Nyitott Műhely, ahol végül minden összejön
 |
| Finta László |
Hogyan vált a kézművesműhely kulturális centrummá?
– Tulajdonképpen már 2000 februárjában, a nyitó bulin az egyik festőművész barátunk kijelentette, ő itt szeretné megrendezni az életmű-kiállítását, mert ez olyan jó hely – meséli Finta László. – Aztán jöttek más kiállítók, zenészek, irodalmárok is, szinte egyik hozta a másikat, és így, magától jött létre minden. Mint kiderült, a műhely alkalmas különféle tárlatok, koncertek, irodalmi estek, klubok, színházi produkciók, más közéleti vonatkozású előadások, foglalkozások rendezésére. Láttam, hogy a bőrözés nem áll meg magában, de az egyéb programok, a vendéglátás segítettek. Mi itt olyan műhelyt igyekszünk működtetni, amely túl azon, hogy őrzi a hagyományos műhelyjelleget, képes kifelé nyitottságot mutatni, több lehetőséget kínálva az utcáról érkezőknek. Ma már úgy érezzük, hogy a hely missziót teljesít, hiányt pótol, és nemcsak a XII. kerületben, de az egész fővárosban. Mi több: most már egyértelműen az a szándék vezérel bennünket, hogy a Nyitott Műhely ne csak meghatározott művészeti irányzatoknak adjon teret, hanem a programkínálatunk kiterjedjen a kortárs magyar művészeti élet teljes palettájának bemutatására.
Azt azért nem hiszem, hogy pusztán egy büféből elő lehet teremteni a különféle rendezvények költségeit…
– Mivel Lacinak kevés az üzleti érzéke, és a Nyitott Műhely léte is veszélyben forgott párszor, többen elhatároztuk, hogy szervezett formában átvállaljuk tőle a feladatok egy részét, ezért létrehoztuk a Nyitott Műhely Alapítványt, és elkezdtük szervezni a támogatói kört is – veszi át a szót Madocsai Dániel tanár. – A kuratórium elnöke Kerekes György mérnök, jazz-író lett, Giber János a vállalkozói, Segesdi Mónika az irodalmi téren segít, jómagam a kapcsolati és propagandamunkában, míg Kriszt Magdi szinte pályázatíróvá képezte ki magát. Szükségünk van a külső forrásokra, ezekből finanszírozzuk a rendezvényeket. Volt, hogy a fővárostól szereztünk némi pénzt, most az NKA támogatásával tudtunk zenei sorozatot rendezni, a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete irodalmi programokra adott, szóval akadozva csurran-cseppen.
A kerületi önkormányzatnál nem próbálkoztak?
– A polgármesterig egyelőre még nem jutottunk el.
 |
| Társasági találkozóhely |
Próbáljuk meg áttekinteni a programpalettát!
– Évente mintegy tíz kiállítást rendezünk, a művészek számára már rangot jelent itt bemutatkozni – mondja örömmel Finta László. – A teljesség igénye nélkül olyan nevekkel büszkélkedhetünk, mint Benkő Imre, Bruno Bourel, Haraszty István (Édeske), Gerlóczy Sári, Szilágyi Lenke, Tamás Noémi, Vancsó Zoltán, Vékás Magdolna. Műkereskedéssel nem foglalkozunk, elvégre nonprofi t szervezet vagyunk, de a művészek szoktak itt hagyni egyegy alkotást ajándékba, amiből már komoly gyűjtemény jött össze. Évente átlagban száz koncert, zenei esemény zajlik, főként péntekenként, sokszor kedden, esetenként vasárnap. A magyar jazzművészek között alig akad olyan, aki ne szerepelt volna már itt; úgy mondják, ma ez Budapest legjelentősebb jazzklubja. Külföldiek is járnak ide, és igazán nem a pénzért. Például a Rolling Stones szaxofonosa lejött egy kicsit muzsikálni Oláh Kálmánnal, a spanyol énekest, Nuria Rialt Balázs Elemér hozta el. Schnétberger Ferenc csak úgy zenét hallgatni tért be. Hasonlóan jelentős az etno vagy world music képviselőinek jelenléte is. A klasszikus zenét főleg a fiatal generáció képviseli; amíg kaptunk rá pénzt az Artisjustól, kerületünk neves karmestere és karnagya, Gémesi Géza működtetett itt egy komolyzenei sorozatot Rondinoestek címmel, Dolinszky Miklós komolyzenei szakíróval közösen. Az itt fellépő zenészek ráadásul nagyrészt visszatérő vendégek. Számos irodalmi sorozat fut havi rendszerességgel. Takács