Férj és feleség a Rómeó és Júliában

Brickner Szabolcs (jobbra) és felesége, Hajnóczy Júlia (középen Kolovratnik Krisztián Tybalt szerepében)

Huszonnyolc évesen kimagasló hazai és nemzetközi eredményeket tudhat maga mögött – mióta foglalkozik zenével?
– Családomban nincsenek zenészek, senki nem erőltette, hogy zenét tanuljak. Viszont két-három éves koromtól kezdve – amikor egy pianínót kapott a család ajándékba – ellenállhatatlan késztetést éreztem a muzsikálásra. Kisgyerekként még csak lábujjhegyre állva nyomogattam a billentyűket, de hatévesen már zeneiskolában ismerkedtem a hangszerrel. Mivel a kerületi Arany János Általános Iskolába jártam, a zongorát és a szolfézst is itt kezdtem. Kiváló pedagógusokhoz kerültem: zongorázni Gasparics Máriától, zeneelméletet Potyókné Sánta Mártától tanultam. Később a Kiss János altábornagy utcai iskolába jártam szolfézsra, ahol ugyancsak egy fantasztikus pedagógus, Tőkés Tünde tartott órákat. Amikor zongoráról klarinétra váltottam, a kerületi zeneiskolából Gyulai Endre lett a tanárom, aki aztán a Zeneművészeti Szakközépiskolában is tanított. Sokat köszönhetek a tanár úrnak, hogy igazi muzsikussá válhattam.

Hosszú éveken át klarinétozni tanult, hogyan lépett mégis énekesi pályára?
– Az énekléshez a Zeneművészeti Szakközépiskolában, a „Konzi” kórusában kerültem közel, de csak tizennyolc évesen kezdtem el komolyabban foglalkozni a szólóénekléssel. A Zeneakadémiára klarinétosként vettek fel, de időközben az énekesképzésre is jelentkeztem, így végül 2002-ben klarinétművész-tanári, 2006-ban pedig énekművész-tanári diplomát is szereztem. 2006-tól az augsburgi Hochschule für Musik posztgraduális képzésén fejleszthettem tovább énektudásomat – ezt most fejezem be –, illetve részt vettem számos világhírű énekes, többek között Robert Holl, Hamari Júlia, Renata Scotto, Nicolai Gedda mesterkurzusán is. A Nemzeti Filharmonikusokkal 2004 nyarán Martonvásáron léptem fel először a IX. szimfónia egyik szólistájaként. Azóta számos neves társulattal koncertezhettem. A legutóbbi szezonban az Operaház színpadán a Szerelmi bájital (Nemorino) és A varázsfuvola (Tamino) egy-egy szerepében találkozhattam a közönséggel.

Májusban a nemzetközileg elismert, belgiumi Erzsébet királyné versenyen – elsőként a magyar művészek között – a legjobb énekesnek járó fődíjat vehette át. Sok felkérést kapott a győzelem után?
– A pályakezdő művészeket felvonultató belgiumi verseny rangját és magas színvonalát bizonyítja, hogy sikerem hírére sokan érdeklődtek utánam – Belgiumtól Hollandián át Libanonig számos külföldi koncertre meghívást kaptam. Itthon, az Operaházban valószínűleg Leszkijt fogom énekelni Csajkovszkij Anyeginjából, illetve egy kisebb szerepet alakítok Beethoven Fideliójában. A felkérések között egyébként nemcsak lehet, kell is válogatnom; úgy érzem, csak azt szabad elvállalnom, ami illik a személyiségemhez és a hangomhoz, és beleillik a repertoáromba.

Mely stílus áll önhöz a legközelebb? Van példaképe a nagy énekesek között?
– Legjobban az olasz és francia romantikus szerzők műveit szeretem, ezekből is azokat a szerepeket, melyek kifejezetten fiatal tenorokra íródtak. Az énekesek közül egyetlen példaképet nem tudnék kiemelni, viszont minden műfajban megvannak a kedvenceim: a francia operákban Nicolai Gedda, az olasz művekben Luciano Pavarotti, a hősi szerepekben Mario del Monaco, vagy a líraiakban Jussi Björling.

A szintén operaénekes feleségének, Hajnóczy Júliának is hasonló az érdeklődése?
– Nagyjából hasonló, de ő a Mozart- és barokk szerepeket is kiválóan megoldja.

Keresték a lehetőségét annak, hogy egyszer együtt szerepelhessenek?
– Szabó-Sípos Máténak, az előadás karmesterének köszönhetjük, hogy augusztus tizenötödikén a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon együtt alakíthatjuk Rómeót és Júliát. Pályánk elején ez a lehetőség nagy ajándékot jelent számunkra. Remélem, a későbbiekben is fantáziát lát majd egyegy rendező abban, hogy mi az életben is párt alkotunk, mert ez, úgy gondolom, segít abban, hogy őszintén, hitelesen tudjunk a színpadon egy szerelmespárt eljátszani.

Lát párhuzamot a mostani szerepe és a magánélete közt?
– A Rómeó és Júlia – sok minden mellett – a szerelemről és a szenvedélyről szól, én pedig abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szerelmi házasságban élek. Így tudok a szerepemhez a hétköznapi életből erőt és energiát meríteni.

Ön hogyan talált rá Júliájára?
– Megismerkedésünk körülménye korántsem volt annyira romantikus, mint Shakespeare művében: énekesi tanulmányaim kezdetén, egy zeneesztétika órán találkoztam először Júliával, a későbbi feleségemmel.

K. D.