Örökzöld árvácska

Az árvácska néven ismert növény nem egyetlen konkrét faj, sokkal inkább a violafélék csoportjának több faját és rengeteg nemesített változatát magában foglaló gyűjtőnév. Ebből következik sokszínűsége, változatossága és sokoldalúsága is, amit népi nevei is jól szemléltetnek. Hívják császárszakállnak és isten szakállának a nagy virágok mintájában felismerhető arc – és szakáll – miatt. A császárvirág név pofaszakállas uralkodónknak, Ferenc Józsefnek állít emléket. A növény gyakori, háromszínű mintázata ihlette a szentháromságvirág, vagy szentháromság violája és a háromszínű ibolya neveket.

A vad árvácska teája vértisztító hatású

 

Egyedül a közismert és elterjedt árvácska név eredete nem tisztázott. Egyesek a virágon megjelenő szomorú gyerekarcnak tulajdonítják az elnevezést, amely aztán elterjedt és általánossá vált az egyszínű, kétszínű, arc nélküli változatok között is.

Az árvácska egyik felmenőjének az Európa nagy részén vadon is elterjedt Viola tricolort tartják. A törékeny virág felépítése tökéletesen megfelel a nemesített változatoknak: öt sziromból áll, amelyek közül – a szintén rokon tavaszhírnök ibolyához hasonlóan – kettő felfelé, kettő oldalra, egy pedig lefelé áll. A vad változat három színét a kék, a fehér és a sárga adja. Díszítőértéke mellett a vad árvácskát gyógynövényként is használták, teája vértisztító hatású, de bőrbajok kezelésére is alkalmas.

Sok ibolyafélére a kétéves fejlődés jellemző; az első évben csak a növény zöld lombozata gyarapszik, a virágok a második esztendőben bomlanak ki. A nemesített változatok között több már az első év végén kibontja szirmait – ezeket használják előszeretettel az őszi kiültetéseknél. Vannak azonban olyan gyors fejlődésű hibridek is, amelyek a magvetéstől számított második hónapban már virágoznak.

Az arasznyinál ritkán magasabb, elágazó hajtásrendszerű árvácska virágainak átmérője megközelítheti a nyolc-tíz centimétert. Színe a fehértől a sárga árnyalatain át a bordóig, illetve a sötétliláig terjed. A kétszínű változatok középen általában négyágú, sugaras, sötétebb foltot viselnek. A színkombinációk száma leírhatatlan. A háromszínűek közepén kétszínű mintázat, úgynevezett arcocska rajzolódik ki. Egyes változatokon a virágszirmok teljes körré zárulnak, másokon hangsúlyozottan elkülönülnek. Léteznek illatos fajták is.

Az árvácska szereti a tápanyagban gazdag talajt. Virágzási időszakban érdemes a folyamatos virágzásához szükséges tápanyagmennyiséget kéthetente tápoldatozással is biztosítani. Az őszi esők gyakoriságától és vízhozamától függően hetente akkor is érdemes megöntözni, ha a kert – az árvácskával ellentétben nem növekvő és virágzó – más részei már nem igénylik a vízpótlást. Napos és félárnyékos helyen is szépen fejlődik. Kórokozók ritkán támadják meg, lombja azonban szinte vonzza a csigákat, amelyek meleg, párás időben tetemes károkat okozhatnak.

„Arcos” árvácska

Gazdag virágzása mellett az árvácska elterjedését igénytelensége is segítette. Kifejezetten hidegtűrő, gyakran a virágzó tövek is elviselik a hajnali talaj menti fagyokat, az átmeneti hótakarást. Védett, fagymentes zugokban, meleg, déli falak előterében nem ritka, hogy egész télen folyamatosan virágzik, és tavasztól évelő növényként folytatja életét.

Gondozást nem igényel, de ha az elvirágzó virágokat a kiültetés után szárastul eltávolítjuk, akkor gazdagabban és hosszabb ideig nevel újabb bimbókat. Szaporításával nem érdemes vesződni, mert bár magvetése általában problémamentes, a piacokon és kertészetekben a változatok széles választéka beszerezhető kedvező áron, különösen az őszi időszakban. Gyakran megvásárolható a temetők környékén is, mivel tulajdonságai tökéletesen alkalmassá teszik sírok díszítésére.

Az európai violának is nevezett növény az árvácska alacsony, kis virágú rokona. Gazdagon virágzó szőnyeget alkot, amely elszórja magvait, és a következő években folyamatosan csírázik, virágzik. Igénytelensége, újdonságértéke és télállósága miatt egyre népszerűbb.

Barta István