Hegytörténet és lokálpatriotizmus

A rendszeres és tudományos igényű helytörténeti gyűjtő-feldolgozó és publikáló tevékenység szükségességét felismerve, a Hazafi as Népfront keretén belül, egyéni kezdeményezések nyomán, az 1970-es évek elején alakult meg az a helytörténeti munkabizottság, amely megkezdte a gyűjtő- és rendszerező munkát. Több szerv összefogásának eredményeképpen 1973-ban egy kis raktárhelyiségben (a Városmajor utca 76. alatt) létesült a XII. kerület első helytörténeti gyűjteménye – ahol a gyűjtési tevékenységet erősen korlátozta a mindössze félszobányi terület. Kialakításában meghatározó szerepe volt Győri Gáspár könyvtárostanárnak, aki a Táncsics Mihály Gimnáziumban kezdte el szervezni a kutatásokat, Kahlich Endre helytörténésznek, valamint a kis gyűjteményt éveken át áldozatos munkával irányító Molnár Imrének.

A gyűjtemény 1984-ben nagyobb helyiségbe költözhetett: megkapta a Maros utca 1. alatti galériázott kiállítóhelyet, Galambos mester korábbi könyvkötőműhelyét. Molnár Imre gondozta a kerület kincseit – az idők során több mint 40 ezres tétellé nőtt a tárolt anyag –, helytörténeti rendezvényeken és ismeretterjesztő publikációkon keresztül találva meg az utat az emberekhez.

A kiállító- és kutatóhelyként, illetve raktárként egyidejűleg funkcionáló helyiség az 1990-es évek végére már alkalmatlanná vált feladata betöltésére. A helytörténeti gyűjtemény 1998 szeptemberében átköltözött a Városmajor utca 16. alá, ahol korábban egy kicsi iskola működött. A felújítási munkálatokat és a költözést már új vezető, dr. Gergely Katalin felügyelte, akinek az irányítása alatt a figyelem a képzőművészeti rendezvények és kiállítások megrendezésére irányult.

Az önkormányzat 2004 végén elhatározta: külön helytörténeti gyűjteményt hoz létre a Beethoven utca 1/b alatt. Ezt a háromszintes, önálló villát korábban Mező Imre családjának utalták ki, majd angol óvoda is működött benne. Itt alakult meg önálló intézményként 2005. január 1-jén a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria, amelynek vezetésével dr. Müllner Jenőt, a Hegyvidék újság akkori főszerkesztőjét bízták meg, aki a lap szellemiségével és értékes helytörténeti kiadványok megjelentetésével már korábban is bizonyította ez irányú elkötelezettségét.

Az Örök-zöld című kiállítás szeptemberig látható

Az új igazgató átalakíttatta az épületet: a pinceszintre védett raktár és egy kis konyha, a földszintre recepció, kéttermes kiállítótér és egy kis kutatószoba, az emeletre korszerű technikával felszerelt kutató- és tanácskozóterem, valamint az irodák kerültek. Itt kapott helyet az évenként változó, ingyenesen látogatható időszaki helytörténeti kiállítás, előzetes bejelentkezés után pedig bárkinek lehetősége van helytörténeti kutatómunkát végezni, a gyűjteményben kialakított főváros- és helytörténeti könyvtár dokumentumait teljes körű infrastrukturális adottságok mellett használni.

Már az első, a Hegyvidék történetét bemutató kiállítás is revelációként hatott bőségével és profizmusával, s ezt hamarosan követte a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban „Gyere ki a zöldbe!” címmel megrendezett nagysikerű, komplex bemutatkozó tárlat. A János-hegyi Erzsébet-kilátóban 2006 tavasza óta látható egy kis hegyvidéki tablókiállítás, és az intézmény munkatársai egy kilenc tablóból álló vándortárlatot is összeállítottak a kerületről. A szeptember végéig még megtekinthető „Örök-zöld – Természeti örökségünk a zöld Hegyvidék” címet viselő második időszaki kiállítás ugyancsak gazdag látnivalót kínál.

