A növényvilág ünnepi ékkövei

Valószínűleg egyetlen botanikai könyv sem említi a „dicsőség virágaként” a Gloriosa superba nevű növényt, pedig nemzetségnevének jelentése valóban ez. És mintegy fokozásként ott a további – mondhatni szuperlatívuszokba emelő – superba jelző. A virág pedig megfelel az ily módon felcsigázott érdeklődésnek, hiszen valóban gyönyörű.

A magyarul – találóan – pompás kúszóliliomnak, vagy koronásliliomnak nevezett növény a kikerics rokonságába tartozó, szerény, mindössze hat fajt számláló nemzetség tagja. Szépsége miatt azonban a tudományos elnevezések terén is páratlan gazdagságnak örvend, hiszen társneveinek száma meghaladhatja teljes rokonságát! Afrika és Ázsia trópusi vidékein honos, ahol az esős nyarakat száraz nyugalmi időszak követi.

A pompás kúszóliliom páratlan szépségű

A koronásliliom vízszintes, ujjnyi vastag gyöktörzset nevel, amelyből hosszú, akár háromméteres szárak is növekedhetnek. A futó száron átellenesen ülnek a levelek. Fák, bokrok ágaira tekeredve növekszik. Kapaszkodásában segítik a levelek végén fejlődő kacsok. Virágai egyesével nyílnak. Szirmai hullámos szélűek, felfelé állók, tövükön sárgák, narancssárgák, végük felé vörösbe hajlók. A virág szépségét tovább fokozzák a liliomra emlékeztető kihajló porzók, amelyek végén sárga portokok ülnek. A Zimbabwében és India, valamint Sri-Lanka egy-egy megyéjében nemzeti virágnak választott glorióza gyógynövényként is előkelő helyet szerzett a bennszülöttek „gyógyszeres szekrényében”. Nálunk a botanikus kertek üvegházain kívül egyre gyakrabban látható a virágkötészeti versenyek kompozícióiban, illetve a virágboltok polcain.

A növény magról is szaporítható, de érdemes tudni, hogy az elültetett magvak akár egy évig is elfeküdhetnek a földben, mielőtt kihajtanának. Egyszerűbb a kereskedésekben kapható és már látható hajtással rendelkező gumókat megvásárolni tavasszal. Homokkal kevert virágföldre helyezve, egyenletesen meleg, párás környezetben szépen fejlődik. Ha már arasznyi hajtást nevelt, érdemes betakarni földdel a tövét, és perzselő napfénytől védett helyen – akár a szabadban – tovább nevelni. A hajtás néha elágazik, de a visszavágás hatására sem biztos a bokrosodás. Támasztékról minden esetben gondoskodni kell; a koszorúformán feltekert hajtás veszélye, hogy a növény nem virágzik, ugyanis csak a felfelé álló csúcshajtásokon alakulnak ki bimbók.

A pangó vizet nem kedveli, még a táljában álló víz is károsíthatja a gyökereit, gyöktörzsét. A kártevőkkel szemben érzékeny, ezért figyelni kell, és időben védekezni az esetlegesen megjelenő tetvek, atkák ellen. A növény elvirágzás után elszárad, visszahúzódik a gyöktörzsbe. Ősszel érdemes kiemelni a földből, és száraz, hűvös helyen tartani a következő virágoztatásig. Egy fejlett gumóból akár tucatnyi tartós virágot bontó növény is fejlődhet.

A golgotavirág nem igényel különleges ápolást

A passiógyümölcs, vagy golgotavirág neve nem a karácsonyi ünnepkörhöz köti a növényt, viszont ismertetésére aktualitást ad a virágzás – akár újévig tartó – elhúzódása. A nemzetség tudományos nevét a misszionáriusoknak köszönheti, akik a trópusi dzsungelban ebben a növényben ismerték fel a szenvedéstörténet jeleit.

Az ötös osztatú levelek az ellenség kezére, a levelek hegye a dárdára, a kacsok az ostorra, az öszszesen tíz szirom és csészelevél a hűséges apostolokra (a megtagadó Péter és az áruló Júdás nélkül), a nagyszámú függelékből álló sugárkoszorú a töviskoronára vagy a dicsfényre, a három bibe a szögekre (mások szerint az ecettel átitatott szivacsra), az öt porzó az öt sebre, a kehely alakú magház pedig a Szent Grálra emlékeztette a hittérítőket. Ez az összetett jelképrendszer mindamellett látványos virágként díszíti a futónövényt. Az ujjasan szeldelt levelek tövéből csavarodó kacsok indulnak, amelyek minden támasztékhoz stabilan rögzítik a növényt. Gyakran árusítják cserépbe tűzött drótgyűrűre futtatva, mert így lombja tömöttebb, sűrűbb. Fagymentes, a nyári naptól védett helyen szépen fejlődik, gazdagon virágzik. Akár egy védett lépcsőházi sarok is kielégítheti igényeit.

A golgotavirág és rokonai könnyen tartható, hálás szobanövények. Tápanyagban gazdag, meszes földben szépen fejlődnek. Az intenzív növekedés időszakában meghálálják a tápoldatozást. Nyáron teraszra, erkélyre is ki lehet tenni, de akár a kertbe is kiültethető. Télen a hűvös, de fagymentes helyet részesíti előnyben, ahol ritka, de rendszeres locsolás mellett áttelel. Májustól virágzik.

Az illatos változatok csak egy napig virítanak, de nagyszámú virágot nevelnek. Az erőteljes tövek virágzása hosszan elnyúlik. A kártevőkkel szemben rendszerint ellenálló, nem igényel metszést vagy különleges ápolást.

Barta István