval a környezetet

Mint minden kaktusz, a fügekaktusz is Észak-Amerikából származik. Misszionáriusok közvetítésével került Európába és Észak-Afrikába, ahol gyorsan elszaporodott. Lapos, tányérszerű hajtásaiból akár 8-10 méter magas „bokrot” fejleszthet. A hajtásokon csoportokban ülnek a tövisek, peremükön fejlődnek az éretten mélyvörös színű, ehető termések.

Szaporítása egy kisebb kerek hajtás leválasztásával történhet. Válasszunk virág és termés nélküli, kifejlett, de nem túl nagy hajtást. Otthon ültessük a leválasztás helyével lefelé, egy-két centiméteres mélységben, jó vízelvezető képességű, homokos talajba. Lassú fejlődésre készüljünk! Ha az indián füge néven is ismert növény a következő nyár elején kis hajtásokat nevel, biztosak lehetünk a sikerben.

Akinek kicsi a bőröndje, de van türelme a kaktusz felneveléséhez, hozhat a gyümölcsökből származó magokból is. Ezeket tavasszal érdemes elvetni. Ha a gombafertőzések nem pusztítják el a csíranövényeket, egy évtized alatt tetszetőssé fejlődhetnek. Léteznek télálló változatai is.

A mexikói tequila alapanyagául szolgáló ágáve a fügekaktuszhoz hasonló karriert futott be. Ez a vastag levelű, óriási tőrózsát alkotó liliomrokon mára széltébenhosszában elterjedt a Földközitenger mellékén. Lehetetlen nem észrevenni fára emlékeztető, 4-8 méter magas virágzati tengelyét, amely mint egy oszlop emelkedik a száraz domboldalak fölé. Ugyanez a növény található sok szálloda, étterem vagy magánház teraszán, kerítésén öles terrakotta cserépben is. Levele néha középen világos sávval ékesített.

A murvafürt pompás színét a leveleinek köszönheti

Szaporítása meglehetősen egyszerű: a tő körül fejlődő megannyi sarj közül válasszunk ki egy-két darabot. Keressünk néhány leveles, lehetőleg gyökeres sarjat, amely már önálló életre is képes – azaz túléli az utazást és a leválasztást –, de nem túl nagy, és kevésbé sínyli meg a szállítást. Mivel a sarjak bőségesen fejlődnek – egy egészséges tő körül akár 10-15 is növekszik –, a tulajdonos biztosan szívesen felajánl belőlük néhányat.

Hazaérkezve ültessük homokos földdel feltöltött cserépbe, és az őszi lehűlés elől vigyük fagymentes, világos helyre. Ha mindig a méreténél nagyobb cserépbe helyezzük, gyorsan fejlődik, és néhány év múlva maga is sarjakat nevel, virágozni azonban nálunk még a rendszeresen szabadban nyaraló egyedek sem fognak. Nem is baj, hiszen a hatalmas virágzat kifejlődése a növény életének a végét jelenti.

Barta István