Közös gondolkodás az életről
Új helyen a Máltai Szeretetszolgálat fogadója. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálata 2000 májusa óta működött a Márvány utcában; most, nyolc év után átköltözött a Kékgolyó utcába. Frankó András mentálhigiénés szakemberrel és családterapeutával, az intézmény vezetőjével beszélgettünk.
Miért költözött el a fogadó?
– Két oka volt. Az egyik, hogy az önkormányzatnak más célra kellett a helyiség. Ugyanakkor mi is „kinőttünk” onnan. Volt olyan terápiás csoportunk, amelyiknek el kellett költöznie, mert húsz-huszonöten már nem fértek el. Egy pályázat segítségével sikerült felújíttatni az új helyet olyanná, amilyenné szerettük volna.
Elsősorban a szenvedélybetegek segítése a fő tevékenységük, de gondolom, mások is fordulhatnak önökhöz.
– Bárki, akinek valamilyen lelki, illetve társsal kapcsolatos problémája van, vagy egyedül érzi magát, megkereshet minket. Van olyan vendégünk is, aki évek óta visszajár, kéthetente, hetente terápián vesz részt. Bár szívesebben nevezném ezt beszélgetésnek, a „terápia” szó túl hivatalos, félni szoktak tőle. Inkább közös gondolkodásról van szó, melynek során úgy érezhetik, hogy javulhatnak a kapcsolataik és az élethelyzetük.
A kerületben élők mennyire veszik igénybe a fogadót?
– Ismert színfolttá váltunk, sokan jöttek a környékről. Mivel a családsegítővel és más szociális intézményekkel is kapcsolatban állunk, többen tudnak rólunk. Van egy együttműködési szerződésünk a kerülettel, ez elsősorban az itt élő, szenvedélyproblémával jelentkező embereknek, hozzátartozóiknak és pedagógusok számára nyújt segítséget. Utóbbiakkal például konzultációt tartunk, ha valamelyik gyerekkel szenvedélyprobléma adódik az iskolában.
Hajléktalanokkal is foglalkoznak?
– Igen, bár nem ez a fő irányultságunk. Igaz, a hajléktalanok között nagyon kevés olyan ember akad, aki ne lenne szenvedélybeteg. Egyébként úgy próbáltuk kialakítani az új fogadót, hogy mindenki jól érezhesse magát. Ezt jobban meg is tehetjük, hiszen négy szobánk van, míg az előző helyünkön csak kettő volt.
Hány munkatárs dolgozik a fogadóban?
– Összesen hatan vagyunk itt és az első kerületi Csap utcában; többek között addiktológus, szociális munkás, családterapeuta. Van egy katolikus pap, aki hetente egyszer jár be. Két rendszeres önkéntes is dolgozik, és páran alkalmanként segítenek.
Milyen problémával keresik fel önöket a legtöbben?
– A leggyakoribb az, hogy betéved valaki, elmondja, mi bántja, beszélgetünk vele, meghallgatjuk. Valamennyi munkatársunknak tulajdonképpen ez a fő tevékenysége.
A költözés óta eltelt néhány hét. A „betévedők” megtalálják már az új helyet?
– Fokozatosan emelkedik a forgalom. Volt olyan nap, amikor tizennyolcan kerestek fel bennünket. Már internet-elérhetőséget is tudunk biztosítani a munkahelykeresés és ügyintézés támogatására. Van egy weboldalunk, amelyhez anonim levelezési rendszer tartozik, és e-mailen is válaszolunk az alkohol- és drogproblémák kapcsán felmerülő kérdésekre.
További terveik?
– Azoknak a gyerekeknek szeretnénk nagyobb segítséget nyújtani, akik a hozzátartozóik révén szenvedélybeteg közelében élnek. Akikben érzékenységüknél fogva nagy szorongást okoz az a fajta bizonytalanság, ami a családban a betegség miatt kialakul. S fennáll esetleg az a veszély, hogy ők maguk is szenvedélybetegek lehetnek. Aztán szóba került a nappali ellátás, amelynek során hosszabb ideig tartózkodhatnak benn a gyógyulni vágyók. És persze fontos, hogy fenn tudjuk tartani a fogadót, s ennek érdekében továbbra is sikeresen pályázzunk. Ahhoz, hogy jogászt, pszichiátert biztosíthassunk, vagy kézműves foglalkozást tarthassunk, nem elég az eddigi normatíva, minden évben új forrásokat kell keresnünk.
A MAGYAR MÁLTAI SZERETETSZOLGÁLAT
FOGADÓ PSZICHOSZOCIÁLIS SZOLGÁLAT
címe: XII., Kékgolyó utca 19/c. Telefon/
fax: 201-1045. Weboldal: www.kimondhato.hu. E-mail: segits@kimondhato.hu
Balogh Ildikó