A keresztfa tövében

Az emberi magatartás irányadó mércéjeként a rómaiak Ulpianusnak azt a megfogalmazását fogadták el, hogy: „honeste vivere, alterum non laedere, suum cuique tribuere”, azaz: „becsületesen kell élni, mást meg nem sérteni, mindenkinek megadni a magáét”. A keresztyén ember számára azonban az evangélium ennél sokkalta magasabb követelményt állít fel: „Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!” (Máté 5,48). Az erre igyekvő emberek sorából messze kimagaslik Ordass Lajos püspök, aki sok megpróbáltatás után harminc éve, 1978 augusztusában hunyt el.

Ordass Lajost 1945 szeptemberében iktatták be a Bányai Evangélikus Egyházkerület püspöki székébe. Akkoriban ugyan már nem dörögtek a fegyverek, de az ország romokban hevert. Az evangélikus egyház elleni támadások 1948-ban indultak meg Mihályfi Ernő kabinetirodai főnök részéről, aki kijelentette, hogy az egyházi iskolák államosítása ügyében nem egyezkedésről, hanem hatalmi kérdésről van szó. Ordass az iskolák államosítását körömszakadtáig ellenezte, ám az végül megvalósult.

Ezután előbb Radvánszky Albert egyetemes felügyelőt és Vargha Sándor főtitkárt tartóztatták le, majd hamarosan Ordass Lajosnál is házkutatást tartottak, és őrizetbe vették őt. Koncepciós perben kétévi börtönre és pénzbüntetésre ítélték. Az akkori totalitárius rendszerben fellebbezésnek nem volt helye. Büntetését a szegedi Csillag börtönben kezdte meg (tizenöt katolikus lelkésszel együtt), majd a váci magáncellában fejezte be anélkül, hogy kedvezményt kért volna. Közben törvénytelen eljárás keretében megfosztották püspöki tisztétől.

Szabadulása után rá és családjára nagyon szűkös idők köszöntöttek: harisnyákat, pulóvereket kötöttek, Ordass egy bérelt kertben dolgozott. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának 1956. szeptemberi ülésén a külföldi egyházi vezetők határozott kívánságára sor került a püspök állami és egyházi rehabilitációjára. A forradalom idején átvehette egyháza vezetését, s másfél éves működése alatt jelentősen fellendült az egyházi élet. Az állami szervek 1957 novemberében tizenöt kollaboráns egyházi személy visszahelyezését követelték, amit Ordass megtagadott, ezért az egyház autonómiáját felfüggesztették, és kormánybiztost neveztek ki. Ordasst másodszor is megfosztották püspöki tisztétől, mindenféle törvényes eljárás nélkül.

Ordass Lajos A keresztfa tövében című meditációs könyvében így összegzett: „Életem értelme az lett, hogy Érted és Veled szenvedhettem. Úgy lehet: az emberek életem csődjének és gyalázatának tekintik a rajtam esetteket. Én áldlak, Uram, hogy keresztfád tövébe állítottál. Most már tudom: ezért kellett élnem.”

A Márvány utcában, ahol lakott, tábla hirdeti hitvalló életét, de talán méltó lenne, ha emlékét utcanévvel örökítenék meg a kerületben.

Dr. Boleratzky Lóránd