Kedvence a gerenda, és zserbóban verhetetlen
– Hatéves voltam, amikor először mentem el a tornaterembe, ahol Petrovszki Pál – napjaink legeredményesebb női tornászának, Böczögő Dorinának az edzője – vett pártfogásába. Röviddel később átkerültem Lukács József csoportjába – emlékezett a legelső lépésekre a későbbi többszörös magyar bajnok. – Tizenhárom éves voltam, amikor életem első nemzetközi juniorversenyén a szőnyegre léphettem. Egy esztendővel később pedig már a magyar felnőtt tornászválogatott tagjaként ott lehettem Strasbourgban, a világbajnokságon, a negyedik helyen végző magyar válogatott tagjaként. Egyéni összetettben a tizedik helyen zártam azt a versenyt. A koppenhágai kontinensvetélkedőn, 1979-ben még előkelőbb helyet sikerült elérnem: kedvenc szeremen, a gerendán negyedik lettem.
Ekkor mindenki az ön sikeres olimpiai szereplésében reménykedett.
Kalmár Zsuzsa „civilként” sem távolodott el legkedvesebb tornaszerétől |
Tegyük hozzá érdekességképpen:
a résztvevők nem hivatalos szépségversenyén Kalmár Zsuzsának ítélték a második helyet… Félszáz alkalommal szerepelt a nemzeti együttesben, miközben mindinkább a civil élet került nála előtérbe. Tanári diplomát szerzett 1987-ben, majd 1995-ig szülővárosában, a Békéscsabai Előre szakosztályában dolgozott edzőként. Az újabb fordulat 1996- ban következett be.
– Megpályáztam a női szövetségi kapitányi feladatkört, amelyet négy évig be is töltöttem. Sok szép élményem fűződik ehhez a ciklushoz, elsősorban Varga Adrienn és Nyeste Adrienn jóvoltából. Varga 1997-ben Szentpéterváron ugrásban Európa-bajnok lett, Nyeste pedig egy évvel később Cottbusban Világ Kupa-győzelmet szerzett felemáskorláton. Varga aztán Achilles-ín-szakadás miatt nem jutott ki Sydneybe, Nyeste pedig az olimpián leesett a felemáskorlátról.
Mindezek befolyásolták abban, hogy a következő négy évre nem is pályázott a szövetségi kapitányi posztra?
– Új szakasz kezdődött az életemben, végleg visszaköltöztem Budapestre, s más irányt vett a szakmai karrierem is. 2001-től a TF-en előbb óraadóként közreműködtem, majd tanársegéd lettem a torna tanszéken. Természetesen itt valamennyi szeren „otthonosnak” kell lenni, azt viszont meg sem próbálom eltitkolni, hogy változatlanul a gerenda a kedvencem. Kedvenc témám az e szeren végrehajtható akrobatikus elemek technikája, oktatási folyamatának és módszertani elemzésének a továbbfejlesztése.
A bíráskodásban is komoly gyakorlatra tett szert az évek folyamán.
– 1987-ben pontoztam először, hat évvel később pedig már nemzetközi versenybírói minősítést szereztem. 2005-ben újabb jelentős ugrást könyvelhettem el, hiszen Japánban sikeres interkontinentális bíróvizsgán jutottam túl. Ezen a területen négyévenként lehet egyet lépni a hierarchiában. Így amennyiben 2009 januárjában Szlovákiában újabb eredményes vizsgát teszek, már második osztályú nemzetközi bíróvá minősítenek át. Egyébként a pillanatnyi, nemzetközi harmadikosztályú besorolásommal is én vagyok az első számú nemzetközi versenybíró Magyarországon.
Van azonban egyéb szakmai ambíciója is.
– Szeretnék bekerülni az Európai Torna Szövetség technikai bizottságába, ám az kétségtelen, hogy a magyar tornasportnak sokkal többet jelentene, ha megszerezném a második osztályú minősítést. A doktori értekezésemmel is folyamatosan foglalkoznom kell. Annál is inkább, mivel ez ma már alapkövetelmény azon előadók számára, akik hosszú távon szeretnék megtartani helyüket az egyetem oktatói karában. Ezen a területen kitűnően használható pszichológiai és sportpedagógiai teszteket kaptam a kölni egyetemen, ahol egyébként elméleti és gyakorlati előadást is tartottam a nemzetközi tornaedzői kurzuson.
Még hallgatni is sok a teendőit, nemhogy elvégezni… S mindehhez még hozzájönnek a családanyai foglalatosságok is.
– Nyolcéves kisfiam rendszeresen részt vesz a Buda Junior’s focistáinak edzésein, amelyeket Bánfi János, az egykori válogatott labdarúgó irányít jó érzékkel. A házi munka egyáltalán nem esik nehezemre, különösen a főzést kedvelem. Ami pedig az édességeket illeti: állítólag zserbóban verhetetlen vagyok…
Jocha Károly