Ferenc, az ELTE professzora egy Joycefi lmklub és egy ír írókról szóló sorozat után most legkedvesebb zenei, filmes, színházi élményeiről mesél. A „Késelés villával” című sorozatban András László és Babiczky Tibor kérdezi meghívottjait, Bán Magda, a Magyar Rádió és Torma Tamás, a Kultúrház szerkesztője pedig „irodalmi párokkal” beszélget. A Beszélő folyóirat irodalmi sorozatában Ambrus Judit fiktív leveleken keresztül faggatja vendégét. Az évek folyamán a magyar irodalom sok jeles képviselőjét is sikerült vendégül látnunk a Nyitott Műhely falai között, így Esterházy Pétert, Parti Nagy Lajost, Spiró Györgyöt, Varró Dánielt, Lackfi Jánost. Egyre sűrűbben váltják egymást a folyóirat- és könyvbemutatók. Tavaly óta a JAK-íróiskola is itt működik. Th e Bardroom néven havi-kéthavi rendszerességgel Budapesten élő angolajkú irodalomkedvelőkművelők gyűlnek össze, mindig érkeznek nevesebb angliai vagy amerikai költők, írók is. Amíg kaptunk pénzt a Színházi Alaptól, itt működött a Figurina Bábszínház, fogadtuk a Dunaszerdahelyi Vándorszínházat, előadóesteket tartott Vallai Péter, Ráczkevei Anna. A Némafilmklub keretében Chaplin, Harold Lloyd, Buster Keaton alkotásait vetítjük, Darvas Ferenc zongorázza hozzájuk a stílusos zenei hangulatot. A tv-filmklub keretében Schultze Éva és Liszkay Tamás hívja a vetítendő filmhez a rendezőket, színészeket. Szeptembertől vetítéssorozatot szeretnénk indítani írók kedvenc filmjeiből, és egyéb klubjaink is vannak.
Honnan kaphatnak hírt az emberek a rendezvényekről?
– Először is fel lehet iratkozni a hírlevelünkre a www.nyitottmuhely.hu honlapunkon. A Pesti Est közli a heti programunkat, de legfőképpen szájról szájra terjed. A későbbiekre tervezünk műsorfüzetet és utcai vitrint is.
Mennyi nézőt tudnak leültetni?
– Nyolcvan főt minden további nélkül, de volt már száznyolcvan fizető nézőnk is.
 |
| A közelmúltban Dés András (jobbról) triója is fellépett |
Könyv- és hanglemez-árusítás is színesíti a Nyitott Műhely profilját.
– Sok könyvet, lemezt kaptunk ajándékba ismert és ismeretlen emberektől. Ezek egy részét könyvtárnak szeretném berendezni, helyben olvasással, zenehallgatással, másik részét antikváriumként kiárusítjuk. Ha sikerül beindítani a melegkonyhát, akkor enni és szeszes italt fogyasztani is lehet majd. A pékség elszívója még mindig megvan.
És mi a helyzet a szomszédokkal?
– Öt évig semmi baj sem volt, hiszen ezek a zenék nem a hangerejükről híresek. Igaz, vagy kétmilliót költöttünk a hangszigetelésre, és most fogunk gumipadlót beszerelni a baszszushangok további tompítására. A felettünk lakó hölgy szeretné, ha este nyolckor zárnánk, ami azért túlzás… Amikor kihívta a rendőröket, ők lepődtek meg a legjobban, mennyire kulturált és csendes minden. Ettől függetlenül az ő problémáját is meg kell oldanunk.
Azt hiszem, az olvasók arra is kíváncsiak ezek után, ki is valójában Finta László?
– Több mint tizenöt éve élek a Hegyvidéken. Elvégeztem a szolnoki Vegyipari Szakközépiskolát, Egerben az Eszterházy Főiskolán magyar szakra jártam, de nem államvizsgáztam le, mert abban az időben indult be a Nyitott Műhely, ami teljesen leterhelt. Dolgoztam antikváriumban, három éven át bőrösnek tanultam. Utóbbit nagyon szeretem, még nem mondtam le arról, hogy ismét komoly kézműves élet folyjon a műhelyben. Szeretem ezt az életmódot, bár nem sok időt hagy egyébre, például a magánéletre. Keveset tudok olvasni, de itt szinte minden „házhoz jön”, úgyhogy sok mindent hallok. Közben sokszor én takarítok, árulok a büfében, jegyet szedek, amit szívesen ráhagynék másra. Pro Urbe Budapest kitüntetést kaptam 2007-ben, mégsem én vagyok a főszereplő, hanem a sok fellépő, a segítők és a közönség, amelynek a szeretete övezi a helyet. Az a szép, hogy itt végül az is összejön, ami nem tűnik megvalósíthatónak.
Muzsay András