Ezt a nem kis „örökséget” vette át most Balázs Attila, aki 2005 óta dolgozott együtt Müllner Jenővel. – Jenő a jobb kezének tartott, s így szerencsére zökkenőmentesen át tudtam venni a munkát – válaszolta a fiatal szakember, amikor a kezdeti nehézségekről kérdeztük. – A XII. kerületben nőttem fel, iskolába is itt jártam, már akkor érdekelt a helytörténet. 2004-ben végeztem a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem–kommunikáció szakán, jelenleg a doktori disszertációmon dolgozom a Batthyány-levéltárban, a XVI–XVII. századi végvári harcokról írok majd. Ez az első munkahelyem. Jenő mellett öt kiállítás előkészítő munkáiban vettem részt. A helytörténeti konferenciák, rendezvények szervezésében, a kiállításrendezésben, a kötetszerkesztésben mindig akadt feladatom.

Milyen elképzelésekkel folytatja a helytörténetet bemutató, népszerűsítő munkát?
– Szeretném, ha nem csak négy fal között maradnánk! Jó lenne sokféle rendezvényen megjelenni, olyanokon is, mint a múzeumi majális a Nemzeti Múzeum kertjében, vagy a Múzeumok Hosszú Éjszakája. Tervezünk helytörténeti esteket előadókkal, vetélkedőket felnőtteknek és gyerekeknek, helytörténeti sétákat, amelyek során a kerület fontos pontjain elhelyezett ismertető táblákat egy füzet alapján járhatná végig bárki. A Hegyvidék újságban kvíz jellegű helytörténeti rejtvénysorozat indul nemsokára, és folytatni szeretnénk a koncertjeinket is: jó idő esetén a kertünkben lépnek fel a Solti György Zeneiskola diákjai. A reneszánsz évet Mátyás királyhoz fűződő kiállítással ünnepeljük meg. A Jókai Klubbal közösen diákvetélkedőt szervezünk, bekapcsolódunk a kerületi művelődési központ nyári gyermektáborának életébe, május 23-án pedig egy minden érdeklődő számára nyilvános helytörténeti konferenciát, tudományos ülést rendezünk, amelynek anyagát az önkormányzat meg is jelenteti majd. Nagyon fontosnak tartom „felfuttatni” a Beethoven utcai központ ismertségét, mert bizony a múzeumpedagógiai foglalkozásokon részt vevő iskolások és az érdeklődő nyugdíjasok közötti korosztályok kevéssé látogatják. Ugyanakkor jó, hogy sok friss beköltöző nálunk ismerkedik új lakhelyével, környezetével.

Milyen gazdasági és technikai körülmények között dolgoznak?
– A raktározási lehetőségeink jók, pályázati úton modern polcrendszerhez és levegőszárító berendezéshez is hozzájutottunk. Internet, digitális adatrögzítés segíti a munkát, a múzeumi nyilvántartás korszerű. Ugyanakkor egy nem eléggé átgondolt határozat folytán semmiféle bevételünk sem lehet, még az itt bizományban árusított kiadványok után sem. Ezért kezdeményeztem is az alapító okirat módosítását. Könyvkiadásra most nem futja, a kiállításaink anyagából sem készül katalógus, csak egy munkaanyag, illetve DVD őrzi az emlékét.

Milyen lehetőségek vannak egy ilyen gyűjtemény gyarapítására?
– Tervszerűek és véletlenek egyaránt. Folyamatosan hirdetjük magunkat, szívesen fogadunk lakossági felajánlásban hegyvidéki vonatkozású iratokat, fényképeket, térképeket, tárgyi dokumentumokat. Akad, aki maga hoz be ilyeneket, máskor hagyatékokhoz, költözködésekkor hívják ki a szakemberünket, hogy válogasson. De azt sem tagadom, hogy lomtalanításkor mi is turkálunk, és néha kincsre akadunk – mint amikor a Semsey grófi család irattárát hordta a szél, és bőröndszámra hoztuk az anyagot. A híres Óra-villa óraszerkezetét iskolások mentették meg, így jutottunk hozzá. A gyarapodáshoz tartozik, hogy újabban sok helytörténeti munka jelenik meg, a legismertebbek a Hegyvidék Lapkiadó által kiadott könyvek, a Hegyvidéki históriák kötetei és A hegyvidék gyöngyszemei sorozatban megjelent darabok. Havi tíz-tizenöt kutató keres meg minket, szakdolgozatot író diáktól az érdeklődő nyugdíjasig. Ehhez előzetes bejelentkezést kérünk, így akár még a szükséges könyveket  is elő tudjuk készíteni. Hiszek abban, hogy egy jól kialakított és a nagyközönség elé színvonalas kiállításokkal lépő helytörténeti gyűjtemény képes a kerületben élők lokálpatriotizmusát erősíteni, a Hegyvidékhez való kötődést szorosabbra fűzni.

(Muzsay)